A kávéház 2 (Befejezett)

🍵Tizenkilencedik🍵

Wei Wuxian pov.
Wen Rouhan egy percre sem hagyott békén. Minden huszadik percben rám nézett vagy kényszerített, hogy megcsókoljam őt. Gondolkodtam rajta, hogy megszököm, de aztán Wen Rouhan kijelentette, hogy tudja melyik oviba jár a fiam és, hogy a terhes barátom melyik dokihoz jár. Így hát maradtam és igyekeztem távol tartani a babámat tőle.
– Drágám! – jelent meg mögöttem és átölelt hátulról. A csípőmet simogatta és a hajamat szagolgatta.
– Ööö... Mi az?
– Te vagy! Isteni az illatod! Akarlak téged! – puszilt bele a nyakamba. Rettegés futott végig a gerincemen és ki akartam bújni az öleléséből, de olyan erősen tartott, hogy szabályosan a testéhez szorultam.
– Ne félj, kincsem! Gyengéd leszek veled. – suttogta a fülembe, de nem hagytam magamat. Minden erőmmel megpróbáltam kiszabadulni a szorításából.
– Nem! Elég! – kiabáltam.
– Ne álltasd magad! Te is akarod ezt! Ennek így kell lennie!
– Nem! Rouhan, ezt nem teheted! – mondtam komolyan.
– De igen! Megtehetem! Több jogom van ezt tenni mint annak a nyomorult Lannak, aki eddig bepiszkította a testedet, ami az enyém! Többé senki sem veszi el, ami az enyém! – sziszegte.
– Elég! Terhes vagyok! – sikítottam, mire megdermedt. Ekkor sikerült kiszabadulnom a karmaiból.
– Lan Wangjié? – kérdezte felvont szemöldökkel.
– ...
– Felelj! Lan Wangjié?! – üvöltötte mire bólintottam egyet ijedtemben.. Ekkor már nyugodtabbnak tűnt.
– Megengedem, hogy kihord! De csak, hogy lássam milyen vagy kerek pocakkal! Aztán, miután visszakerült az apjához! Szeretkezni fogok veled és megfogan a közös gyerekünk. – mondta mélyen a szemembe nézve. A frász jött rám tőle és befutottam a szobába ahova be szokott zárni. Most az ígérkezett a legbiztonságosabb helynek. Sírva rogytam le a padlóra.
– Wangji.... Wangji... – egyre csak az ő nevét ismételgettem hátha megnyugszom tőle, vagy hátha felébreszt ebből a rémálomból. De nem történt semmi sem. Ez még mindig a keserű valóság volt. A hasamra simítottam, hogy legalább ne érezzem magamat egyedül.
– Meg foglak védeni! Minden áron meg foglak védeni! Nem lesz bajod, kicsim! – suttogtam magam elé és egészen álomba merülésig sírtam. Wangji merre vagy?