léleklenyomatok.

évszakok

tavasz érkezett békésen.
térdem megy, sebesen.
mosolyom nem múlik,
boldogságom végtelenbe nyúlik.

nyár köszöntött komolyan,
időm egyre telik, monotonan.
lépteim ugyanoda visznek,
napjaim összefolyva vesznek.

ősz ballagott, csendesen,
én is ballagok, szüntelen,
szívem ver, sebesen.
az utcán járva,
lelkem érzi, árva.

hideg telet látva,
kialudt szívem lángja.
az ő szívük gyászba öltözött,
hangulatukra melankólia költözött.