A kávéház 2 (Befejezett)

🍵Hatodik🍵

Wen Rouhan pov.
Végig simítottam az újságpapíron, amit kivágtam. Ott volt rajta ő. A gyönyörű, igéző kék szemeivel és a hosszú hollófekete hajával, amitől máris elkap a vágy. Őt a sors rendeltette nekem, ő a tökéletes párom. Az én gyönyörű Wuxian–om. Ha kijutok innen megkeresem és elviszem őt messzire, hogy boldogan élhessünk. Ki tudja, egy nap talán életet adhat az én gyermekeimnek is. Letettem a képet a párnám alá és a plafont néztem tovább, általában mint mindig amióta be vagyok zárva ide.
– Wen Rouhan! Indulás a bíróságra! – kopogtatta meg a cellám ajtaját az őr, a gumibotjával. Majd bejött két rendőr és alaposan megbilincseltek engem. Jövök érted, drágám!

Wei Wuxian pov.
Jingyi és Mengxian a szőnyegen játszottak miközben Jiang Cheng és én az ultrahang fotókat nézegettük, mosolyogva.
– Megint nem akarod tudni a nemét? – kérdeztem kíváncsian.
– Xichen ötlete volt. Igazából én is örülnék a meglepetésnek! – mosolyodott el őszintén.
– Én egy öcsit akarok! – integetett nekünk Jingyi, mire nevettünk egyet. Olyan édesek. Wangji ekkor lépett be a szobába és letette a laptopját.
– Sziasztok! Most végeztem! – sóhajtotta.
– Apu! Én is akarok kistesót! Lehet? — kérdezte a fiunk, mire mind megkövülten néztünk rá. Hát ez most honnan jöhetett neki?
– Hogy ment az állás interijúd? — kérdezte Jiang Cheng, hogy terelje a témát.
— Azt mondták, hogy hívnak, de semmi egyebet. – hajtottam le a fejemet, de Wangji megállította és felemelve a fejemet megcsókolt.
– Ne szomorkodj! Azt szeretem, ha mosolyogsz. – mondta, mire összedörgöltem a homlokunkat.
– Oké! — és rá vigyorogtam.
Hirtelen az ajtó kicsapódott és egy csapzott Xichen futott be rajta.
– Wangji! Nem fogod... – ahogy észrevette, hogy mind ott vagyunk lefagyott egy kicsit mondandója közben.
– Xichen, mi a baj? – kérdezte Jiang Cheng, mire Xichen megvakarta a tarkóját.
– Semmi édesem, semmi. Csak beszélnem kell valamiről Wangji–val, most! – a "most" szót rendesen kihangsúlyozva átmentek a másik szobába.

Lan Wangji pov.
Amikor Xichen berontott sejtettem, hogy baj van.
– Mi történt? – kérdeztem kíváncsian.
– Mielőtt elmondom, ne akadj ki. – motyogta.
– Csak mond már! – sziszegtem. Kezdtem ideges lenni, hogy itt húzza az agyamat.
– Wen Rouhan megszökött a börtönből. – mondta, mire a világ forogni kezdett és minden tagomat átjárta a félelem.