Rikudou utódja

6. fejezet

Sasuke:

Sakura elmondta a tervét és a véleményemre várt.

- Elég vakmerő – összegeztem. Elméletben nagyon szép volt, a gyakorlati kivitelezés viszont annál bajosabb. Jobb ötletem azonban nekem sem volt.

- Csak egy esélyünk van – emelte fel a fejét, szemei még mindig le voltak hunyva.

- Csináljuk! – adtam be a derekam végül.

Sakura megfordult, és a hátához érintettem a kezem. Éreztem a byakugou pecsétben tárolt hatalmas mennyiségű chakrát. Hosszú évek kemény munkáját ajánlotta fel nekem, hogy azzal hajtsam végre a tervet. Az ereje megtöltötte a testemet, senki sem mondta volna meg, hogy tíz perccel ezelőtt még a halál mezsgyéjén jártam. Sakura chakrája szüntelenül áramlott belém, energiával töltötte el minden porcikámat. A Sharinganom vörösen felizzott, készen álltam a csatára.

- Készen állsz? – kérdeztem Sakurát, akit folyamatosan hagyta el az ereje, de még tartotta magát.

Határozottan bólintott egyet, szemét kinyitotta, tekintetét lefele sütötte. Elvettem a kezem a hátáról, és letérdeltem háttal elé. Felmászott a hátamra, és folytatta tovább a chakraátadást, míg lábaim megindultak a kifáradt juubi felé. Madarára pillantottam, de ő még nem vett észre minket, mivel Naruto, Kakashi és a Kagék foglalták le őt.

- Képes vagy rá Sasuke-kun! – bátorított Sakura miközben életem legnagyobb őrültségére készültem. Átvenni a juubi felett a hatalmat, vagyis felülmúlni Madara irányítását, így a Mugen Tsukuyomit megszüntetni.

A szörny amikor ránk emelte egyetlen szemét, akkor küldtem rá a genjutsut. Iszonyatos mennyiségű chakrát emésztett fel minden egyes másodperc, de Sakura ugyanolyan intenzitással tudta pótolni az elhasznált mennyiséget. Az elméje körül vasburokba ütköztem, ami megakadályozta, hogy átvegyem teljesen az irányítást. Madara genjutsuját meg sem tudtam karcolni, hiába próbáltam én magam átvágni a fémakadályt.

- Ne add fel! - hallottam kívülről Sakura hangját – Nyers erővel nem tudod átvágni, azonban a jutsujaiddal képes vagy áttörni a falat.

- Az túl sok chakrádat emésztené fel! – vitatkoztam vele. Tisztában voltam vele, hogy a tűzelemű jutsummal képes lennék megolvasztani a fémet, de az túl nagy kockázattal járna.

- Velem most ne foglalkozz! Az emberiség sorsa van most a te kezedben! – kiabálta hevesen Sakura, nyomatékul még több energiát áramoltatott a testembe.

Nagy levegőt vettem, és kézjeleket kezdtem formázni, majd egy hatalmas tűzgolyó hagyta el a torkomat. Vörösen izzott a fém, végül megadta magát és egy lyuk keletkezett a burkon. Szabadon be tudtam hatolni az elméjébe, és rá tudtam kényszeríteni, hogy a holdra nézzen. Sakura a valóságban megszorította a vállamat.

Ez volt a jel, hogy Madara észrevette a mesterkedésünket.

De már késő volt számára.

A hold újra ezüstös fénnyel ragyogott, a vörös izzása megszűnt. A világra szállt genjutsu elenyészett, az emberek kezdtek kiszabadulni Madara fogságából. Éreztem, hogy testemet kezdi elhagyni az erő, ezért megszüntettem a genjutsut. Sakurára pillantottam, ki fáradtan pihegett a vállamon, arca falfehér volt. Madara gúnyos hangja hasított át a levegőn.

- Szánalmas! Egy Uchiha egy nő segítségére szorul. Nem vagy méltó a klán nevére! – tudtam, hogy provokálni akar, egy pillanatra mégis megremegtem.

- Egy magadfajta sosem értheti meg, hogy nem szégyen segítséget elfogadni a barátoktól – kiáltotta vissza Sakura dühösen.

Egy pillanatra hátrasandítottam rá, de ő elszántan nézett farkasszemet Madarával.