A kávéház 2 (Befejezett)

🍵Első🍵

Wei Wuxian pov.
A kisfiamat néztem, ahogy egyedül felmászik a csúszdára és onnan integet nekem.
– Mami! — kiáltotta, mire egy másik kisfiú átölelte hátulról és ő is integetett. El se hiszem, hogy már három éves a kicsikém. Mintha csak tegnap lett volna, hogy először a karomba adták.
– Jingyi! Óvatosan! — kiáltotta Jiang Cheng mellőlem.
– Ne aggódj! Kicsit túlreagálod a dolgokat! – mosolyodtam el.
– Nem igaz! – morogta és a pocakjára simította a kezét.

***

Mikor haza értünk Wangji már otthon ült és dolgozott.
– Szia, Wangji!
– Apu! — szaladt oda hozzá Mengxian és a lábára akart mászni, de Wangji lelökte magáról.
– Kicsim, most dolgozom. Wuxian! Elvinnéd? — kérdezte úgy hogy rám se nézett. Ez megy már majdnem egy éve. Mióta teljesen visszakapta az állását a Gusu Kan Rt.–nél azóta csak ezzel foglalkozik. Néha már azt is elfelejti, hogy el akart venni. Mengxian–nal pedig csak én foglalkozom.
– Apu játszunk!
– Most nem érek rá.
– Wangji! Nem hagynád abba, csak egy órára? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
– Vacsorára végzek! — mondta egy pillanat figyelmet se szentelve nekünk. Felvettem Mengxian—t és főztem vacsorát. Egy darabig vártunk, de aztán inkább megetettem a kicsit.
– Apu miért nem jön? – kérdezte szomorúan kicsi fiam.
– Apu dolgozik, hogy nekünk minden meglegyen. De biztos nagyon igyekszik, hogy velünk vacsorázhasson. - mondtam halványan mosolyogva és felvittem a fürdőszobába. Alaposan megfürdettem a kicsit és a kék plüss törülközőbe csavarva bevittem a szobájába.
– Mami! Apu ad majd nekem jóéjt puszit? – kérdezte csillogó szemmel.
– Persze! Majd szólok neki. Jó napod volt? – kérdeztem mosolyogva.
– Aha! Holnap is jatszhatok Jingyi - vel? – kérdezte vigyorogva.
– Majd beszélek Jiang Cheng–gel, jó? — mondtam mire hevesen bólogatott egyet. Rá adtam a kis kék pizsamáját és betakargattam.
– Sziasztok! – jelent meg Wangji és leült mögém az ágyba. Rá se néztem, mérges voltam rá.
– Apu!
– Wangji! – mondtam duzzogva.
– Ugyan édesem! Bocs, hogy nem jöttem vacsorázni, de be kellett fejeznem a prezentációt.
– Aha, gondoltam.
– Kapok puszit? – kérdezte Mengxian, mire mind a ketten adtunk neki egy–egy puszit es lekapcsoltam a villanyt, majd kimentünk a szobából.
– Wangji! Komolyan beszélnünk kell valamiről. Túl sokat dolgozol!
– Értem. Nagyon sajnálom. Igérem megpróbálok kevesebbet dolgozni.