Rikudou utódja

12. fejezet

Sakura:

- Akkor most elmesélek egy régi legendát egy félvér hercegnőről és egy magányos farkasról...- kezdett bele titokzatosan Shintao.

Kérdőn vontam fel a szemöldököm, de szótlanul hallgattam. Ha csak az időmet akarja rabolja, akkor újra meg fog ismerkedni az öklömmel.

- Született valaha egy eltitkolt lánygyermek, kit az édesanyja próbált elrejteni a világ szeme elől.  Azonban az apa, a herceg megtudta, hogy született egy utódja. A kétségbeesett anya kénytelen volt a pólyás újszülöttjével és elsőszülött fiával télvíz idején útnak indulni dacolva jéggel és faggyal. A kisfiú lázas lett az erőltetett meneteléstől mielőtt hajóra szállhattak volna, a herceg pedig a nyomukban volt. Az anya nehéz döntés elé kényszerült. Fiát hátrahagyta, míg lányával a biztonságot jelentő kontinens felé vették az irányt. Megígérte fiának, hogy vissza fog térni hozzá, azonban ez az ígéret sohasem teljesedett be. Az anya meghalt, a félvér kislány elveszett. A herceg megtalálta a szeretőjének hátrahagyott fattyát a kikötő városban. A fiú megismerte a gyűlölet fogalmát és egy vérbeli bérgyilkos cseperedett belőle, kinek egyetlen célja van. Levadászni az életben maradt húgát, ki tönkretette a békés életét és anyja halálát okozta. Egykor szeretetet érzett iránta, azonban mára e nemes érzés legkisebb írmagját sem találni testében. Csak a sötétség maradt meg benne. Egy magányos farkas ő, és áldozatai szörnyű halált halnak kezei között, de a legkegyetlenebbet a féltestvérének tartogatja - elborzadtam. Akár igaz, akár nem, ez akkor is szörnyű.

- És mégis ennek mi köze hozzám? - érdeklődtem türelmetlenül.

- A mese úgy folytatódik tovább, hogy a félvér hercegnő nem hallgatott a figyelmeztetésre, mert egy szavát sem hitte el a jóakarójának - pillantása a lelkemig hatolt.

Rázni kezdett a hideg.

- Egy idióta vagy Shintao, ha azt hiszed, hogy én vagyok ennek a kitalált furcsa történetnek a főszereplője. Konohában születtem tavasszal, nem pedig télen. Összetévesztesz valakivel - idegesen dobbantottam a lábammal, talpam alatt berepedt a talaj. Csak az időmet pazaroltam rá.

- Ha ennyire biztos vagy benne, miért nem kérdezed meg szüleidet? - feljajdult - Jaj ne haragudj, elfelejtettem, hogy a szüleid meghaltak - színlelt sajnálatot.

Szemem könnybe lábadt a dühtől és most már a harag miatt reszketett testem.

- A szüleim nem haltak meg! - ejtettem ki fojtottan minden meggyőződéssel a hangomban.

- Nyisd fel a szemeidet kislány, ne áltasd magad feleslegesen! Szembe kell nézned a valósággal! - megütköződtem a kemény hangnemtől.

Shintao hátat fordított nekem, pár lépést tett előre. Megállt és válla felett visszaszólt.

- Meg kell edződnöd, különben meghalsz! - pillantott rám komolyan, arca ijesztővé vált - Ha legközelebb találkozunk, akkor... - elmerengett, én megfeszített idegekkel vártam a folytatást.

Egy sötét és kaján vigyort kaptam válaszul.

- Nem fontos - intett a kezével - Minden jót addig is! - kézjelet formált és már el is tűnt a szemeim elől.

Egy fa mellé sétáltam és megtámasztottam a hátam rajta. Csak még jobban összezavart, mi több a kételyt ültette el bennem. Mi van ha tényleg nem idevalósi vagyok? Rózsaszín haj, zöld szempár és sápadt bőr. Mindig is különlegesnek tartották a fizikai adottságaimat anyáék, és én nem is kételkedtem ez idáig.
Mi van ha Shintao történetének főszereplője én lennék?
Egy herceg fattya...

Elhúztam a számat és dühös lettem magamra. Anyáék biztos nem hazudtak volna éveken át a származásomat illetően. Meggyőztem magam, hogy Shintao csak össze akart még jobban zavarni, azt akarja, hogy kétségbeessek, de én nem adom meg ezt az örömet neki.
Összeszedem magam és elfelejtem az előbbi perceket.

Lábaimba visszatért az erő és ösztönösen indultam a  falu központja felé. Lépteimen gyorsítottam, ha minden igaz akkor még odaérhetek az ítélethozatalra.

