Prológus

914 34 26
                                    

Sakura:

Bezártam a szívemet örökre, hisz az érzések csak gyengévé tesznek egy jinchuurikit. Jiji legalábbis mindig ezt mondta nekem. A kiképzés alatt, de már jóval előtte kiirtottam érzéseimet, az embert próbáló edzés pedig biztosította, hogy felesleges érzelmeim elhamvadjanak testemben. A juubi jinchuurikije leszek, érzelmileg és mentálisan is stabilnak kell lennem.

Ő megpróbált megállítani, de én hajthatatlan voltam. Csak a bosszút láttam magam előtt. Elhagytam Konohát, hogy fényt derítsek az igazságra és bosszút álljak a nevelőszüleimért, akiket éveken át az igazinak hittem.
Kényszeredetten elmosolyodtam, hideg gúny terült szét a család szóra az ajkaimon.

A világ legelcseszettebb családja jutott nekem. Igazából a véren kívül nem köt össze minket más.
Az anyám egy bordélyházban dolgozott és most szellemként kísért, próbál letéríteni az utamról, melyet választottam magamnak. Van egy bérgyilkos mostohabátyám, aki engem okol anyánk haláláért és életcélja az, hogy bosszút álljon rajtam. A férfi, aki nemzett – akit semmi pénzért nem neveznék apámnak – ő a világ legnagyobb görénye. Etsuya arra vár, hogy végre a testembe zárják a juubit és megszerezzen magának. A juubi erejével akarja leigázni a világot.

Az idős férfi ráncos arcára néztem. Legalább a nagyapám igazi Senjuként viselkedik, ha már a fia nem mutat a klánhoz illő magatartást. Igen... Senju vér folyik az ereimben, és azért vagyok itt, hogy elsajátítsam a föld, illetve víz elem tökéletes használatát, majd utána a Mokuton elem használatát tökéletesítsem. Nem tudom Jiji unokájaként tekint-e rám, vagy csak a fia baklövéseként, de mindegy is. Egyikünk sem az az érzelgős fajta.

Jiji nem nézett rám, a ropogó tűz táncát figyelte, komótosan feltette a szokásos kérdését.

- Mi a neved? – mindennap megkérdezte ezt tőlem, én pedig nap mint nap ugyanazt a választ adtam neki.

Nemcsak Konohát hagytam el örökre, hanem a Haruno Sakura nevet is. Ha csak rá gondolok, ökölbe szorul a kezem az idegtől. Az a név egyet jelentett a gyengeséggel. Sakura, aki mindig megmentésre szorult. Az igazi nevem erőt és érzelemmentességet sugároz.

- Senju Ayako – feleltem határozottan, hangom hideg éllel csengett.

Készen állok, hogy befogadjam a világ gyűlöletét.

Felálltam és a rozoga ajtó felé vettem az irányt. Odakint hóvihar tombolt. Jiji szótlanul meredt tovább a kandallóra, nem állított meg. Ahogy kiléptem, a cipőm elsüllyedt a bokáig érő hóban. Oldalra néztem, ugyanis mellettem is besüppedt a hó, de látszólag nem volt ott senki.

De én tudtam, hogy ő ott van. Éreztem.

Egy láthatatlan kiképző társam van, Jiji szerint vele tudom a leghatékonyabban elsajátítani a Senju módot.

- Kövess! – utasítottam, ő pedig némán követett engem.

Egyszer sem szólt hozzám, én meg bolond lettem volna ellenkezni a köztünk levő csend miatt. A felesleges beszéd zavart, ő szerencsére elég fukar volt a szavakkal.

Sötéten elvigyorodtam. Ha jinchuuriki leszek, rengeteg teendőm lesz.
Meg kell ölnöm Shintaot.
Az apámat ki kell iktatnom, hogy nagyszabású terveit megakadályozzam.
Ráadásul egy egész bérgyilkos banda is a nyomomban van, amely gonoszságukban az Akatsukiéval vetekszik...

Sziasztok! Ez lenne az új, ami annyira nem is új sztorim XD Aki figyelemmel követte régen az indás profilomat, ismerős lehet a történet. Hét éve 200 részesként harangoztam be, jelenleg a 164. videónál tartok, de a videókészítéssel felhagytam egy éve. Itt watton szeretném befejezni ezt a nagy projektet, a történetet HarunoNanának szeretném ajánlani. Van még egy-két lelkes rajongó, akik nagyon várják a történet végét, úgyhogy itt fogom befejezni életem leghosszabb művét 😂 

Vágjunk is bele! :D

Rikudou utódjaWhere stories live. Discover now