Roli
Hirtelen nem tudtam mit csináljak. Ez baj. Határozottan baj.
-Borika álljon félre. Akkor is bemegyek.
-Hát jó menjen, de először megnézem a kisasszony felkelt-e már!
Utalt mama, hogy tűnjek el. Na de hova? Felkaptam a ruhám magamra és kérdőn néztem a rémült lányra. Na mi legyen? Ekkor Anna elkapta a kezem és az öltöző paraván mögé lökött.
-Maradj itt!
Kaptam az utasítás. Nem mintha lenne más választásom. Felvette a köntösét és az ajtóhoz ment.
-Jó reggelt.
Nyitotta ki. Mit még nem adtam volna, hogy lássam a fejeket.
-Mit csináltál?
Hallatszott a vén kurva hangja.
-Aludtam. Miért?
-Semmi, semmi csak valahogy.. Más vagy... Jobb a kedved...
-Khm... Kipihentem magam...
Nem láttam, de gyanítom, hogy felém sandított miközben ezt mondta.
-Hozattam neked pár ruhát kérlek próbáld fel őket.
Hm ennél jobb helyre nem is bujhattam Volna. Király.
Anna
Nagyon nem király. Próbáltam magamon tartani az erőltetett vigyort, de mikor Nagymama a paraván felé küldött, hogy indítsak próbálni. Azt hittem meghalok. A szívem a torkomban volt. Csak észre ne vegyék.
-Először ezt a piros ru... Miért véres a lepedő?
Vont kérdőre.
-Ó hát izé... Átáztam. Ma reggelre átáztam.
-Értem. Borika cseréljék ki most rögtön.
Borika néni szerintem ezután a reggel után nyugdíjba vonul. Az arca színe csak úgy váltakozott. Hol kék, hol piros, hol fehér, de sosem a természetes szín.
-Fogd.
Adott a kezembe Nagyanyám egy gyönyörű kék ruhát. Mély levegőt vettem és bementem a paraván mögé.
Roli a földön ült és érdeklődve nézett.
-Átáztál?
Vigyorgott.
-Kussolsz!
-Tessék?
Kérdezte mama kintről.
-Nem szóltam. Folytasd nyugodtan
Mondtam, háttal fordultam neki, éééés elkezdtem öltözni. Rá se kellett néznem, hogy tudjam vigyorogva bámul. Ezt még vissza kapod. Épp néztem hogyan is van az a ruha mikor csak annyit vettem észre, hogy mögöttem áll és át karol. Majd a kezét végig húzza a hasamon, a csípőmön, odáig. Belecsókolt a nyakamba és bedugta az ujját. Amiért egy halk nyögés fakadt ki belőlem.
-Mit csinálsz?
Jött a kérdés a túlsó félről.
-Semmit. Csak bevágtam a kislábujjam.
Ezzel arrébb löktem Rolit és a fejemet ütöttem azt tátogva normális-e. Mert nekem nem úgy tűnik. Ő csak a kezével tartotta5a száját el ne röhögje magát,én pedig felkaptam végre azt a göncöt és kiléptem a takarásból.
-Ezt nem sietted el.
-Hát nem. Tetszik. Ez jó lesz.
Néztem bele a tükörbe.
-De a többi...
-Nem akarok most többet próbálni. Ez tökéletes. Megfelel. Jó lesz. Kérlek..
Néztem kiskutya szemmel.
-Nálam ez nem válik be de tudod mit nem érdekel akkor majd máskor felpróbálod.
-Szerintem ezt én felpróbálom.
Vett el egy óriási ruhát az ágyról. Én pedig lefagytam.
-Próbáld de ne itt.
-Miért?
-Mert én nem vagyok rá kíváncsi, úgyhogy szia mama!
Toltam ki az ajtón,és kifeküdtem a frissen felhuzott ágyon.
-Ej, ej. Hát hogy lehetsz ilyen? Nem vagy kíváncsi rá, hogy nagyanyádon hogy áll a ruha?
-Ha gondolod vissza hívom és megnézheted a szép testét bugyiban és melltartóban.
Feleltem unottan.
-Hagyjuk. Másé jobban érdekel...
Feküdt mellém.
-De az bugyi és melltartó nélkül.
- haha. Inkább azt találjuk ki hogyan jutsz ki a házból.
Merengtem és ismét kopogtak.
