A kávéház 2 (Befejezett)

🍵Hetedik🍵

Lan Wangji pov.
Xichen és én kimentünk a parkba, ahol aztán egy eldugott kis részen végre kiengethettem a dühömet. Ütöttem egy fát, egészen kimerülésig, majd bónuszként felrúgtam az egyik vödröt is, amit ott találtunk.
– Wangji, higgadj le! – sóhajtotta a bátyám.
– Hogy történhetett ez meg?! Hogy szökhetett meg, hisz' szigorított őrizet alatt állt! – sziszegtem idegesen.
— Felborult a kocsi, ami szállította. A sofőr és a rendőrtiszt azonnal meghaltak, de őt nem találták meg! Mit fogsz most csinálni? – kérdezte aggódva.
– El kell vinnem innen Wuxian—t és Mengxian1t! Biztonságban kell tudnom őket! — mondtam és már indultam volna visszafelé, amikor Xichen megragadta a kezemet, ezzel megállásra kényszerítve.
– Wangji! Kérlek ne monnd el A—Cheng—nek! – nézett könyörögve a szemembe.
– Mi? Miért ne? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
— Állapotos! Nem szeretném, ha félne vagy idegeskedne! — mondta aggódva. Így átgondolva talán jobb lenne, ha Wuxian–nak sem mondanám el, hogy ne aggódjon.

***

Visszamentünk hozzájuk és Xichen hamarosan elvitte Jiang Cheng–et. Neten gyorsan megnéztem az útvonalat, majd kinyomtattam a térképet.
– Wangji... — hallattszott mögülem mire megugrottam egy kicsit.
– Wuxian! – fújtam ki megkönnyebbülten a levegőt.
— Wangji, jól vagy? Nagyon feszültnek látszol! — jött oda hozzám és a két kezébe vette az arcomat. Ettől a feszültségtől akarlak megóvni téged is és a fiúnkat is.
— Semmi, csak tudod Xichen és én felvetettük az ötletet, hogy mejünk el nyaralni. – néztem rá halványan mosolyogva.
– Nyaralni? – kérdezte döbbenten.
– Még Július van, az Agusztust tölthetnénk a hegyekben. Van ott egy ház, anyám nevén, mostmár a miénk. Te még nem is láttad, Mengxian pedig biztosan  örülne neki. – mondtam mosolyogva, mire izgatottam felcsillant a szeme.
– Remek ötlet! Elmondom Mengxian—nak és akkor jövő héten indulhatunk is! – mondta lelkesen. Olyan édes, imádom őt.
– Igazából szerintem induljunk még ma! – mondtam kicsit félve a reakciójától.
– Még ma? Wangji, biztos minden rendben? Te nem vagy az a "hipp—hopp menjünk nyaralni csak úgy" típus. — mondta aggódva, mire magamhoz öleltem. Most olyan erős bennem a védelmi ösztön. Meg akarom őt védeni, bármi áron! Wen Rouhan most biztos érte fog jönni szerencsére a rendőrség figyeli a házunkat, de akkor is jobb távol attól a mocsoktól!
— Óh, tényleg! Hozhatjuk Wen Ning—et? Megígértem Mengxian–nak, hogy játszhatnak. – kérdezte mire tétovázas nélkül rá bólintottam. Én hívtam fel Wen Ning—et és mondtam el neki az ötletet. Ő és a nővére már rég tudták Wen Rouhan szökéséről és megígértek, hogy nem mondanak semmit sem Wuxiannak. El kell tűnnünk, most azonnal!