The Strings Of Our Hearts /Yoonmin/ /befejezett/

-7. fejezet

Hamarosan tényleg jobban lettem. Yoongi lement anyámhoz beszélgetni, én pedig csak hátradőltem az ágyon, és a telefonomon pörgettem az Instagramot. Próbáltam nem azzal foglalkozni, hogy teljesen össze vagyok zavarodva. Ez persze nem sikerült, de a sírást abbahagytam, szóval fél siker.

Yoongi fél órára hagyott magamra, nem akarta rám erőltetni a társaságát, hagyta, hogy jobban legyek. Ezt értékeltem, ugyanis kellett az a fél óra egyedüllét.

Mikor visszaért hozzám a szobámba, csak némán lefeküdt mellém az ágyra, fél karjával átölelt engem, és fejét vállamba fúrta.
-Jobban vagy? – kérdezte.
-Igen – mondtam halkan. – De kérlek, ne beszéljünk erről! Felejtsük el... Lehetőleg örökre – tettem hozzá. Ő erre csak még szorosabban bújt hozzám, mire letettem a telefonom az éjjeli szekrényemre, és oldalamra fordultam, majd én is átkaroltam őt.
-Haragszol rám? – kérdezte halkan.
-Nem – suttogtam. Tényleg nem haragudtam rá, hiszen ő nem akart rosszat. Ahogy ő is mondta, csak segíteni akart, hátha rájövök, mit is érzek valójában.

Csak feküdtünk az ágyon összebújva, és igazából akkor nem vágytam semmi másra. Nem akartam vele beszélgetni, nem akartam semmit sem, csak megölelni. Érezni akartam, hogy velem van.

♡♡♡

A hétvége további része nagyon jól telt. Szerintem nem meglepő, ha azt mondom, hogy éjszaka is együtt aludtam Yoongival. Persze csak barátok vagyunk, ez egyértelmű.

-Na~? - lépett mellém Jin vigyorogva, mikor hétfőn végeztünk a suliban. – Mi újság azzal a sráccal?
-Milyen sráccal? – pillantottam rá értetlenül, de persze tudtam, hogy kiről beszél.
-Az a helyes srác, akivel múltkor mentél csellózni – magyarázta.
-Jin, nem csellózok, hanem hegedülök. Amióta ismersz, hegedülök, és nem tudom, miért ilyen nehéz ezt megjegyezni – morogtam.
-Jó, nem ez a lényeg – rázta a fejét.
-De hogy érted, hogy mi van vele? – értetlenkedtem tovább.
-Hát... mi van vele? Nálatok volt hétvégén, nem? Meg a zenekarban is találkozol vele – magyarázta meg a kérdését.
-Jin, továbbra sem bukok a fiúkra – forgattam meg a szemeimet, és kiléptem az iskola ajtaján, legjobb barátommal a nyomomban (mikor visszaolvastam, azt olvastam, hogy „legjobb barátommal a gyomromban" 😂 - í.m).
-Ez hülyeség. Olyan nincs, hogy a lányokra és a fiúkra sem buksz – csóválta a fejét.
-A lányokra bukok, csak még nem találkoztam olyannal, akivel szívesen lennék együtt – magyaráztam.
-Persze, persze – forgatta meg most ő a szemeit.
-Inkább haladj, mert Namjoon mérges lesz, ha sokáig kell várnia ránk – néztem a barátomra, aki erre kicsit gyorsított végre léptein.

-NAAAAM! – kiabált integetve Jin a kb. 30 méterre tőlünk ácsorgó Namjoonnak, aki erre felkapta a tekintetét a telefonjáról, és intett nekünk.

Ahogy odaértünk a fiúhoz, Jin megölelte őt, én pedig csak mosolyogva biccentettem.
Pont akkor sétált el mellettünk valaki. És persze, hogy az a valaki éppen Min Yoongi volt.
-Sziasztok! – intett nekünk, mire mind mosolyogva intettünk neki vissza, ő pedig kis időre megállt mellettünk, és rám nézett. – Jimin, holnap megvársz, és megyünk együtt zenekarra? – kérdezte, én pedig csak némán bólintottam.

