10. fejezet

338 34 27
                                    

Sakura:

- Mit keresel itt? - tettem fel őszinte meglepődéssel a kérdést.

- Ugyanezt kérdezhetném tőled Sakura-chan - fedett meg Naruto szokatlan komolysággal, de hangja mégis gyengéd volt. Helyet foglalt mellettem, míg én ügyetlenül babráltam a pulóverével. Nem rámen illatú volt, mint ahogy azt elképzeltem volna róla, hanem kissé dohos. Az anyag magába rejtette a föld állott szagát, mintha egy felszín alatti helyiségben tartózkodott volna sokat Naruto. Ekkor esett le, hogy valószínűleg Sasukét látogatta meg, míg én a teljes kétségbeesésemben teljesen megfeledkeztem róla. Milyen szörnyű csapattárs is vagyok...

Felvettem a narancssárga - fekete pulóvert, ami elég vastag volt ahhoz, hogy ne fázzak tovább.

- Hallottam mi történt - kezdett bele halkan mégis nehezen Naruto. Ezt a témát szerettem volna minél messzebbről elkerülni, de tudtam, hogy nem menekülhetek örökké a valóság elől.

Nem néztem rá, a felhő mögül kikandikáló holdra szegeztem a tekintetem, mely sápadt fénnyel világított az éjszakai égbolton.

- Nem halhattak meg - ejtettem ki fojtott hangon. Hinni akartam, mert anélkül összeroppantam volna.

Naruto tenyerét éreztem meg a kézfejemen.

- Meg fogjuk őket találni - felelte rekedten. Megkönnyebbülést éreztem, végre van valaki, aki még hisz abban, hogy a szüleim még életben vannak.

- Köszönöm, Naruto - néztem rá hálásan. Erőt tudtam meríteni Naruto támogatásából, már kevésbé éreztem magam elveszettnek.

- Menjünk! - húzott fel hirtelen ötlettől vezérelve, én csak értetlenül meredtem rá. Hova akar menni velem az éjszaka közepén? - Nálam aludhatsz, amíg nem sikerül rendezni a helyzetet - mosolygott rám bátorítólag.

Hálát adtam az égieknek, hogy ilyen baráttal áldtak meg. Narutora minden helyzetben tudtam számítani, és kicsit zavart, hogy mindig csak rátámaszkodom.

- Nem zavarsz, mielőtt megfordulna a fejedben! Azonban rendre ne nagyon számíts! - vakarta meg zavartan a tarkóját. Narutot nézve máris jobb kedvem lett.

- Menjünk - indultam meg megadóan, de a hasam egy hatalmasat kordult ahogy egy lépést tettem előre. Vöröslő arccal fordultam hátra, mire Narutonak is kondult egyet a gyomra. Elnevettük magunkat.

- Ichiraku még nyitva van - vigyorgott rám - Én állom - kacsintott egyet és a kedvenc rámenes standjához vettük az irányt.

Már csak azon kaptam magam, hogy egy tál gőzölgő miso ramen gőzölög előttem és Naruto hevesen gesztikulálva mesél egy vicces történetet amikor edzeni volt Jiraya-senseijel. Narutonak megvolt a maga varázsa, képes volt a rossz gondolataimat egy csapásra elűznie és önfeledten tudtam nevetni a vacsora végén. Szerencsés lány lesz, aki mellette fog majd kikötni.

Naruto a zsebéből előhalászott egy kártyát és büszkén mutatta felém.
" Ingyen rámen a falu hősének"

Az agyam eldobom tőle.

- Sakura-chan most miért vágsz ilyen fancsali képet? - elégedetlenkedett Naruto.

- Te ingyenélő! - vágtam nyakon szerencsétlent - Visszaélsz a helyzeteddel! - fontam karjaimat össze a mellkasom előtt - Csalódtam benned! - néztem rá tettetett szigorúsággal.

- Ez fájt, Sakura-chan - vakargatta a nyakát Naruto. Ichiraku csak nevetett rajtunk, és megnyugtatott, hogy az én adagom ajándék volt, hisz én is a falu hősének számítottam.

