Rikudou utódja

11. fejezet

Sasuke:

Kakashi szerint ma engednek szabadjára, vagyis leveszik rólam ezeket az idegesítő bilincseket. Már kezdtem kissé beleőrülni ebbe a helyzetbe. Semmit sem látok, és a fogsággal töltött napok alatt csak néhány percnyi ébrenlét volt számomra engedélyezve. Azonban az álmok sem jelentettek megnyugvást. A szabadulás után egykori tanítóm fog elkísérni az Ötödik színe elé, aki büntetést fog rám kiróni a bűneim vezeklése végett. Kakashi nyugodt volt és Naruto szerint sem kell izgulnom.

Kívülről a megszokott ridegség uralkodott rajtam, azonban belülről közel sem voltam ennyire érdektelen.

Izgultam.

Újra be kell illeszkednem a falu életében, amit a tetteim ismeretében elég nehéz lesz, de száz százalék, hogy csapattársaim most sem hagynak magamra. Magamban örültem, hogy ilyen barátaim vannak, de marcangolt a bűntudat, hogy nem érdemlek magam mellé ilyen jólelkű embereket. Bántottam és meg akartam őket ölni, azonban ők ezek ellenére is mellettem álltak és állnak is.

Méltóvá kell válnom, hogy emelt fővel állhassak mellettük.

Csikorogva kinyílt a rács ajtaja, a léptek alapján három őr jött be leoldani rólam a láncokat.  Kakashi chakráját a ketrec másik oldaláról éreztem. Távolabbról lépteket hallottam, az ezüst hajú aurája hirtelen feszülté vált.

- Shintao! - szólt a higgadt megszólítás. Az emlékeim között lapoztam, amikor bevillant, hogy Naruto bizony ő róla mesélt. Mégis mit keres itt a Raikage segédje?

- Kakashi - san! - elég irritáló hangja volt a srácnak - Úgy örülök, hogy itt találom! - hangzott a nyájas szöveg tőle.

- Csak engedéllyel lehet ide bejönni - szakította félbe Kakashi hidegen.

- Az Ötödiktől megkaptam az engedélyt - szinte láttam magam előtt, ahogy az idegen arca gúnyos mosolyra húzódott, majd drámai szünetet tartott - A Raikage szintén jelen lesz a tárgyaláson és reméli elnyeri méltó büntetését ez a gyilkos - köpte felém a szavait.

Arcomon megrándult egy izom, de a kámzsa miatt ezt senki sem láthatta.

A Raikage ellen irányuló merényletem egyik legsötétebb folt az életemben. Nem bocsátja meg egykönnyen a tetteimet, túl makacs és konok hozzá. Hiába képeztem szerves részét a háború megnyerésének, az eltörpül az őt ért atrocitásokkal szemben.

Ideges lettem.

- Az Ötödik üzeni, hogy nem az irodában lesz a tárgyalás, hanem a nagy teremben. Csak ennyit mondott Kakashi-san, örültem a találkozásnak - közölte fölényesen, majd távolodó lépteit hallottam csak.

Olyan húsz méterrel odébb megállt.

Ekkor Naruto éles kiáltozását visszhangozta a folyosó, melyből Sakura hangját is felismertem.

Kakashi hangosan sóhajtott egyet.

- Pedig világosan megmondtam Narutonak, hogy ne ide jöjjön hanem a Hokage palotához menjen - elégedetlenkedett, de cseppet sem volt mérges. Hisz Narutoról volt szó, aki folyamatosan áthágja a szabályokat a barátai kedvéért.

Egy halk pukkanás és megszűnt Kakashi chakrája. Nem sokkal később rohanó, dübörgő léptek szelték át a folyosót.

Nem akartam, hogy így lássanak, főleg ne Sakura, akit szülei elvesztése teljesen megviselt. A látványom csak még több fájdalmat okozna neki.

Azonban a találkozó elkerülhetetlen volt.

Ideges és frusztrált voltam.

- Sasuke-kun - Sakura hangja megremegett. Pont ezt akartam elkerülni, de Narutonak muszáj volt őt is iderángatnia.