Bármit (befejezett)

17. Bolond Emma

Felébredtem. A szemem kinyitottam, felültem az ágyban. A telefonom 9 óra 13 percet mutatott. Körbenéztem a szobában. Lia és Matyi is most kezdtek ébredezni. Ahogy lassan továbbnézelődtem, a szemem megakadt egy lila, lerúgott takarón. A hely, ahol Emma aludt üres volt. Valószínűleg hamarabb felkelt és a mosdóban van, vagy ha annyira korábban kelt, akkor kint a nappaliban.
Ahogy ültünk hárman csendben, és merítettük a mai naphoz az erőt, szép lassan visszaemlékeztem a tegnap estére.

Ugyanis tegnap Emma, Lia és Matyi átjöttek hozzám, nagy partyt csaptunk (csak úgy). Bekészítettük a hangszórót és táncolni kezdtünk, de hamar leült mindenki. Ezután párnacsatázni kezdtünk, de abba is beleuntunk. Ott ültünk, és azt kérdezgettük egymástól, hogy mit csináljunk, hisz aludni még korán volt. Emmánk ekkor elrobogott és egy illatos gyertyával tért vissza. Meggyújtotta, megvárta míg köré ülünk, majd mesélni kezdett.

-Bea szobájában ültem jó barátnőmmel, meséltünk egymásnak. Ez volt a kedvenc időtöltésünk. Most épp én meséltem, amit Bea csillogó szemmel hallgatott: Szomorúan ballagtam a viharban. Már nem volt vesztenivalóm....
Persze a történethez mindhárman hozzáraktunk valamit. Én a varázslók földjét tettem hozzá, Matyi a rendőrségi keresést, Lia a kórházas jelenetet, amelyet Emma továbbsodort a vétkes sofőrrel, majd jött az új osztálytárs, aki megalázott, a szappanoperát én adtam hozzá, Matyiéknak a valóságban is van farmjuk, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy ezt is belerakjuk. Lia találta ki saját boltból hazamenős jelenetét, a többi pedig felváltva, gördülékenyen jött magától Mindenki hozzárakta a maga jelenetét, és ez ettől lett szép és izgalmas. A történet vége pedig az lett, hogy legyőztük a gonosz Emmát, és immáron mi négyen visszatérhettünk az életünkhöz.

-Jó reggelt- köszöntünk egymásnak, miután kissé összeszedtük magunkat.
-Olyan hülyeséget álmodtam!- kezdtem
-Ahogy én is- mondta Matyi
-És én is- szólt hozzá Lia is
-Kezdhetem? - kérdeztem tőlük
-Nyugodtan- adott szabad utat Matyi
-Azt álmodtam, hogy miután legyőztük a gonosz Emmát, az igazi bepánikolt, és azt mondta, hogy a gonoszt csak kiűztük belőle.
-Jé, én is ilyesmit álmodtam!- vágott közbe Lia- valami piros izé jelent meg, aki magát Rajmundnak nevezte.
-És mindent bevetettünk ellene, -folytatta Matyi- de mindannyian fekete porrá váltunk.
-Ugyanazt álmodtuk!- vontam le
-Érdekes- szólt Lia
-Az- helyeselt Matyi

-Amondó vagyok, hogy keressük meg Emmát- álltam fel, és indultam az ajtó irányába - lehet ő is ugyanezt álmodta.
-Ezek után csodálkoznék, ha nem- mondta Matyi
Ekkor az az ajtó kivágódott, és Emma lépett be rajta.
-Veszélyben vagyunk!
-Látjátok, mondtam én, hogy már fent van- bólintottam
-Igen, igen, már fent- helyeselt - De most segítsetek!
-Miben?- kérdezte Lia mosolyogva
-Le kell győznünk Rajmundot! - kaptuk meg a választ, azzal előre sietett
-Szóval ugyanazt álmodta! Játszunk! - fejtette meg Matyi -
A seregem készen áll.
-Az enyém is- vigyorgott Lia
-Szuper, akkor gyertek!- hívott Emma minket - Háh, megfizetsz gazember!
Emma ma nagyon lelkes. Biztos vagyok benne, hogy nem várt meg minket, és ivott egy kis kávét. De ez most nem igazán érdekel. Tetszik ez a játék.
-A bázisból figyeltünk!- tette hozzá Lia
-Egy kis lávával felgyorsíthatjuk az eseményeket. -ezzel a kezeimet úgy forgattam, mintha lávagömböt tartanék benne.
-Előbb küzdjünk meg! - Matyi úgy tett mintha kardot rántana elő, és kitért balra.
-De hát Rajmund nem is ott van! - akadt ki ekkor Emma- Ott előttem!
-Emma, ez csak játék! - szólt rá Lia- Mindegy, hogy merre képzeljük el.
-Játék? Ez nem játék! - folytatta a kiakadást
-Emma, nagyon beleéled magad- Matyi ránézett unott fejjel.
-Igen, ez már kicsit sok. - helyeseltem én is
-Ti nem láttjátok? -kérdezte megdöbbenve
-Mit kéne látnunk? - kérdezte Matyi összehúzott szemöldökkel
-Hát Rajmundot! - válaszolta felemelt hangszínnel
Pá perc csönd után már így kiáltozott:
-Nem vagyok bolond!
Ezek után némán meredt maga elé.
Emma már túlságosan is beleéli magát a szerepébe. Szegényre lassan tényleg ráragad a bolond jelző.

