Rikudou utódja

8. fejezet

Sakura:

Felébredtem, a látásom még homályos volt. A fertőtlenítő szaga csípte az orromat, hirtelen el sem akartam hinni, hogy egy kórházban lennék. Oldalra biccentettem a fejem, az ablakból a kagék kőarcai meredtek rám.

Itthon vagyok.

Egy halk torokköszörülést követően realizáltam, hogy nem vagyok egyedül a szobában. A másik oldalra hajtottam a fejem és egy személy alakja körvonalazódott ki mellettem.

Fekete haj, fekete szempár.

A szívem nagyot dobbant, de a jókedvem azonnal le is lohadt, amint megszólalt az illető.

- Végre magadhoz tértél, Kedvesem - szólalt meg Shintao. Arcomra kiült a csalódottság, akit vártam volna az úgysem fog eljönni hozzám - Azért ne örülj ennyire látványosan - fedett meg.

Az is megfordult a fejemben, hogy a tervem mégsem járt sikerrel és most a Végtelen Tsukuyomi fogságába estem, ahol ez a szerencsétlen kísért a rémálmomban. Igen, más logikus magyarázat nincs.

- Már annyira vártam, hogy felébredj - közelített felém, hüvelykujjával megtámasztotta az államat. Fel kell oldanom a genjutsut, most! Nem hagyhatom, hogy ez az idióta kihasználja a tehetetlenségem!

- Kai - suttogtam, miközben a kezemmel a kioldás pecsétet formáltam.

Az ajtó valósággal kirobbant Shintao háta mögött, ez pedig megállásra kényszerítette a mozdulatában.

- Mit művelsz te, Sakura-channal?! - ordibált dühösen Naruto, mire a folyosóról egy ápoló csendre intette a szőkét - Elnézést - motyogta felé, majd behúzta maga mögött az ajtót.

- Uzumaki Naruto - Shintao még mindig nem engedte el az állam. Az arcáról eltűntek a derű nyomai és az aurája hideg lett egy pillanatra. Látszott rajta, hogy nem tetszett neki amiért félbeszakította a szerinte idilli pillanatot.

Naruto a vállánál megragadva húzta el tőlem, majd csontropogtató ölelésben részesített.

- Naruto, megfojtasz! - a fájdalom igen is valóságos volt, habár melyik genjutsuban nem az?

- Nyertünk Sakura-chan! Hála a te tervednek! Nélküled nem sikerült volna! - szorított még jobban a legjobb barátom. Alig akartam hinni a fülemnek. Tényleg nyertünk volna? Ugye nem álmodom ezt?

- A többiek hogy vannak? - érdeklődtem barátaim felől, de legfőképpen egy bizonyos személy érdekelt volna.

- Mindenki jól van - közölte hatalmas mosollyal az arcán - Én tegnap ébredtem fel, három napig folyamatosan aludtam - nevette el magát - Bezzeg Teme már két nap után felébredt - zsörtölődött egy keveset.

- Sasuke-kun? - ragadtam meg az alkalmat - Ő is Konohában van? - egyre hevesebben dobogott a szívem míg a válaszára vártam.

- Igen - vakarta meg a tarkóját, de többet nem árult el. Shintao felmordult mögötte.

- Ja, börtönben van - mondta unottan, mire én lefagytam. Naruto villámló tekintettel nézett hátra.

- Ki is lehet ám menni azon az ajtón. A te látogatási időd már véget ért - Naruto sem találja szimpatikusnak a srácot, végre valaki, aki osztotta a véleményemet. Shintao undorral nézett végig Naruton, majd kezét a kilincsre tette. 

- Visszatérek még, Kedvesem - dobott egy csókot felém, végül távozott.

- Ki nem állhatom - fancsali képet vágott, miután becsukódott az ajtó, de ezzel nem tudta elterelni a témát. Tudni akartam, hogy miért van Sasuke börtönben miután segített megnyerni a háborút. Igen a múltban követett el hibákat, de azóta megváltozott!