Roli
-Viszont...
Kezdtem el levenni a pólóm.
-A kisasszony ma kicsit felhúzott..
Tenyereltem fölé a az ágyon.
-Úgyhogy ezt most vissza kapja. Azzal megfogtam hasra fordítottam, ő felkönyökölt és érdeklődve nézett hátra.
-Arccal előre nézz.
Utasítottam.
-De nem fog fájni?
-A fájdalom csak a fejedben létezik. Plusz téged nem tudnálak úgy bántani.
Mire megforgatta a szemét. Nagy hiba...
-Akkor ezt is beszámitjuk.
-Mit?
Kapta fel a fejét.
-A szemed.. Megforgattad...
Lehúztam róla a nadrágot és a fenekére csaptam. Mire ő felnyögött.
-Illik ezt?
-Illik.
Vigyorodott el. Egy erősebbet csaptam. A reakció ugyanaz.
-Tessék?
-Nem. Nem illik.
Forgatta meg újból a szemét.
-Hjajjj.... Van aki sosem tanul.
Tizenkét ütés és élvezte. Nem nyöszörgött. Nem kérlelt. Tűrte. Na jó nem bírok magammal. Megfordítottam majd levettem róla a felsőt. A lába közé helyeztem magam és megcsókoltam.
-Nekem te vagy az első..
Szólalt meg, mire megálltam. Az hogy lehet.. A nagyapja azt mondta az előző lovász azért mondott fel mert...
Anna
Láttam rajta, hogy sokkoltam és hirtelen nem tud mit csinálni,ezért a hajába túrtam és megcsókoltam. Reméltem talán mondjuk ettől észhez tér vagy ilyesmi.. Szerencsére így lett és bele csókolt a nyakamba amitől felnyögtem. A szája lassan siklott végig a mellem közt gyengéd harapásokkal. Az egyik kezével megtámasztotta magát a másikkal a seggemet markolta. A szájával a mellbimbóm harapta. Teljesen elfelejtettem hol is vagyok éppen, ezért egy kicsit túl hangos nyögés hagyta el a szám. Mire felnézett és gyengéden megcsókolt, a másik kezével is megtámasztotta magát és lökött egyet.
-Roli!
Engedtem el egy halk sikolyt, és az ágytakaróba markoltam.
-Fáj?
-Mhm.. Nem... Csak... Lassan...
A fejemet a vállába fúrtam és próbáltam vissza tartani a hangomat.
-Nyugi.
-Te... Könnyen... Beszélsz.
Erre a kijelentésemre egy erősebb lökést kaptam. Baszódj meg..
-Kösz.
-Te mondtad, hogy könnyű a dolgom.
Meg forgattam a szemem. Basszus.
Remélem nem látta. Kicsit elnevette magát. Ó dehogynem látta.
-Aaaaah.
Fakadt ki belőlem aminek oka az volt, hogy bennem maradt. Egyszerűen megállt. Nem tudtam eldönteni, hogy jó érzés vagy... Vagy jó érzés. Jó érzés, hogy majdnem szét szakadtam. Érdekes. Az idő érzékem megszünt létezni. Mire észbe kaptam már hajnalodott. Roli leszállt rólam és elterült az ágyon. Azt a rohadt..
-Mikor ismételjük?
Könyököltem gyengéden a mellkasára.
-Telhetetlen.
Nevetett ki majd a hajamat kezdte simogatni. Észre sem vettem mennyire elfáradtam. Nem aludhattunk sokat, mikor zajt hallottam valahonnan a szobából. Kinyitottam a szemem és Borika nénit láttam ahogy éppen pakol.
-Hány óra van
Ültem fel.
- Nyolc. Keltsd fel az unokám ha jót akar magának.
Azzal kiment. Vissza dőltem a párnára, Roli felé fordultam és a mellkasát cirógattam.
-Jó reggelt.
Nyitotta ki a szemét.
-Jó reggelt.
Csókoltam meg. Ekkor hallottam ahogy Borika néni szalad fel a lépcsőn és beszél valakihez.
-De asszonyom még nem kelt fel. Kérem ne zavarja... Tudja, hogy utánna milyen nyűgös.
-Nem érdekel. Tegnap egész nap nem láttam a reggelen kívül,beszélnem kell vele.
Hallatszott kintről. Egymásra néztünk. Szerintem mindkettőnk fejében ugyanaz járt. Baszki..
