Bármit (befejezett)

14. Fogságban

Közben én is feloldottam a telefonom. Megmutattam a tegnap este készült három képet. Elmagyaráztam a történteket. Döbbenten, lefagyva néztek rám. Ekkor kimondtam a szót. A szót, amit pirossal írtam. A szót, amely ezt a sok balszerencseséget okozta.
-Emma

-Emma? - Matyi még mindig nem értette - Neki ehhez mi köze?
- Az ő arca tűnt fel előttem, amikor Petrával beszéltem. - fordult Lia Matyihoz - Neki van kék szeme.
- Azóta vagyok ilyen balszerencsés, amióta elment! - magyaráztam - Azt ordítozta, hogy bármit megtehet. De nem ebből jöttem rá, mi lehet az összefüggés. A balszerencséim mindig akkor következtek be, amikor rá gondoltam! Ez magyarázhatja azt is meg, hogy miért tudta Petra az első történetem.
Matyi döbbenten nézett rám, átgondolva a szavaim. Lia is hasonlóan tett.
-Végülis a sofőr is azt mondta: ,, tudnod kell hogy soha még csak egy büntetőcsekket se kaptam. Fogalmam sincs mi történt. Még csak nem is arra szerettem volna eredetileg  menni. " -idéztem fel szavait.
Ohh és még mennyi ehhez hasonló utalás volt!

Többet már nem mondhatott egyikünk sem, mert hirtelen nagy fényesség támadt, mi pedig már nem tartózkodtunk az erdőben.
Kékes-lilás helyen találtuk magunkat lebegve.
-Örülök, hogy rájöttetek!- nevetett ördögien, hosszúkás lila ruhában és köpenyben felénk lépő Emma- Csak kár, hogy így sem tudtok semmit se tenni!
Egy pillanatig mindhárman lefagytunk.
- Most mit néztek? Immáron a szereplőimmé váltatok! - kacagott fel újból - De előbb a szereplőimnek is végig kell valamit nézni... börtönben!
Ezzel csettintett egyet, mi meg egy sárgásfalú, rácsos börtönszerűségbe kerültünk.
- Szereplőiddé? - úgy látszik, Matyi ma mindent visszakérdez.
Emma elégedetten bólintott.
-Ezentúl nem tudsz megszólalni.- intézi szavait Matyi felé, csettint.
Matyi ezentúl hiába próbálkozik, látszik rajta, hogy tényleg nem megy neki.
-Kezdődjön a műsor!
Előttünk megjelenik Emmának az az eltúlzott története. Magunk előtt látjuk az örök búskomorrá változott lányt, a pszichopatává változott fiút, a körözött gyilkost. A főszereplő pont most öli meg magát. A veszekedés és öldöklés, amit egykor írt, szintén megjelenik.
Tehetetlenül néztük a jelenetet. Megszólalni nem mertünk, azok után, hogy Matyi már nem is tud.
-De ha úgy vesszük, Bea te már eddig is a balszerencsés főszereplő voltál, akinek szenvedés, és végül a halál a sorsa. - újabb ördögi nevetés hangzott fel fogvatartónk torkából, majd hangja mérgessé változott- De valahogy mindig megúsztad! Mintha kézbe vetted volna saját sorsod, irányítottad azt, velem harcolva!
Még közelebb lépett hozzánk, csettintése után pedig egy éles kő tört elő a padlóból, ami elől épphogy félreugrottunk.
- És most belerángattad ebbe a barátaidat! Ez egyre jobb! - folytatta a gonosz Emma - Nem, mintha nem tehetnék meg bármit! Mert bizony bármit megtehetek!
Tehetetlenül hallgattuk egykori barátnőnket.
- Én veled akartam írni egy jó történetet, amire évszázadokon át emlékeznek.- visszhangzott továbbra is hangja- de látom a szereplőm önnálló maradt amennyire csak tudott. Petrácskának ez kevésbé sikerült. De nem baj, így csak egyre jobb!
Gonosz nevetése betöltötte azt a kékséget, vagy mit, ahol voltunk.
Mint aki megőrült!  De valóban nem tehetünk semmit. Olyan hatalma van, amiről csak álmodozni lehet.