A kávéház 2 (Befejezett)

🍵Tizenharmadik🍵

Lan Wangji pov.
Letettem a telefont. A nyomozó ugyanazt közölte, hogy továbbra sincs semmi, de folytatják a kutatást és folyamatosan figyelnek, bla, bla, bla... Kezd ettől már fájni a fejem. Egy finom érintés rázott fel a gondolataimból. Wuxian állt mögöttem és a két vállamat átkarolva megölelt hatulról.
— Na, valami baj van? – kérdeztem aggódva, mert  Éreztem rajta, hogy reszket és valami nagyon nyomasztja őt. Egy terhességi tesztet rakott az orrom elé, pozitív volt.
– Terhes vagy? – kérdeztem döbbenten és hevesen dobogó szívvel.
– Úgy néz ki. – motyogta. Biztos fél, hisz' a jelenlegi szituáció miatt most már nem csak ő, de a pici is hatalmas veszélyben van. Okosan kellett gondolkodnom. Leültettem az ölembe és magamhoz öleltem.
– Shhh! Semmi baj. – simogattam a hátát, miközben apró puszikat adtam a feje bubjára.
– Mikor lesz már vége? Istenem, mikor lesz már vége? – szipogta, miközben görcsösen markolta a vállamon az anyagot. Most nekem kellett, hogy nyugodt maradjak és segítsek neki.
– Édesem, shhh! Ne stresszelj, nem tesz jót a picinek és neked sem. – simítottam a kezemet a még lapos hasára, mire felnézett rám és végre mosolygott kicsit. Nagyokat lélegezve próbalt megnyugodni és tovább bújt hozzám. Én pedig védelmezően öleltem magamhoz.
– Wangji! Lehet, hogy kezdek paranoiás lenni. – suttogta.
– Miért szívem? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
– Ha kint vagyok az udvaron úgy érzem mintha nézne valaki. Biztos kezdek begolyózni. – sóhajtott fel reszketegen.
– Semmi baj, kicsim. Én is folyton figyellek, lehet, hogy engem éreztél. – vontam vállat, mire kuncogott egyet és  a vállamra hajtotta a fejét.
– Nem megmondtam, hogy nem akarlak látni?! – hallatszott kintről Wen Ning dühös hangja. Kirohantunk, mire Mengxian a lábamhoz csapódott, s ijedten nézett rám. Odakint egy nyugodtan mosolygó Huaisang és egy tajtékzó Wen Ning álltak egymás előtt.
– Csak szeretnék veled beszélni. Meghallgatnál? – kérdezte sóhajtva Huaisang.
– Nem! Nem akarok semmit se hallani tőled! Azt akarom, hogy menj el!
– Wen Ning! Hallgasd őt meg! – szólt oda Wuxian. Tud valamit, amit mi nem? Wen Ning már nem tájékozott, de még mindig mérgesnek tűnt.
– Meghallgatnál? Utána azt mondasz amit csak akarsz! – folytatta Huaisang, mire Wen Ning sóhajtott egyet és hátrament vele a padhoz.
– Mi folyik itt? – kérdeztem halkan.
– Huaisang tisztázni akarja Wen Ning–el a dolgokat. Szereti. – mondta halkan szerelmem. Felvettem az ölembe a kisfiamat s megnyugtattam, hogy nincs semmi baj.
– Két év után rájött? – kérdeztem kíváncsian.
– Eddig is tudta csak félt. Nem mindenki olyan bátor mint mi. – mosolyodott el Wuxian.
– De miért most? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
– Huaisang–nak daganat van a tüdejében. Van esélye, hogy túléli, de inkább nem kockáztat. — magyarázta. Azt hiszem most fogtam csak fel, hogy milyen értekes is az idő, amit a családommal tölthetek. Magamhoz öleltem őket, ám hirtelen én is kezdtem úgy érezni mintha valaki figyelne minket.