Emma szemszögéből:
Még mindig reményvesztetten kuporogtam a kék földön. Tudtam, hogy nincs remény, és lám be is igazolódott. A többiek se bírnak Rajmunddal. És most egyszer és mindenkorra el fog intézni mindenkit.
Lia és Matyi épp most estek össze a fájdalomtól. Lia fájdalmas hangja tölti be a teret, Matyi helyeselése követi.
Most Bea jön, ő is földre rogy. Egy pillanatra összeszedik magukat, de Rajmund győzedelmeskedik.
Újabb könnyek csorognak végig az arcomon. Végignézem, ahogy ketten a barátaim közül fekete porrá válnak.
Bea még próbálkozik, de ő sem tehet semmit.
-Most te jössz! - Néz le rá Rajmund
-Várj- szakítja félbe - És Emma?
-Emma? - Rajmund elgondolkozást színlel, majd belevigyorog a képébe -Semmi nincs vele. Ő túl gyenge!
Ezzel Bea is porrá válik.
Rajmundnak igaza van. Túl gyenge vagyok. Először hagytam, hogy megszálljon, utána meg hogy a barátaimat a földdé tegye egyenlővé.
Fogalmam nincs, hogy innentől kezdve mi lesz velem, hogy miért ez lett a sorsunk.

Ott kuporogtam egy ideig eddigi helyemen. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, amikor Rajmund hozzám lépett.
-Óó Emma ne sírj! Jó helyen vannak.
-Dehát porrá váltak! - szipogtam - Fekete porrá változtattad őket!
-Annyira kegyetlennek nézel? -nézett le rám.
-Ez annyira mű! Belőled mindent kinézek.
-Hát jó, akkor hozzájuk küldelek.

Ezt nem igazán értettem, de kérdezni sem volt időm. Sárgás villanás kíséretében ott termettem Beáék nappalijában.
Ekkor jeges tudatot éreztem meg, ami a gondolataimhoz akart férkőzni.
-Ó nem, mégegyszer nem hagyom! - ellenkeztem, és megjelent egy védőpajzs a tudatomat körbevéve.
Rajmund már hiába próbálkozott, többé nem tudott megszállni.
-Hát jó te tudod!- mordult fel- Ezt még nagyon megbánod!
Szerintem meg te fogod megbánni. Gondoltam, bár ezt már nem hallhatta.

Ösztönösen Bea szobája felé indultam, ahonnan hangok szűrődtek ki.
Berontottam az ajtón.
-Veszélyben vagyunk!
-Látjátok, mondtam én, hogy már fent van- bólintott Bea
-Igen, igen, már fent- helyeseltem - De most segítsetek!
-Miben?- kérdezte Lia mosolyogva
-Le kell győznünk Rajmundot! - adtam meg a választ, azzal előre siettem
-Szóval ugyanazt álmodta! Játszunk!- mondta Matyi - A seregem készen áll.
Ezt a játszunkat először nem igazán értettem, de aztán rájöttem, hogy ez a csel.
-Az enyém is - vigyorgott Lia
-Szuper, akkor gyertek! - hívtam a többieket, majd megindultam az eseményeket figyelő Rajmund felé.
-Háh, megfizetsz gazember!
-A bázisból figyeltünk!- tette hozzá Lia
-Egy kis lávával felgyorsíthatjuk az eseményeket.
Nyugodtan láttam, hogy Bea kezében lávagömb formálódik.
-Előbb küzdjünk meg! - Matyi kardot rántott elő, és kitért balra.
A levegőt vágta kardjával.
-De hát Rajmund nem is ott van! - akadtam ki - Ott előttem!
-Emma, ez csak játék! - szólt rám Lia- Mindegy, hogy merre képzeljük el.
-Játék? Ez nem játék! - folytattam a kiakadást
-Emma, nagyon beleéled magad- Matyi rámnézett unott fejjel.
-Igen, ez már kicsit sok. - helyesel Bea is
-Ti nem láttjátok? -kérdeztem megdöbbenve
-Mit kéne látnunk? - kérdezte Matyi összehúzott szemöldökkel
-Hát Rajmundot!- emeltem fel a hangom
-Ők valóban nem látnak - nézett rám elégedetten Rajmund - Azt hiszik bolond vagy!
-Nem vagyok bolond!
-Nem, de annak hisznek!
- Dehát láttam, hogy tényleg küzdenek ellened!
-Azt csak te láttad. Ők tényleg azt hiszik, hogy ez csak játék. Azt hiszik, az egészet csak álmodták. Hogy ami velük történt, azt tegnap találták ki, pizsipartyn!
Ekkor megértettem mindent. Szóval egyedül kell kitalálnom valamit.
Némán, meredten bámultam magam elé.