Sakura:
Kinyitottam a szemem, és elég furcsa helyen találtam magam. Előbb még a csatamezőn voltam, és most egy csatorna sekély vizében fekszem. Azonnal felálltam, azt hittem genjutsuba keveredtem, de csalódottan vettem tudomásul, hogy a kioldó pecsétek után sem kerültem ki erről a fura helyről. Választás hiányában elindultam előre. Csepegő hangok visszhangoztak a folyosón, és egyre erősebbé váltak, ahogy közeledtem a végéhez. Egy nagyobb, gyér megvilágítású csarnokban lyukadtam ki, velem szemben azonban már olyan sötét volt, hogy nem tudtam megállapítani mi leledzik a homályon túl. Hátrapillantottam, de a folyosó már nem volt mögöttem.
Elég para ez a hely – jegyeztem meg epésen magamnak.
Nem szívesen mentem előrébb, de a fal mögöttem megmozdult és tolni kezdett. Ahogy közelebb értem egy hatalmas ketrec rácsai előtt találtam magam, és elég sötét aura lengte be a helyiséget. Egy vörösen villanó szempárt láttam egy másodpercre megjelenni, majd azon nyomban el is tűnt. Ez valahogy elvette a kedvem attól, hogy ott húzódjak meg a mozgó fal elől. Nincs más választásom, nekem kell kiutat ütnöm a falon! Chakrát gyűjtöttem az öklömbe, de amint a falhoz értem volna, el is tűnt a chakrám. Felszisszentem.
Chakra elszívó falak.
Hátrább léptem, hátam a hideg fémrácsoknak préseltem. Két lehetőségem van. Vagy összelapít a fal, vagy kicsit közelebbről megismerkedem a ketrec lakójával. Az utóbbit választottam.
Az utolsó pillanatban beslisszoltam a két rács között, és nem nagyon akart a lábam közelebb vinni ahhoz, ami ennek a mélyén meghúzódik. Nem kellett mozdulnom, hisz jött az magától. Villámgyorsan a lábam köré fonódott valami sötét massza, ami felkúszott a lábaimon és fogságba ejtette egész testem.
Mégis mi a fenével nézek szembe?! Mibe keveredtem én már megint?! – akadtam ki.
- Mi vagy te? – találtam meg végre a hangomat.
Egy iszonyatos hang visszhangzott a fejemben.
- Az emberek gyűlöletéből születtem. Mégis mi célból vagyok a világon, ha nem gyűlöletkeltésre? Mondd meg! – rivallt rám.
Összezavarodtam. Mégis honnan kellene tudnom a választ?
Egy olyan szörny tart fogságban és vallat, melyet a világ gyűlölete hozott létre. Vádlón szólt hozzám, mintha én tehetnék az egészről. Talán egy bijuu lenne? Azonban egyik lényt sem ismertem fel benne. Talán, ha jobban láthatnám a kinézetét, akkor az sokat segítene.
Az elmélkedésemet a szörny emlékei szakították meg. Az első három nagy ninja háború képei peregtek le a szemeim előtt. Kezdetben a bijuuk és az emberek békében éltek egymással, majd az első nagy háborúban az emberek a bijuuk erejét használták, hogy kivívják a győzelmet és leigázzák egymást a hatalomért. A gyengék félték a lények hatalmát, de az erősek viszont kihasználták a hatalmas erejüket. A következő háborúban új titkos fegyverként a jinchuurikiket vetették be. Emberek testébe zárták a szörnyeket, hogy kezelhetőbbé váljanak, majd a túlélőket hősökként ünnepelték.
Azonban a jinchuurikik hatalmát is félni kezdték az emberek.
A világ üldözni kezdte őket, minden nemzet a saját irányítása alá akarta vonni a szörnyhordozókat. A harmadik háború óta csak megvetés jár a jinchuurikiknek, de Naruto és Gaara bebizonyította, hogy ők bizony nem szörnyek, és elismerték őket.
Kétkedve fogadtam a szörny emlékeit.
Ez teljesen ellentétben áll azzal, amit a történelemórákon tanítottak nekünk.
YOU ARE READING
Rikudou utódja
FanfictionA háború véget ért, de a túlélők nem lélegezhetnek fel. A juubi erejét az egykori kagék elzárták és a pecsét pontosan egy év múlva feltörik. Egy évük van, hogy kiképezzék a juubi leendő jinchuurikijét. Haruno Sakura körül egyre bonyolultabbá válik...