Roli
-nyugodj meg fiam nem olyan szigorú hely ez mint ahogy tűnik. Csak legyél kedves és engedelmeskedj.
Nyugtatott mama út közben. Holott nem is voltam ideges különösebben nem hatott meg hogy ide kerültem dolgozni. Nem is értem miért nagyszám. Oda érve egy óriási székely kapu fogadott minket borostyános kőfal kerítéssel. Á nem rongyrázós. Mama gyorsan bemutatott az őrnek ki vagyok,mi vagyok, aztán nyílt is a kapu. Belepve óriási parkosított kert fogadott térkövezett utakkal, legkülönbözőbb fákkal,és virágokkal vagy három pavilonnal, egy óriási medencével, és egyéb olyan dologgal ami nekem nem valószínű hogy lesz.
-lesz még időd nézelődni csak most gyere mert bekell mutatnalak Mihály bának és Julianna asszonynak meg persze Sanyi bának hiszen az ő keze alatt fogsz dolgozni ő az istálló felelős.
Fecsegte mama. Az ajtóhoz érve egy kis fiatal cseléd már nyitotta is ki. Ahogy be léptem a szemébe néztem és elmosolyodtam amitől elpirult és le hajtotta a fejét. Úgy döntöttem ma este megfektetem. Még utoljára végig mértem majd követtem mamát a nappaliba.
- Ezeknek a nappaliuk akkora mint a házad.
Súgtam elképedve. A szoba közepén egy lakkozott fa dohányzó asztal volt körülötte pedig bőr ülő garnitúra és fotel a földön egy Gnú bőr szőnyeg a falakon pedig állatfej trófeák lógtak.
Az egyik sarokban vadász puskák a másikban egy porcelános szekrény. Szép. Ilyet szeretnék én is egyszer. Már házat. Nem szekrényt.
-Üdv Borika kit hozott magával?
Érdeklődött egy idős ősz hajú férfi.
-Uram ő az unokám Roli
Tolt előrébb mama.
-Szeretne itt dolgozni...
Az nagyon nagy túlzás hogy szeretnék
-Gondoltam az istállóban mint lovász vagy igazából bármit rá lehet bízni okos erős gyerek szerintem igazi jobb keze lesz magának.
Úgy érzem magam mint egy piaci áru
Az öreg végig mér majd bólint.
-Jó legyen úgyis most mondott fel a másik istállósunk. Amint megtalalom az unokám megfolytom.
Mama szája mosolyra húzódott.
-Mit csinált már megint a kisasszony?
-A kisasszony annyit csinált hogy ki oktatta és szemtelenkedett szokásához híven.
Forgatta meg a szemét az öreg.
-Borika, szeretném ha ma este az unokám viselkedése makulátlan lenne ugyanis a családok elhozzák a fiaikat is ő pedig hamarosan eladó lesz.
-Meg teszem amit tudok uram.
Itt már nem mosolygott. Kileptunk a folyosóra.
-Miért komorodtál el?
Kérdeztem értetlenül.
-Mert Anna ha nem akar akkor nem fog viselkedni pláne ha meg érzi hogy mi van a háttérben vagy ha csipkelodnek vele ő nem hallgat.
Sóhajtotta. Hm szóval ez egy ilyen vad kis kanca. Érdekes.
-Adél!
Kiáltotta. És az ajtó nyitó cseléd szaladt elő mosolyogva.
-Kérlek kísérd el az unokám az istállohoz.
A lány elpirulva nézett rám majd lesütötte a szemét és el indult ki az ajtón. A kis szoknyája ide oda ringott a csípőjén. Nem fogok bírni magammal. Ahogy ment előttem egyre jobban kívántam csak a szoknyára tudtam koncentrálni és ami az alatt van. Oda értünk az istállóhoz esetlenül megallt mellettem lehajtott fejjel. És már indult volna vissza mikor elkaptam a szoknyája szélét és vissza húztam
-Maradsz.
Súgtam. Az egyik bokszbol egy huszár bajszos kissé ősz ember lépett elő és már kezdte is a mondandojat.
-Nézd fiam csak azért egyeztem bele hogy itt legyél mert nagyanyádat tisztelem úgyhogy tedd magad hasznossá ballagj le a tehén istállóhoz és hozz fel a furikkal szénát.
-Onnan nem tud hozni valaki aki ott van?
Érdeklődtem. Az öreg szeme szikrát szórt.
-Na ide figyelj kölyök. Egy nincs ott senki mert az aratáson vannak. Kettő neked mondtam!!!
Üvöltötte. Ezt akartam hallani. Nincs ott senki.
-Megmutatod nekem merre van?
Fordultam a lány felé. Félénken bólintott és elindultunk.
-kérlek előttem menj.
néztem rá vigyorogva. Mire elkepedve nézett rám vissza és előrébb ment. Ezt szeretem egyből megcsinálja amit kérek.
-Jól megleszünk mi.
Választ nem kaptam csak annyit láttam a fejét lejjebb hajtja. És én vigyorogva mentem utánna.