Már épp a szomszédos utcában jártam, amikor szembe találkoztam Inoval. Arcán megdöbbenés futott végig.

- Neked nem Sasuke tárgyalásán kellene lenned? - hangja meglepett volt. A név említésére egy arcizmom megrándult, amit barátnőm egyből ki is szúrt - Mesélj, mit csinált már megint? - érdeklődve vizslatta az arcomat.

- Semmit - feleltem rezignáltan.

- Igazán? - pillantott szemeimbe áthatóan. Félrenéztem,mire Ino felsóhajtott - Rosszul hazudsz, Plakáthomlok. Ki vele mi a baj? - kényszeredetten elmeséltem, hogy mi történt lent a zárkában, arra viszont ügyeltem, hogy Shintaoról egy szót se ejtsek. Ino elég elfogult vele szemben, még el is hinné azt a sok sületlenséget mit összehordott. Arról meg abszolút nem kell tudnia, hogy le akart kapni. 

- Egek! - puffogott mellettem szőke barátnőm - A férfiak idióták érzelmi téren, főleg Uchiha Sasuke kinek szíve helyén kő dobog. De azért nem kellett volna így elrohannod - rótta fel nekem - Egyébként én sem lettem volna jókedvű, hogyha az a Kage jelen lenne a tárgyaláson, akit kis híján kinyírtam volna. Légy egy kicsivel megértőbb! - adta a jó tanácsot Ino.

Nem ez volt a fő ok, ami miatt megharagudtam Sasukéra, de ugye azt nem mesélhettem el Inonak, hogy Shintao is ott volt a börtönben és miket művelt ott.

- Igazad van! - adtam be a derekam végül, így közösen sietős léptekkel mentünk a hatalmas fehér épület felé.

A tárgyalásnak pont akkor lett vége, mire mi odaértünk. A bírák léptek ki a nagy ajtón, földig érő fehér köpenyük meglibbent minden lépésnél mögöttük. Szememmel csapattársaim után kutattam, de percekig nem történt semmi sem.

- Menjünk! Nem bírom ezt a feszültséget! - ragadta meg Ino a karom és húzni kezdett a bejárat felé.

- Oda nem mehetünk be! - Inot ezt hidegen hagyta és felfele rohantunk a lépcsőn. Egy pillanatra megálltunk a folyosó végén.

Az ajtó résnyire nyitva volt és Sasuke visszafojtott nyögéseit hallottuk, illetve Naruto kiabálását.

Inoval kétségbeesetten néztünk össze, végül én tártam ki az ajtót.

A látványtól gyökeret eresztett a lábam, Ino sem jutott szóhoz mellettem.

Sasuke a földön fetrengett, és vérző csonkjához szorította megmaradt kezét. Az alkarja nem messze ott hevert a földön. Narutot Kakashi és Shikamaru fogta le, Tsunade szemei villámokat szórtak a Raikage felé. Meglepetésemre a többi kage is jelent volt. Gaara és a Mizukage szánakozva nézték a jelenetet, a Tsuchikage pedig otrombán felhorkant az illetéktelen behatolásunkra. Shintao az árnyékba húzódva figyelt engem, de csak egy pillanatra méltatott.

- Mégis mi a fene történt itt?  - vontam kérdőre a jelenlevőket és azonnal Sasukéhoz akartam rohanni, de villámgyorsan előttem termett a Raikage.

- Még nem telt le a büntetése!  - zengte kíméletlenül az idős férfi. Meghökkentem.

- El fog vérezni! - emeltem fel a hangomat - Ez a hála, amiért segített megnyerni a háborút? - sziszegtem haragosan.

- Egy bűnözőről beszélünk - ökölbe szorítottam a kezem.

- Követett el hibákat, de azóta megváltozott! - álltam ki az érdekében. Dacosan néztem fel a Raikage arcába és álltam a szikrázó tekintetét. Közelebb léptem.

- Ha még egyet előre lépsz, akkor azt nagyon megbánod! - fenyegetett meg. Gúnyos vigyorra húztam ajkaimat.

- Sakura ne! - szólt mesterem, de Sasuke is megszólalt.

- Ne tedd, jól vagyok! - szaggatottan vette a levegőt, komoly erőfeszítésébe került kimondania a szavakat.

- Én szóltam! - A Raikage chakrát gyűjtött a öklébe, én pedig hasonlóképpen tettem.

Most meglátjuk melyikünknek pusztítóbb az ökle!

Kövi rész Sasuke szemszögéből lesz a tárgyalás menete 😊