A kávéház 2 (Befejezett)

🍵Huszonegyedik🍵

Wei Wuxian pov.
Ő volt az, Wen Ning nővére. Szoknyát és blézert viselt inggel.
- Szervusz, Wuxian. - nézett rám. El se hittem, hogy itt van, de negatív értelemben. Ő a vendég?
- De csinos vagy, édesem. - lépett mellém Wen Rouhan és a derekamra simította a kezét. Amit igyekeztem lerázni, majd
Töltöttem teát, ők ketten pedig leültek az asztalhoz.
- Szóval mik a terveid?
- Ha megszülte a Lan gyereket, azt visszaküldöm az apjának. Aztán elmegyünk Thaiföldre és ott elveszem őt.
- Milyen könyörületes lettél.
- Nem akarom stresszelni őt. A vegén még aggódna és aztán baj lenne az én gyermekemmel. - magához rántott és a csípőmet ölelte. Igyekeztem nyugodt maradni, nehogy sikitsak.
- Azért hívtál mert pénz kellett?
- A család az család, Wen Qing. Hiába csináltatok az öcséddel egészségügyet a pénzemből, az a pénz az enyém és mostmár az én drágámé. - a mondat végén megcsókolta a kézfejemet. Igyekeztem uralni az arcomat, hogy ne fintorodjak el. Semmit se értettem abból, ami most történik. Azt hittem Wen Qing a barátom.
Hirtelen szirénák zaja ütötte meg a fülünket. Wen Rouhan ellökött és az ablakhoz rohant.
- A rohadt életbe! - üvöltötte és megpróbált magával rángatni, de Wen Qing a segítségemre sietett.
- Ereszd el! - kiáltotta, de Wen Rouhan ellökte őt, így beverte a fejét.
- Nyamvadt szuka! Szégyent hozol a Wen családra! - üvöltötte és elrángatott magával.
- Wen Rouhan! Azonnal álljon meg! - hallatszott. Rendőrök jelentek meg minden ajtóban, mire magához ölelt és elővett egy pisztolyt.
- Engedjenek elmenni! - kiabálta. Ijedten néztem a rendőrökre.
- Eressze el őt! - kiáltotta Lee nyomozó. Éreztem, hogy Wen Rouhan pánikolni kezd.
- Elmegyek! És őt is elviszem! Ő az enyém! - ordította. Ekkor fogalmam sincs, hogy mi ütött belém, de megragadtam a pisztolyát és megpróbáltam kicsavarni a kezéből, de a pisztoly hirtelen elsült és iszonyatos fájdalom nyilalt a hasamba.
- Sebesült civil! Sebesült civil! - kialtgatta az egyik rendőr én pedig a földre estem. Wen Rouhan elrohant mellettem és hallottam, hogy felrohant a lépcsőn. Egy rendőr mellém térdelt és egy kendőt szorított a sebemre. Bennem kezdett eluralkodni a pánik.
- A... A ba.. bám.... - nyöszörögtem.