-Yoongi, nem akarsz velünk jönni? – szólalt meg hirtelen Namjoon.
-Nem, órám van – mosolygott rá a barna hajú fiú. – Meg egyébként sem szeretnélek titeket zavarni, akárhová is mentek.
-Tényleg, egyáltalán hová megyünk? – néztem összeráncolt szemöldökkel Jinre.
-Oh, hát... nos... nem mondtam, mert akkor nem tudtalak volna téged elrángatni, de... fülbevalót akarok csináltatni, és szerintem neked is kellene, mert tök menő és illene hozzád – vakargatta zavartan a tarkóját, mire én mérgesen néztem rá.
-Én nem fogok fület lyukasztani – háborodtam fel.
-Na~ - nyafogott.

Hirtelen Yoongi hajolt a fülemhez, aki akkor még mindig a társaságunkban állt.
-Szerintem lyukaszd ki. Aranyosan állna – súgta a fülembe, mire én teljesen zavarba jöttem, ami persze mindenkinek feltűnt.
-MONDTAM – kiáltotta azonnal Jin, a vörös arcomat látva.
-Kussolsz! Nem mondtál te semmit, és azt sem tudod, mit mondott Yoongi – rivalltam rá azonnal.

-Én szerintem inkább megyek. Így is elkéstem – nevette el magát Yoongi, és intett nekünk, én pedig továbbra is mérgesen néztem Jinre.
-Na? Kilyukasztod a füled vagy sem? – vonta fel a szemöldökét mosolyogva Jin, mire én csak megforgattam a szemeimet.
-Menjünk – morogtam, és elindultunk.

♡♡♡

-Na, ugye, hogy király? – lökte meg a vállam Jin, mire én csak elhúztam a szám, ahogy a telefonom képernyőjén néztem magam. Persze nekem is tetszett a fülemben lévő ékszer, de ezt be nem vallottam volna senkinek sem.
-Úgy nézek ki, mint egy buzi – morogtam, és kiléptem a telefonom kamerájából.
-Az is vagy – bizonygatta Jin, mire én csak egyszerűen bokán rúgtam. – Jól van na – nevetett.

-Apám meg fog ölni – morogtam tovább.
-Dehogyis – rázta meg a fejét Jin. – Annyira nem gáz, sok mindenkinek van fülbevalója.
-Yoonginak tetszeni fog – szállt be a szívatásomba vigyorogva Namjoon is.
-Hagyjatok már Yoongival! Nem érdekel, hogy mi tetszik neki rajtam, és mi nem – szidtam le őket, de abban a pillanatban üzenetem érkezett, én pedig azonnal kirángattam zsebemből a telefonom.

Üzenetén azonnal elmosolyodtam, és próbáltam nem figyelni arra, hogy Jinék mellettem folyamatosan engem vizslatnak tekintetükkel.

Eltettem a telefonom, de továbbra is mosolyogtam, majd mikor leesett, hogy kiknek a társaságában vagyok, azonnal leolvadt arcomról a mosoly, és feléjük kaptam tekintetem. Huncut mosollyal arcukon méregettek engem.

-Jimin, csak valld már be magadnak, hogy tetszik! – szólalt meg elsőnek Jin.
-De nem tetszik – kaptam el tekintetem azonnal a járdára.
-Oké, te tudod. De előbb-utóbb úgyis össze fogtok jönni – vigyorgott továbbra is a barátom, én pedig megtapostam a lábát, majd néma csendben mentem tovább mellettük, arcomon letörölhetetlen mosollyal. Fogalmam sem volt, Jin és Namjoon mit beszélgetnek mellettem, ugyanis egyetlen dolog járt a fejemben: az, hogy Yoonginak vajon tetszeni fog-e az, hogy ki lett lyukasztva a fülem, vagy sem. Talán mégis érdekel egy kicsit a véleménye...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

2020.11.25. 22:53