A kávéház 2 (Befejezett)

🍵Ötödik🍵

Wei Wuxian pov.
Fogalmam sincs, hogy tegnap Wangji merre járt, de azt tudom, hogy amikor haza jött úgy ölelt, mintha egész nap engem keresett volna. Mindenesetre csodás éjszakának volt, tele szeretettel és szenvedélyel. Vele ébredni a legjobb dolog a világon. Persze csak a gyermekünk után, hiszen imádjuk őt.
– Wangji... – motyogtam.
– Tessék? – kérdezte reggeli rekedtes hangján szerelmem.
– Semmi, csak ki akartam mondani a neved, mert olyan csodálatos vagy. – mosolyogtam rá, mire megsimogatta az arcomat, és maga alá tepert. Mi történt vele, hogy most ennyire szeretetéhes lett?
— Wuxian. Nincs szó, nincs mennyiség, ami kifejezné mennyire szeretlek. – nyomott egy puszit a számra, ami egy szenvedélyes csókba ment át.
– Mami! Apu! — kopogtak az ajtón. Hála istennek, hogy bezártuk tegnap este. Pedig rendesen elkapott minket a vágy.
– Igen, kincsem? – kérdeztem.
– Éhes vagyok!
– Egy pillanat és megyünk, kicsim! – mondtam, mire hallottam, hogy eltotyog. Wangjival egymásra néztünk és elnevettük magunkat.

Felöltöztünk és lementünk a konyhába ahol megreggeliztettem a kis tökmagot és csináltam Wangji–nak egy kávét.
– Mami! Játszhatok ma Jingyi–vel? – kérdezte kíváncsian csillogó szemmel a fiunk.
— Sajnálom kicsim, de nem! Apának be kell mennie dolgozni, nekem pedig újabb állásinterjum lesz. Ma Wen Ning bácsi vigyáz rád. – pillantottam rá bocsánatkérően, miközben megsimogattam az elkeseredett arcocskáját.
– Wuxian, mondtam, hogy nem kell állást keresned! Fix állásom van és rendesen kifizetődő. Annyi pénz van a számlámon, hogy még az unokáinknak is elég lesz. – mondta komolyan Wangji.
– Igen! A te pénzed, a te számládon. Szeretném én is hasznossá tenni magamat. Mellesleg mi lenne velem itthon, ha ez a kis tündér oviba megy? – kezdtem el puszilgatni a kicsi fiam arcát.
— Sziasztok! – hallatszott az ajtóból, Wen Ning érkezett meg. Annyit vigyázott Mengxian—ra, hogy adtunk neki egy saját kulcsot a házunkhoz.
– Wen Ning! – ugrott le a székről a kisfiam és odarohant hozzá. Amitől szeretetteljesen elmosolyodtam.
– Szia, tücsök! Hogy vagy? – kapta fel az ölébe Mengxian–t, ő pedig édesen kacagott.
— Jól, jól! – annyira édesek voltak. Jó, hogy Wen Ning visszakapta az életkedvét. Két éve, amikor elmondta a barátomnak, Nie Huaisang–nak, hogy valójában mit érez iránta, Huaisang azonnal visszautasította, mondván, hogy ő nem meleg. Ezt követően el is költöztek a bátyjával. Wen Ning ezt követően olyan mély depresszióba zuhant, hogy öngyilkosságot kisérelt meg. Azóta szerencsére minden rendben és összeszedte magát. Hamarosan letszei az orvosit és segíteni fog a nővérének a kórházban, amit a nagybátyjuk által hagyott pénzből alapítottak meg.