Rikudou utódja

9. fejezet

Sasuke:

Amint magamhoz tértem, nem sok különbséget tudtam tenni a valóság és a színtelen álmaim között. Ugyanolyan feketeség ölelt körül, mint amikor még aludtam. Testemet nem tudtam megmozdítani, valami szorosan megakadályozta a mozgásomat.

Bilincsek fogtak közre, fejemre kámzsát húztak.

Hidegen elmosolyodtam a felismeréstől. Börtönben vagyok, pont ott ahol egy olyan gyilkosnak, mint nekem lennie kell.

Nem éreztem dühöt, hisz bűnhődnöm kell a múltbeli tetteim miatt, én pedig készen álltam elviselni bármilyen döntés is születik. Elárultam a falut, amit Itachi oly nagyon szeretett és élete árán védte meg azt. Én viszont el akartam pusztítani, miután megtudtam az igazat róla. Szégyelltem magam a viselkedésem miatt, a döntéseim miatt rengeteg embert sodortam veszélybe, amiért felelnem kell.
Azonban bármennyire is el akartam szakadni a csapatomtól, ők makacsul ragaszkodtam hozzám. Nem eresztették el egy percre sem a kezem, képtelenek voltak magamra hagyni. Hiába taszítottam el őket, hiába akartam őket megölni, ők még mindig mosolyogva nyújtották felém a kezüket.
Beteges ragaszkodásnak tudtam be a viselkedésüket. Azonban rá kellett döbbennem, hogy bármennyire is próbálkoztam keményen soha nem tudtam véglegesen elvágni a kötelékeinket. A hetes csapat tagja leszek mindörökké, hála Narutonak, Sakurának és Kakashinak.

- Felébredtél - közölte semleges hangszínnel Kakashi. A hang irányába kaptam volna a fejem, ha nem akadályozott volna a mozgásban az egész testes bilincs - Gondolom nem kell ecsetelnem miért vagy most még itt. A tárgyalásra öt-hat napon belül sor kerül, de a döntésnél figyelembe vesszük a háborúban nyújtott segítségedet - nem szóltam egy szót sem, mivel képtelen voltam egy hangot is kiejteni a torkomon. A számon is pecsét volt, nagyszerű.

Az ezüsthajú a rácsnak dőlt.

- Két teljes napig aludtál. Naruto és Sakura állapota stabil, néhány napon belül ők is fel fognak ébredni - megkönnyebbülést éreztem az információ hallatán. Kakashi elrugaszkodott a fémrácstól - Most pedig pihenj, Sasuke. - A szemhéjam ólomsúlyúvá vált, alig bírtam nyitva tartani, annak ellenére, hogy most aludtam át két teljes napot - Az igazi háború a felszín alatt már elkezdődött - búcsúzott el Kakashi.

A szavai viszont nem töltöttek nyugalommal. Egy újabb sötét álomba sikerült ringatnom magam, mely a fullasztó feketeség mellé most már másik szín is társult.

Vörös.

Vér borította a földet, a ruhámat, kezemet és...

Egy másik személy testét...

...

Kinyitottam a szemem, Kakashi chakráját éreztem meg pár méterre tőlem.

- Naruto is felébredt. Hamarosan rohan ide hozzád, fittyet hányva a szabályokra miszerint senki sem látogathatna téged - sóhajtotta hangosan - Ahogy ismerem, már biztos Tsunade-sama ajtaján dörömböl és a szabadon engedésedért esdekel. Becsüld meg barátaidat Sasuke. Sakura megmentette az életed, és átadta neked minden erejét, melyet éveken át spórolt, hogy legyőzhessük Madarát - a szavai tőrt forgattak meg a mellkasomban. Mégis mivel érdemeltem én ki ezt a mérhetetlen bizalmat?

Kakashi mintha olvasott volna a gondolataimban.

- Ez nem kiérdemlés kérdése már. Mindannyian úgy gondoljuk, hogy jár egy újabb esély, hisz ráébredtél a hibáidra. Meg akarsz változni, Sasuke, és mi segíteni akarunk neked, hogy mindannyian újra egy ösvényen járjunk. Mint régen - a hangjából hallottam, hogy mosolyog a maszk alatt. - A barátok már csak ilyenek. Képesek szembemenni a világgal a másik érdekeit szem előtt tartva. Ezt vésd jól a fejedbe! - Hangosan csattant a fémajtó a távolból. - Azt hiszem az én időm itt lejárt.