Rikudou utódja

4. fejezet

Ryouko:

Nagyon távolról figyeltem a harc eseményeit, a juubi tíz kilométeres távolságból is hatalmasnak tűnt. Nii-sama megtiltotta, hogy beleavatkozzak a háborúba, ugyanis nem akarja, hogy bajom essék. Shintao-nii mindig is óvó szeretettel gondoskodott rólam, a legapróbb huzattól is próbál megvédeni. Tudom, hogy jót akar nekem, és így akar vezekelni amiért a múltban nem tudott engem megvédeni. Magát okolja, amiért nem tudott megóvni attól az átkozott kígyótól!

Orochimaru játékszere voltam...

Megérintettem a hasamat, a pólón keresztül körberajzoltam a pecsét vonalait.

Uzumaki Naruto... gyűlölnöm kellene a neved, ha Te nem léteznél, akkor nekem sem kellett volna egy szörny hordozójává válnom... Azonban én nem tudlak úgy gyűlölni, mint Shintao-nii. A közöttünk húzódó kötelék miatt én... kedvellek. Ott voltam a nehéz pillanataidban, láttam, ahogy legkedvesebb barátod hátat fordított neked, és egyedül maradtál, ráadásul plátói szerelmed is elutasított. Ennek ellenére sem adtad fel, hanem éveken át keményen edzettél, hogy betartsd az ígéreteidet. Küzdöttél és kivívtad az emberek elismerését. Én a kezdetektől fogva ott lapulok elméd legrejtettebb zugában, azonban Te nem vettél még észre.
Nem érzed a kapcsot, mely összeköt minket.
És én nem hibáztatlak, amiért nem tudsz a létezésemről.

Orochimaru a chuunin vizsgán megszerezte a Kyuubi erejének egy töredékét, és Kabutoval együtt életre keltettek valami ocsmány szörnyet, ami a kyuubi kinézetével bírt, de gonoszságában merően rosszabb volt. Ennek a rókaszörnynek – Kuronak - lettem én a jinchuurikije. Mivel a lény bír a kyuubi tudatával, így összeköttetésben állok az eredeti hordozójával, Uzumaki Narutoval.

Hiába próbálom elfojtani a szimpátiámat, olykor elég nehezen megy. Shintao-nii szerint csak az ostoba kötelék miatt van ez így és Naruto nem olyan személy, akit tisztelnem kellene. Ő az ellenségünk, és ezt soha nem kellene elfelednem...

Azonban én most is éreztem Őt. Naruto ebben a percben is küzdött, hogy megmentse az emberiséget a pusztulástól, meg akar menteni mindenkit. Nem akar több áldozatot látni, és Kurama erejével képes lehet változást hozni a világra. Nii-sama szerint nem Uzumaki Narutonak kell a megváltó szerepét magára öltenie, hanem maga Rikudou utódjának. Haruno Sakura – aki későbbiekben Nii-sama felesége lesz – ő az igazi megváltó. Ő fog ítélkezni az emberek bűnei felett.

Fáradtan lerogytam a földre és egy bottal piszkáltam a földet. Nem akarom, hogy elvegye azt a lányt, mert akkor kevesebb időt fog rám fordítani Nii-sama. Kivertem gyorsan ezeket a gondolatokat a fejemből. Nii-sama csak elveszi azt, ami az övé. Gyerekkorunkban apáink egyezséget kötöttek, Sakura apja Shintaonak ígérte az alig pár napos csecsemő Sakurát, a kard hollétét fedő információért cserébe.

Lehunytam a szemem és magam előtt láttam, ahogy Naruto Madara ellen küzdött. Segíteni akartam neki... Ha tudna rólam, minden könnyebb lenne. Talán együtt találhatnánk megoldást a problémára, de a bátyám miatt nem tehettem meg ezt. Naruto az ellenségem.

A halálával megszűnik ez a kapocs és a szörny is.

- Találkozni akarsz vele igaz? – morogta vicsorogva Kuro.

- Mit akarsz már megint? – próbáltam összeszedni minden bátorságom. Féltem tőle.

- Inkább te mit akarsz? – a ketrece előtt találtam magam, fekete karmaival kinyúlt a rácsok között. A zárra pillantottam.

Csak a szentlélek tartotta még egyben azt a pecsétet.

- Egy normális életet nélküled! – fakadtam ki. Elvette a gyerekkoromat ez a kyuubi hasonmás, de a felnőtt éveimet már nem fogja megkeseríteni! Eldöntöttem!