A kávéház 2 (Befejezett)

🍵Tizenkettedik🍵

Lan Wangji pov.
Az esték folyamán Wuxian meg volt győződve róla, hogy figyelik őt. Hogy megnyugtassam adtam neki egy csókot, de annak a csóknak egy elég tüzes szeretkezés lett a vége. Utána azonnal elaludt. Érzem rajta, hogy nagyon fél és folyamatosan eszébe jutnak a régi emlékek.
Reggel mind a reggeliző asztalnál ültünk, amikor megjelent Wen Ning. A rendezett külseje ellenére mérgesnek tűnt. Mérgesnek és szomorúnak.
– Wen Ning! Nem beszélnél legalább vele? Ha mást nem legalább hallgasd meg! – kérte Wuxian.
– Nem! Két évvel ezelőtt ott volt neki az esély, de elszúrta! Soha többé nem akarom őt latni! – morogta majd felállt és beviharzott a szobájába.

Wei Wuxian pov.
Mengxian és én kimentünk a fűcsúszdához játszani, de hirtelen nagyon furán kezdtem érezni magamat. Hányingerem volt és nagyon szédültem is. Így jobbnak láttam leülni kicsit.

***

Amikor visszértünk tárcsáztam és vártam, hogy megszólaljon valaki.
– Szia, Wuxian!
– Szia, Cheng! Mit csinálsz? – kérdeztem kíváncsian.
– TV–zek, a kicsi meg szerintem a lépemet rugdossa. — mondta, mire kuncogtam egyet.
– Figyelj! Ha valaki...nem is tudom... véletlenül koton nélkül csinálja a vőlegenyével és másnap rosszul van az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy terhes, ugye? – kérdeztem ajak beharapva.
— Vegyél egy tesztet. – mondta sóhajtva és ezzel letette. Kösz a sok segítséget haver! Előre gondolkodtam és betettem mindent a pipere táskába. A wc–n megcsináltam a tesztet és vártam. Wen Ning ott maradt velem.
– Mi lesz, ha megint terhes vagyok? –kérdeztem aggódva.
– Wuxian, te remek anya vagy, biztos nem lesz baj. – mosolyodott el.
– De nem most kéne jönnie. Wen Rouhan odakint van valahol és a rendőrseg még mindig nem tud semmit sem. – motyogtam hevesen dobogó szívvel.
– Ezt sosem lehet előre tudni, Wuxian. Senki sem gondolt rá, hogy megszökik. – ölelt magához és próbált megnyugtatni.
– Inkább beszéljünk másról! Kislányt szeretnél vagy kisfiút? Szerintem egy kislány passzolna hozzátok. Aki úgy néz ki mint Wangji! – mondta mosolyogva.
– Hé! Miért pont Wangji? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
– Mengxian pont úgy néz ki mint te! Így lenne igazságos. — mondta mire cöccögtem egyet. Megnézte a teszet és kikerekedett a szeme.
– Pozitív? – kérdeztem nagyot nyelve.
– Pozitív.