Megköszöntem a kedvességét, majd elköszöntünk és Naruto lakása felé vettük az irányt. Barátom nem túlzott, tényleg hatalmas kupi volt nála.

- Majd alszom én a földön - gyorsan arrébb lökte pár szennyes holmiját a padlóról és már kész is volt a fekhelye. Megcsóváltam a fejem, nem aludhatunk ilyen rendetlenségben.

Kiszúrtam a sarokban a seprűt és a felmosót. Gyorsan a kezébe nyomtam a felmosó szettet, míg én a lapátot és a seprűt sajátítottam ki magamnak. Naruto a könyörgő tekintetét vetette be, de ellenem ez nem használt.

- Naruto a falu hőse vagy, hogy lesz így barátnőd, ha nem tudsz egy kis rendet tartani magad körül? - duzzogva megtöltötte vízzel és fertőtlenítővel a vödröt, míg én gyorsan kinyitottam az ablakot. A beáramló őszi hűvös levegő azonnal friss illatot varázsolt a helyiségben és fél óra alatt rendbe vágtuk az egész lakást.

- Még sosem volt ilyen tiszta - ámuldozott Naruto.

- Azt mindjárt gondoltam - a faliórára néztem, mutatói vészesen közeledtek az éjfél felé - Ideje lenne eltenni magunkat - nyújtózkodtam egy nagyot. Naruto a szekrényből vadászott nekem egy fehér pólót és egy fekete nadrágot pizsama gyanánt.

A gyors zuhanyt követően befészkeltem magam az ágyába, míg ő földön helyezkedett el.

- Köszönök mindent Naruto - húztam az államig a takaróját. Egy pillanatig nem is válaszolt, azt hittem elaludt.

- Erre vannak a barátok, nem igaz? Mi mindig számíthatunk egymásra - a végére elhalkult, de betudtam a fáradtságának.

- Igazad van. Mi mindig számíthatunk egymásra. Jó éjt, Naruto! - ő is jó éjszakát kívánt nekem.

A felkavaró gondolatok szerencsére messzire elkerülték álmaimat, másnap egészen kipihenten ébredtem. A nap már javában ragyogott az égen, a fénye megvilágította Naruto szőke fürtjeit. Lassan ő is kinyitotta a szemét, pillantása az órára esett, majd az oldalára fordult. Kilenc óra is elmúlt már.
Pár pillanattal később felpattant.

- Elaludtunk, Sakura-chan! - kiáltotta kétségbeesetten.

- Miért hova kellene mennünk? - tettem fel értetlenkedve a kérdést.

- Sasukét ma engedik szabadon! - elakadt a lélegzetem.

-ÉS EZT CSAK MOST KÖZLÖD VELEM?! - ripakodtam rá. Bezárkóztam a fürdőbe, hogy átöltözzek. Öt perc alatt indulásra készen álltunk mindketten, hagytam, hogy Naruto mutassa az utat előttem.

Egy őr állta el az utunkat, de Naruto és én is heves szóváltásba kezdtünk.

- Bemehetnek - szólalt meg mögülünk egy mély hang. Egyszerre fordultunk hátra.

- Kakashi-sensei! - Az őr meghajolt és azonnal félreállt.

A föld alatti folyosóktól görcsbe rándult a gyomrom, de a cella mögötti látványra nem voltam felkészülve. Sasukéról pont akkor szedték le azt a megannyi bilincset és a kámzsát is a fejéről, mintha a világ legveszélyesebb bűnözője lenne.

- Sasuke-kun - ejtettem ki halkan a nevét.

- Zajosak vagytok még mindig. Visszhangzott az egész folyosó a vitátoktól - szólalt meg rekedten, hangja elég feszülten csengett.

Vajon miért is reménykedtem abban, hogy lesz egy normális megszólalása felénk? Legszívesebben eltűntem volna most innen.

- Héé Sasuke! Csak aggódtunk miattad, de úgy látom feleslegesen - dörgölte oda neki Naruto.

- Aggodalomra semmi ok, hisz minden el van intézve már - szólalt fel egy gúnyos hang a folyosó másik végéből.

A hangtól kirázott hideg.

Mégis mit keres itt Shintao?

Rikudou utódjaWhere stories live. Discover now