Rikudou utódja

1. fejezet

4 hónappal ezelőtt

Sakura:

Épp távolabbról néztük a bajtársaimmal, hogy hogyan veszik fel a küzdelmet az egykori Hokagék és Narutoék a juubival. Elég távol álltunk, de nem elég messze ahhoz, hogy a szörny támadása ne érjen el minket. Annyira segíteni szeretnék neki, de tudom, hogy csak útjukban állnék. Megráztam a fejem, nekem most itt kell helytállnom! Szemeimmel egy újabb sérült után kutattam és rohantam is gyógyítani, mikor megláttam a hozzám legközelebb esőt. Az eszméletlen fiatal férfi vérzését elállítottam, már csak biztonságosabb helyre kellene vinni. Habár itt ilyen most nem létezik...

A frászt hozta rám egy hirtelen megjelenő utált chakra tulajdonosa. Hátranéztem a fekete hajú, és fekete szemű férfira. Öt évvel lehetett idősebb nálam.

- Mégis mi a francot keresel itt, Shintao? Világosan megmondtam, hogy pihenned kell! – kértem számon, tudtommal egy orvosi sátorban hagytam őt kiütve jó távol innen. Valahogy mindig megtalál, lehetetlen levakarnom magamról őt.

- Aggódsz értem? Igazán kedves tőled miután leütöttél. – megforgattam a szemeimet, nincs időm erre a féregre.

Lehajolt hozzám és a fülembe suttogott.

- Vagy félsz, hogy megtudják a kis titkunkat? – a kezem ökölbe rándult és szívesen lemostam volna a gúnyos vigyort a képéről. Irritáló.

- Ezt majd a háború után megvitatjuk „kedvesem" – van elég bajom így is, nincs időm az ő hülyeségeire. Még hogy jegyesek volnánk...

A föld megremegett, hatalmas oszlopok hullottak le az égből. Az első Hokage egy pecsételő technikával próbálta lepecsételni a juubit, és én nagyon bizakodó voltam. Shintao követte a tekintetem.

- Nem fog sikerülni neki – felelte higgadtan. Bosszúsan néztem fel rá.

- Shintao miért nem mész oda segíteni? A te erőd Narutoéval vetekszik. – utáltam beismerni, de tényleg erős volt. Csak a felfogásával van gond.

- Nem áll szándékomban segíteni nekik, oldják meg maguk – unottan nézte a csata eseményeit. Komolyan mondom egy kanál vízben meg tudnám fojtani.

- Ilyen hozzáállással, hogy csatlakozhattál az Egyesített Shinobi Haderőkhöz? – akadtam ki. Perverz vigyorától hányingerem támadt.

- Csak miattad csatlakoztam. A háború után találkozunk kedvesem! – Shintao pedig eltűnt. Az őrületbe fog kergetni.

- Gyere vissza, te rohadék! – kiáltottam mérgesen a semmibe. Remek egyedül maradtam, a többiek más irányba futottak el.

Egy hónapja találkoztam először Shintaoval Konohában Villámrejtek nagyköveteként. Azóta egy Shintao mentes napom sincs. Inot persze rögtön elvarázsolta az angyali arca, de én tudom, hogy velejéig romlott ez az alak. Egyszerűen taszít. Ino szerint el kellene felejtenem végre Sasukét és egy normális kapcsolatba belekezdenem, hisz egy félisten – ő szerinte – fekszik a lábaim előtt.

Ha ő lenne az utolsó férfi a világon én meg az utolsó női egyed, akkor inkább pusztuljon el az emberiség, minthogy átadjam neki magam.

Annyit dühöngtem magamban, hogy nem figyeltem a környezetemre. Naruto kiáltását hallottam meg.

- Sakura-chan vigyázz! – ordította, ekkor láttam meg, hogy egy kisebb bijuu bomba tart felém.

Naruto nem fog ideérni időben. Teljesen lekötötte Shintao a figyelmem, nem hiszem el... tényleg a vesztemet fogja okozni a férfi...