Rikudou utódja

5. fejezet

Naruto:

Egy kard állt ki Sasuke mellkasából, torkából vér buggyant ki. Megkövülten álltam és dermedten bámultam, ahogy legjobb barátom testéből kihúzta a fegyvert egy sötét Madara hasonmás. Ez nem történhetett meg... először Neji és most Sasuke?

Nem az nem lehet!

A vérem a fülemben dübörgött, és nem hallottam a külvilág zaját.

Nem végződhet így! NEM! Sasuke nem halhat meg! – mantráztam magamban.

Sakura-chan kiáltása rázott vissza a valóságba.

- SASUKE-KUUUN! – ordította keservesen.

Lepillantottam rá. Ő az egyedüli, aki meg tudja menteni! Egy pillanat alatt eldöntöttem, mit is kell tennem.

Sasuke zuhanni kezdett, de egy szemvillanás alatt ott termettem és elkaptam őt.

- N-na-ru-to – száján újabb adag vér buggyant ki.

- TARTS KI TEME, NE MERÉSZELD FELDOBNI A TALPAD! – ordítottam neki, miközben Sakura-chan felé vettem az irányt.

- Értelmetlen! – vetette oda Madara lekezelően. Nem hitt Sakura-chan gyógyító erejében, ezért nem jött utánunk.

Lefektettem Sakura-chan elé Sasukét, és könyörgőn néztem rá. Azonnal elkezdte az életmentő beavatkozást és egy klónt hagytam ott védelmezni őket, míg én Madarát fogom lefoglalni. A férfi hamar rájött, hogy én átlátok a kis trükkjén, nem fog holmi sötét aurájú hasonmása végezni velem. A többiek nem tudták tétlenül nézni, ahogy egyedül próbálom felvenni a harcot Madarával. Ino utasítása hangzott a fejemben, aki Shikamaru szavait közvetítette felém.

- Próbáljuk meg! – hangzott határozottan a hangom, ahogy Ino befejezte a terv ismertetését.

Sakura:

A világ egy pillanatra néma csendbe borult, nem láttam mást csak Sasuke mellkasából kiálló kardot. Miért nem látta, hogy a Susanoo pajzsán áthatolt egy fekete Madara hasonmás? A szívemet páni félelem töltötte el, és fojtogató üresség markolászta a gondolataimat, ahogy az a fiú akibe évek óta szerelmes vagyok magatehetetlenül zuhan alá a fellegekből.

Saját sikításomra eszméltem fel. Egyszerűen nem tudok egy világot elképzelni Sasuke-kun nélkül! Nem, Sasuke-kun nem halhat meg! A szemembe toluló könnyeket azonnal kipislogtam. Nem törhetek össze, csak én tudom őt megmenteni!

Sakura, csak te vagy képes a lelkét a testéhez láncolni!

Lehunytam a szemem, majd csak akkor nyitottam ki, mikor már Naruto lerakta elém csapattársunkat, majd klónját maga mögött hagyva újra a harcba vetette magát.

Tenyeremet beborította a zöld chakra és Sasuke-kun vére is, ahogy a mellkasát próbáltam összefoltozni.

Ködös tekintettel nézett rám, az ajkaival szavakat próbált formázni.

- Nem fogom hagyni, hogy meghalj! – suttogtam, a hangom megremegett a végére. A chakrakészletem a végét járta, a byakugouba tárolt erőmet elvitte Katsuyu-sama megidézése, ezáltal a több tízezer shinobi meggyógyítása.

- Saj-ná-lom – hörögte nagy nehezen – Ne fog-lal-kozz velem! Na-ru-to-nak... – tagolta nagyon lassan, újabb adag vér távozott a szájából. Nem tudta befejezni a megkezdett mondatát, kapkodni kezdte a levegőt.

- NEM! Szükségünk van rád, Sasuke-kun! - makacsul megráztam a fejem, még nagyobb intenzitással regenerálódtak a sérült sejtek és szövetek. Mintha hagynám a kezeim között meghalni!