Anna
Amint kiértünk a kapun Máté arca kissé elkomorult és felém fordult.
-Ez most mire jó?
-Mármint?
-Hogy folyamatosan szivatod, de közben a szemed le sem tudod venni róla.
Nézett rám. A francba. Ennyire nem lehet feltűnő.
-Beszélsz te itt össze vissza. Nőből vagyok még jó hogy nem tudom levenni a szemem róla mikor egy kurva pólót nem tud felvenni.
-A-ha.
-Jó gondolj amit akarsz. Semmi vonzó nincs benne a kockahasán kívül... Meg a karizmain... És a kék szemén... És a szőke haján... Meg a mosolyán... Jó valljuk be nagyon rendben van külsőleg.
Vallottam színt. Máté nem szólt semmit csak vigyorgott és várta, hogy folytassam.
- Akkor....
-Ne, ne, ne bele se kezdj. Ismétlem KÜLSŐLEG. Belsőleg egy nagy fasz. Bunkó és egoista. Ami mondjuk elég szexi mert határozott.. De akkor is. Nem-tetszik.
-Én csak azt akartam kérdezni, hogy akkor vágtázunk-e mert mindjárt haza érünk, de oké.
Vonta meg a vállát. Magam elé meredtem. Király. Ó, hogy én hogy szeretem magam ilyenkor. Miért nem tudtam megvárni, hogy végig mondja?
-Ne szólj hozzám.
Ráztam a fejem. Mire ő egyszerűen csak kiröhögött. Ez így nem lesz jó. Az út hátra lévő részében nem szóltunk egymáshoz. Sőt, én rá sem mertem nézni. A szemem sarkából láttam milyen jó szórakozik. Szórakozzon. Ha neki ez jó. Megérdemlem, hogy nevessen rajtam. Vissza gondolva a kis monológomra ki hinné el, hogy nem érdekel a srác? A kapun belépve egyből az istállóhoz tévedt a tekintetem ahol Roli a vájúkat mosta. Nyilván póló nélkül.
- C c c
Rázta a fejét Máté.
-Ki ne fojjon a nálad.
-Hagyj már!
Csitítottam.
-Ha sokáig nézed akkor talán.. Aú!
Sziszegte mivel a lovaglópálca csattant a combján.
-Kussolsz.
-Jól van na.
Olyan fájdalmas arcot vágott mintha legalább kettőt kapott volna.
-Nagyon verekedős kedvében van a kisasszony.
Mosolygott a lovász gyerek.
-Csak azért kapta mert megérdemelte.
Próbáltam a lehető legtermészetesebb fejet vágni és nem bámulni ahogy a mellkasán végig folynak a vízcseppek le a nadrágjáig.
-Akkor lehet nekem is ki kéne próbálnom rajtad.
Túrt bele a vizes hajába. Hogy mi???
Engem elverni? A lovaglópálcámmal? Miért? Hogyan? Mikor? És miért rándult görcsbe a hasam ettől?
-Melege van a kisasszonynak, hogy ilyen vörös vagy más az oka?
Biccentette félre a fejét.
-Inkább fogd meg a lovam és vidd be.
Motyogtam. Majd átadtam neki az állatot és a pálcámat. Majd eindultam az istálló felé ők pedig követtek. Kinyitottam a box ajtót ő pedig bevezette rajta Annabellt. Már indultam volna kifelé mikor egy apró csípést éreztem a fenekemen. Megpördültem és felvont szemöldökkel néztem rá.
-Mégis mit képzelsz??
-Ön mondta kisasszony. Azért kapta mert megérdemelte gondoltam ez magára is igaz.
Vizslatta a pálcám végét.
-Esetleg még egyet?
Emelte meg az eszközt.
-Nem, nem, nem köszönöm ennyi elég volt.
Hátráltam nevetve és kifutottam az istállóból. Mi ütött belém?
