Telarisz

Kardok az égből

Egy átlagos hétköznapnak indult. Pontosan olyan hétköznapi szerdai nap, mint az ezelőttiek. 6-kor ébredtem 6:40-ig az ágyban kockultam majd elkezdem öltözni. Miután felöltöztem, becsomagoltam a szendvicsemet, majd megreggeliztem. 7:10-kor elindultam a suliba, szokás szerint a végzős barátommal, Attilával. Ilyenkor megszoktuk beszélni a tegnapi nap történéseit, hogy mik az új játék módosítások és hogy ép melyik játékkal játszottunk. Megérkezett a buszunk ami elvitt minket a suliba. Mielőtt belépnénk az iskolába, ellenőrzésen kell átmennünk megmérik a testhőmérsékletünket, mert járványhelyzet áll fent, aminek még nem ismerik az okát és a kiindulópontját, de már több embert is megölt a világban. Bementünk az iskolaudvarba és ott beszélgettünk. Becsengettek, majd elkezdődött az 1. óra a matek. Az óra közepén az egyik osztálytársam elkezdett erősen köhögni rá nemsokára kiesett a padból. A teremben mindenki  pánikolt, a tanár kihívta a mentőket. Az iskola tanulóit hazaküldték. Én és Atti úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a főtérre, mert ahhoz közel van az Anita pizzéria. Rendeltünk egy szarkaláb pizzát.

- Na mi történt a terembe? - érdeklődött Attila

- Kamilla elkezdett köhögni, majd hirtelen kiesett a padból. Elég durva volt, mintha megátkozták volna. - miközben beszélgettünk, kihozták a pizzát. Szokás szerint kitűnő volt a pizza. Amint letették elénk, éreztük a paradicsomos alap illatát, ami erős volt ugyan, viszont emellett is összeértek az ízek. Befejeztük a kajálást, utána betértünk a közeli italboltba, ott vettünk innivalót, majd elmentünk a főtérre. Megérkezett az a busz, ami hazafele visz minket. Leszálltunk és elindultunk haza. Egy tanyán éltünk, ahol a hazavezető út, egy hosszú erdősön keresztül vezetett. Miközben sétáltunk hazafele, hirtelen hatalmas vihar lett. A fellegek összecsaptak fölöttünk, a tanya peremvidékén lévő malomba belecsapott a villám. Mind a ketten odakaptuk a fejünket és ahogy bírtunk elkezdtünk rohanni haza, de az út valamiért szokatlanul hosszúnak tűnt. Rohanás közben, azt vettük észre, hogy valami felhasítja az esőfelhőket, mire pislogtunk egyet, két kard eset le. A pengéik leesésének hangja, bezengte az erdőt.

- Ugyan arra gondolunk? - kérdezte Attila

- Téged nem tölt el félelemmel az a tudat, hogy vihar közben az égből leesik két kard?- mondtam szétázva.

 - Szerintem elég menő, gondolj bele Norbi milyen menőn nézne ki otthon! - mondta felcsigázva

- Jó legyen, de nincs túl jó előérzetem. - egyeztem bele.

- Na válasz egyet!

  Az egyik kard piros markolattal rendelkezett, a keresztvasa pedig egy négy ágú csillag. Mindegyik ága más színű. A felső, vörös volt a jobboldali kék az alsó sárga a baloldali szürke. A kard éle fehér, maga a penge szintén piros volt. A másik kard markolata fekete volt, fehér átfedéssel. Ez nem rendelkezett keresztvassal, a kard éle és annak pengéje is fekete volt.

- A piros markolatosat választom! - jelentettem ki

- Rendben van, akkor én viszem a feketét. - vette fel a földről.

- Nem éreztél semmi különöset, mikor megfogtad? - kérdezett Attila

- Nem!

 Miután kezünkbe vettük a fegyvereket elcsendesült a vihar. Még haza sem értünk, már indultunk hátra a lenti erdőbe. Azért jártunk oda, hogy szórakoztassuk magunkat. Itt különféle dolgokat csináltunk. Készítettünk saját kezűleg vértett deszkából, vagy pajzsot hullám palából, és még fegyvereket is  körülbelül, mindenből. Ezekből készítettünk magunknak felszerelést és ezekkel küzdöttünk meg egymással. Ez mások szemébe gyerekes és nevetségesnek számított. Ezért vonultunk külön az erdőbe, ott nem látott minket senki. Nagyon beleéltük magunkat, szinte külön világban éltünk a többi embertől. Nem kíméltük egymást, odacsaptunk rendesen. Akkor sem terveztük másképp. A házunk mögött találkoztunk, mint általában. Persze akkor sokkal menőbbnek éreztük magunkat, hiszen igazi kardokkal harcolhatunk. Gyorsan megy az idő, ha jól mulat az ember. Észre sem vettük és beköszöntött az este.

Reggel felébredtem, és a szüleim közölték,hogy a sulit bezárták ezért arra gondoltam, hogy átmegyek Attilához nyomunk pár gamet. Átmentem náluk, köszöntem a szüleinek majd felmentem a szobájába. Szokás szerint ott volt odamentem kezet fogni.

- Szeva. - köszöntem

- Csövi. Mit szólnál ahhoz, ha vissza mennénk oda, ahol a kardokat találtuk? - kérdezte.

 - Miért mennénk vissza? - értetlenkedtem.

- Odaesett két kard, nézzünk már körül!- ugrott fel a székéből.

 - Úgysincs ma semmi tennivalóm. - vontam meg  vállam.

- A kardodat magaddal hoztad?- vonta fel szemöldökét.

- Miért hoztam volna? - kérdeztem - Látom nem sikerült megismerned. Menj haza,és hozd el magaddal - parancsolt rám.

- Rendben van. - hazamentem a kardért és visszamentem.

- Akkor induljunk. - mondta Atti. Elindultunk arra a helyre, ahol a kardokat találtuk.

- Mi az a gyűrű a kezeden? - kérdeztem

- Csak találtam!- vágta rá. Megérkeztünk arra a helyre, ahol a kardokat találtuk.

- Tudod-e, hogy mi az energiaközpont? - kérdi Attila

- Az a hely, ahonnan az energia áramlik! - válaszoltam.

- Mi történik akkor, ha túl sok energia áramlik ki?

- Kisebb energiamezők alakulhatnak ki, amik források is lehetnek. De mi ez a kérdezz-felelek kora reggel?! - fogtam meg a fejem

- Csak figyelj.

 Előre nyújtotta azt a kezét amin a fekete gyűrű volt. A gyűrűn fehér írás villant meg. Ezt követően egy barna kapu emelkedett ki a földből. Itt kezdődött meg a közös kalandunk.