A kávéház 2 (Befejezett)

🍵Harmadik🍵

Lan Wangji pov.
Idegesen doboltam az ujjammal miközben az üvegfal mögött vártam. Végre meghozták azt a nyomorultat. A keze és a laba is meg volt bilincselve, a haját megnyírták és két fegyőr is tartotta. Leültették és amikor észrevett engem kajánul elmosolyodott.
— Hol van Wuxian? – kérdezte megnyalva az ajkát. Undorító seggfej.
– Jobb dolga is van, mint olyan férgekkel foglalkozni, mint maga. Nem hiszem, hogy a fiunk mellett van ideje egyáltalan gondolni önre! – mondtam győztesen mosolyogva.
– Tessék? – feszült meg, mire elmosolyodtam.
— Három éve adott életet a közös fiunknak, Mengxian—nak. El se hiszi milyen boldog és maga még a képben sincs. — mosolyodtam el.
– Akkor maga miért van itt, Lan úrfi? Öt év után csak úgy meglátogat engem? Biztos oka van! — mosolygott tovább, mire felmutattam a leveleit. Legalábbis, ami nálam volt.
— Ne merjen több ilyet küldeni neki! – sziszegtem.
– Nocsak! Hol rejtegette őket? Az ágya alatt? Ennyire zavar téged, hogy rám is gondol? — a hangja már rémisztően élvezkedő volt, de nekem a szempillám se rebbent meg.
– Wuxian ma reggelig azt se tudta, hogy ezek a levelek léteznek, egyiket se olvasta. Minden levele a rendőrkapitányságra ment kivizsgálásra. Újra megnyitják az ügyét és tekintve, hogy némelyik levél, igen durva szexuális témát tartalmaz, ezért átvizsgálásra küldik magát. Idebent fog megrohadni, Rouhan! — álltam fel diadalmasan, mire az üvegfal ellenére nekem akart esni. A fegyőrök azonnal felfogták és elvitték.
– WUXIAN AZ ENYÉM! AZ ENYÉM!!! MEGÖLLEK TÉGED LAN WANGJI! — üvöltötte torka szakadtából. Nem törődtem vele. Elindultam haza és meg se álltam, amíg át nem léptem a házunk küszöbét és át nem öleltem az immár pizsamában várakozó kedvesemet.
— Hol voltál? – kérdezte kíváncsian.
– Nem fontos, édesem. Mengxian alszik? – nyomtam puszit az ajkára.
– Igen. Jól vagy, Wangji? — kérdezte aggódva.
– Persze, csak ma...úgy éreztem nem nagyon fogtam fel eddig, hogy mennyit is jelentesz nekem. – mondtam őszintén és finoman az ajkára hajoltam. Ő erre átkarolta a nyakamat és mosolyogva viszonozta a csókot. Éreztem, tudtam, hogy ez a pizsama nem sokáig foglya előlem eltakarni a hibátlan, gyönyörű testét és igazam is lett. Az ő szerelme az életem forrása.