Bármit (befejezett)

9. Megalázás

2020.06.12 Péntek

Kedves Naplóm!
Hét vége van, azaz péntek, és a helyzet egyáltalán nem javult! Petra hétfőn lett az osztályunk része, de engem a semmiért utál! A semmiért! Próbáltam kerülni, próbáltam én mindent, de semmi nem segít. Ma meg egyenesen nem tudom mi ütött belé, vagy honnan a csudából tudhatott az első történetemről?

Hogy mi történt?

Mostanság próbálok mindenkivel beszélgetni valamennyit az osztályból (kivéve persze Petrát, jobb ha kerülöm azt a lányt). Ma is épp ugyanezt tettem a nagyszünetben. Odamentem Cecíliáékhoz beszélgetni.  Beszélgettünk mi mindenféléről. Dolgozatok, szabadidő, játékok (ezt a témát a három fiú osztálytársam hozta fel 😀, de még a barbie babákról is szó esett xD), Emma eltűnéséről (úgy látszik, ez örök téma marad).
Önfeledten nevettünk valami hülyeségen, amikor a szememmel megpillantottam a drága Petrácskát felénk jönni. Azt gondoltam naívan, hogy csak errefelé van dolga, és elmegy mellettünk, vagy max a közelünkben. Tovább nevettem a többiekkel, de amikor megállt a körünkben, lehervadt a mosoly az arcomról. Érezni lehetett a feszültséget, mert a többiek is elhalkultak.
Mindenki tudta már, hogy mi ketten nem vagyunk jóban, ezért igyekeztek úgy beszélgetni velünk, hogy Mrs. Gulyással ne zavarjuk egymást. De ezzel a helyzettel senki nem tudott mit kezdeni.
-Hát én akkor megyek, tanulok még egy kis nyelvtant - kezdtem bele, és már épp megfordultam volna, de Petra megállított.
-Ne ilyen sürgősen Bea!
Megtorpantam. Nyeltem egy nagyot, de igyekeztem nem kimutatni a félelmemet. A többiek hol rám néztek, hol a hamarosan szarkeverőre.
-Mekkora írónak képzeled már magad!- kezdett bele Petra- Az első írásod valami zseniálisan nagy baromság!
Felnevetett.
-Mesélted már nekik?-kérdezte egy gonosz mosolyra húzva a száját.
- Honnan tudsz róla? -kérdeztem összehúzott szemekkel.
De kérdésem süket fülekre talált.
Innen is köszi Petra!
-Mégis ki képes ilyen szappanoperát írni? Ami arról szól hogy mindenféle szappan operát énekel?
Józsi nem bírta tovább, erre felröhögött.
-Honnan tudsz róla??- fújtam mérgesen.
-Pl a fa márkájú szappan azt énekli, hogy: fából lettem, illatos, csúszós szappan. Nem nőttem én magasra, magasra!- énekelte elváltoztatott hangon.
Józsi majd megfulladt, annyira nevetett. A másik két fiút is lassan sodorta magával.
- A baba szappan azt, és folytatta az éneklést: kádban születtem, ooo kádban, vízben, buborékok között!
-Elég!- kiabáltam könnyes szemekkel- Honnan a francból tudsz róla? Mégis honnan? Emmának mondtam el csak! Érted, csak Emmának! Azt se tudod ki az! Eltűnt, nem mondhatta neked!
A szusz egy pillantra elfogyott.
-Muszáj megaláznod?!
-Emma biztosan jobb író mint te!- vetette oda valami elkepesztő lazasággal. Ekkora baromságot kitalálni! Valószínű, hogy kifejezőbben is ír! Jobb történetei vannak mint neked!
-Kicsi voltam! - ordibáltam
Ekkorra már az osztály nagy része körbevett minket.

Felnéztem a naplómból. Visszatartottam egy könnycseppet. Petra képes volt így megalázni. Na ezt még visszakapja! Szemem most újra a lapra tévedt. Megfogtam a kék tollat, és újra írni kezdtem.

Holnap viszont jó napnak nézek elébe. Liával átmegyünk Matyiék tanyájára. 😄

Becsuktam a naplóm. Igen, a holnapi nap tényleg jó lesz. Aludni nem bírtam, így hát írni kezdtem egy új történetet wattpadon, majd egy óra múlva sikerült elaludni.