Bármit (befejezett)

8. Új osztálytárs

Ahhoz képest, hogy milyen sérüléseim voltak, hamar felépültem. Az orvosok is igen meglepődtek, de mindenki örült neki. Gyors felépülésem is egy csodával volt egyenlő, és pont aznap mehettem újra a gimibe, amikor új osztálytársunk érkezik. Ezt Liáéktól tudtam meg. Szívbemarkolóan jött fel Emma emléke. Eddig 22-en voltunk az osztályban, Emma eltűnt, így maradtunk 21-en. Az új osztálytárssal pedig újra 22-en leszünk, de többé már nem lesz ugyanaz az osztály, ami volt.

Apu aznap kocsival vitt. Mikor beléptem az osztályterembe minden szem rám szegeződött. Matyi és Lia pedig azonnal megindultak felém.
-Hogy vagy?
-Jobban vagy már?
-Mi történt?
-Hiányoztál!
-Végre!
-Tuti uncsi volt!
-Hogyan ütöttek el?
Az osztályom mint egy méhkas, úgy zümmögött körül.
-Nyugi, még élek! Ti is nagyon hiányoztatok már nekem!- mondtam hárítva a kérdéseket.
Majd mesélésbe kezdtem, mert addig nem engedtek leülni, nem nagyon volt más választásom. Ezután reméltem, hogy nem kell ennyiszer elmondanom a balesetemet.

-A zebra harmadik fehér csíkjához közeledtem mikor megjelent a piros autó- itt elekadtam. Többen azt hihették hogy az ,,élmény" felidézése miatt, de nem, nem ez volt az oka. Ugyanis megpillantottam az új lányt, hátul a sarokban. Elég szúrósan nézett rám. De hát miért nem jön ide? Miért néz így rám?
Gondolataimból két osztálytársam zökentett ki.
-Húú szörnyű lehetett!-mondta az egyik lány.
-Folytasd, kérlek!- rimánkodott egy fiú.
Az osztály szeme kíváncsian csillogott. Várták a folytatást.
-Szóval, megjelent a piros autó a semmiből és egyre közeledett felém. Ez elég drámaian fog hangzani, de elhagyta egy meghalok sikoly a számat. Ezután sötétség következett, majd a kórházban keltem fel. Elmeséltem nekik még a kórházban való tartózkodásom is.

Zavartam pillantottam igaz történetem elmesélése után az új lányra. Még mindig megtudnálak ölni szemekkel nézett rám.

Bejött a tanár, gyorsan mindenki helyet foglalt.

-Mint tudjátok, ma új osztálytársatok érkezett. Remélem sokak bemutatkoztak már neki. Ha nem, majd szünetekben erre mindenki sort kerít. - tanárunk ünnepélyes hangnemben beszélt - Gulyásos Petra, kérlek gyere ki, és beszélj magadról egy pár szót.

Petra felállt, és magabiztosan kiment a tábla elé. Megállt.
-Gulyásos Petrának hívnak, 15 éve jöttem a világra. Messziről költöztünk a szomszédos településre. Szeretek úszni. Jó vagyok matekból.
A tanár bólintott.
-Köszönjük Petra!
Petra a helyére ment, pillantásunk találkozott.
Ezután az osztály többi tagja is elhadart magáról egy-két mondatot.

Szünetben sokak kezdtek beszélgetni az új lánnyal. Már Lia és Matyi is váltott vele szót. Teltek az órák és a szünetek, de én még mindig nem vettem rá magam hogy beszéljek vele. Azon elmélkedtem hogy vajon miért utálhat ennyire szemmel láthatóan. Még csak nem is ismer! Majd változtatok rajta, utolsó előtti szünetben. Talán.

Végül eljött az a bizonyos utolsó előtti szünet is. Nincs több halogatás. Erőt vettem magamon, felkészültem mindenre. Végülis ha a semmiért utál, nincs sok vesztenivalóm. Nem engem minősít...
Aztán tökéletes alkalom nyílt a megszólítására. Pont szembe jött velem.
-Petra- kezdtem bele bizonytalanul- örülök hogy megismerhetlek. Én Zebrás Bea vagyok.
Nyújtottam felé a kezem, de nem viszonozta. Na erre nem számítottam. Visszahelyeztem a kezem magam mellé.
-Igen, tudom.- felelte szemrebbenés nélkül- Még mindig nem vagy nagy sztár.
Ezzel kikerült és elment. Értetlenkedve néztem utána. Mi a fene üthetett belé?

-Mégis mi az áldott retekért utál ennyire? -fakadtam ki Liának hazafelé- Mégis honnan vette hogy sztárnak hiszem magam? Még csak egy rossz szót sem szóltam hozzá, de még csak nem is néztem rá úgy!
-Érdekes. Velem semmi baja nem volt. - elnélkedett Lia is- Matyival is normális volt, meg a többiekkel is...
-Csak engem utál- fejeztem be a mondatot- Csak tudnám miért! Miért??
-Nem tudom, de majd rendeződik a héten.
-Remélem igazad van.

Még beszélgettünk egy darabig, aztán hazamentünk. Nehézkesen megcsináltam a leckém.

Barátnőm csak azt nem mondta, hogy melyik héten kéne elsimulnia a dolgoknak...