Roli
-Már vártam mikor következik ez be...
Jött egy hang, az ajtó felől. Máté támasztotta az ajtó félfát és minket bámult.
-Csak kicsit hamarabb kellett volna... Nem tehetünk semmit.
-Közlöm velük, hogy nem akarom és kész.
-Anna, tudom általában ezzel eléred amit akarsz, de jelenleg kétlem.
Valamit tennem kell. Ez így nem végződhet. Máté magunkra hagyott minket és Annából kitört a zokogás.
-Nem akarom!
-Tudom.
Simogattam meg a haját. Majd rá dőltünk a szénára, átkaroltam a derekát és elaludtunk. Reggel mikor felkeltem a nap még csak akkor bújt elő ezért a fejemet visszaejtettem a szénába a lány felé fordultam, és megpróbáltam vissza aludni. Sikertelenül. Akkor vettem észre milyen békésen alszik a karom alatt. Jó óráig nézhettem mikor eszembe jutott, hogy nem láthatnak minket így. Végig simítottam az arcán és az oldalára tettem a kezem majd kicsit megráztam.
-Baba kelj fel!
Szólítottam. Mire csak egy hümmögést kaptam válaszul és a fejére tette a karját. Aztán hirtelen felült.
-Hol vagyok?
Kérdezte kissé rekedtes hangon.
-Az istállóban. Mire emlékszel a tegnapból?
Könyököltem fel. Mire felém fordult és hosszan megcsókolt.
-Mindenre.
Mosolyodott el.
-Akkor arra is, ahogy fogtam a hajad mert elhánytad magad?
Vigyorogtam.
-Miii?
-Csak viccelek.
Nevettem ki a reakcióját.
-Köcsög!
Vágott hozzám egy marék szénát. Aztán sóhajtva szedelőzködni kezdett. Nem akartam hogy elmenjen. Végre az enyém volt és imádtam ezt a gondolatot.
-Ma este?
Néztem rá félve.
-Mivan vele?
-Meg ismételhetnénk....Csak alszunk.
-Meglátjuk.
Bólintott. Ekkor belépett Sanyi bá és méregetve figyelt minket.
-Megkérdezhetem hogy....
-Nem tudtam aludni, ezért kijöttem a lovakhoz és a lovász fiút itt találtam a szénában aludni.
Hazudta. Lovász fiú... Hm.
-Értem. Nos ez többet nem fog elő fordulni megnyugodhat. Elnézést kisasszony.
Szabadkozott az öreg.
-Semmi gond. Így legalább nem késik. Úgyhogy ne orolja meg. Semmi szükség rá.
És ki szaladt az istállóból.
Anna
A szívem a torkomban dobogott ahogy végig sétáltam a reggeli napsütésben a házhoz vezető járdán. Ez most tényleg megtörtént vagy csak túl sokat ittam tegnap? A számhoz nyúltam ami még mindig bizsergett. Ez határozottan valódi volt. Ahogy beléptem a házba nagyanyám már az asztalnál ült és engem méregetett.
-Hol jártál?
-A lovaknál.
Feleltem a kelleténél kicsit vidámabban.
-Szeretnék veled beszélni az esküvőről.
-Nem megyek férjhez.
Torpantam meg. Nagymama szeme felizzott,de az övé nem olyan szexin mint a Rolié.. Ez inkább ilyesztő volt.
-Már hogyne mennél!
-Nem! Legalábbis nem hozzá.
-Haha! Ugyan kihez? Kinek kellenél!?
-Biztos vagyok benne, hogy van olyan..
-Nincs! Aki ismer tudja milyen vagy és maximum barátjának tart! Ha valaki azt is mutatja akar, biztos lehetsz benne, hogy csak játszik!
Gúnyolódott. Ezt nem tudtam hova tenni. A mellkasom beszúrt és a sírógörcs határán voltam. Lehet igaza van? Talán... Talán csak egy éjszakára kellek neki is? A cselédeket is csak kihasználta... Viszont tegnap ott lett volna a lehetőség mégsem élt vele. Elindultam fel a lépcsőn de mire a szobámhoz értem már alig láttam a könnyeimtől. Nem kellek neki se.... Ez csak egy játék....
