The Strings Of Our Hearts /Yoonmin/ /befejezett/

-12. fejezet

-Egyébként van valami, amit azóta meg akarok kérdezni, hogy megismertelek – szólalt meg Yoongi. Ekkor már este hat elmúlt, így kint teljes sötétség uralkodott, mi pedig történetesen lusták voltunk lámpát oltani, így bent is eléggé sötét volt. A fiúhoz bújva feküdtem az ágyban, ő pedig a hajammal játszadozott, viszont előző mondatára felemeltem rá a tekintetem. – Miért nem akartál eleinte senkivel sem beszélni? – mondta ki a kérdését, én pedig kicsit elgondolkoztam a válaszon.
-Nagyon nehezen illeszkedek be az új közösségekbe. Eleinte konkrétan szorongok, és mire már megnyílnék a többiek felé, ők kirekesztenek engem. Ez van az osztályomban is. Két barátom van a tizenöt fős osztályból, inkább másokkal szoktam lenni, ugyanis egy-egy emberrel könnyebben kezdek el barátkozni, mint egy egész új közösséggel. A zenekarba meg alapból sem szerettem volna bekerülni, és ahogy láttam, hogy mindenkinek megvannak a maga barátai, csak még jobban szorongani kezdtem. Igazából ennyi a lényeg – meséltem.
-De bántani ugye nem szoktak téged az osztálytársaid? – kérdezte, és láttam rajta, hogy kicsit mérges. Ezen elmosolyodtam, és megráztam a fejem.
-Régen bántottak, de már nem – mondtam.
-Bántottak?? – kapta fel a vizet.
-Yoongi, az régen volt – próbáltam nyugtatni.
-Oké, de ha bárki bármikor bántani mer, mondd nekik, hogy van egy kigyúrt pasid, aki agyonüt bárkit – mondta magabiztosan, én pedig felvontam a szemöldököm.
-Kigyúrt? – kérdeztem vigyorogva, ő pedig csak mosolyogva megvonta a vállát, mire felnevettem.

♡♡♡

*Mrs. Park szemszöge*

Óvatosan kopogtam be Jimin szobájába fél nyolckor, majd benyitottam az ajtón. A szobában teljes sötétség honolt, de a folyosóról beszűrődő fényben láttam, hogy Jimin és Yoongi összebújva alszanak az ágyon. A látvány mosolyt csalt arcomra, és inkább kimentem a szobából, vissza a konyhába.

-Alszanak – mondtam, mikor leértem a férjemhez, és a fiamhoz.
-Alszanak? Hogy lehet fél nyolckor aludni? – akadt ki azonnal Jihyun, mire én a fejemet csóválva, de azért mosolyogva megforgattam szemeimet.
-Mivel fent vannak már órák óta, és alig hallatszik ki tőlük bármiféle hang, ezért nem meglepő, hogy elaludtak – jegyezte meg a férjem.
-Plusz teljesen sötét van odabent, szerintem nem is figyelik az időt, csak hatással volt rájuk a csend és a sötétség – tettem hozzá.
-A legfurább dolog, amit valaha hallottam, hogy két 16-17 éves srác képes elaludni fél nyolckor – csóválta a fejét Jihyun. Nos, igen, tényleg borzasztó dolog, hogy el mertek aludni ilyenkor.

♡♡♡

*Yoongi szemszöge*

Fogalmam sem volt, mikor aludtunk el az este, de azt tudtam, hogy még csak nem is vacsoráztunk. Megnéztem a telefonomon az időt, és nem csodálkoztam el azon, hogy még csupán hét óra volt, ugyanis kint éppen hogy felkelt a nap. Máskor legalább tizenegyig szoktam aludni, de általában hajnali 1-2-ig fent vagyok, így ha abban gondolkozunk, hogy milyen hamar elaludtunk, nem csoda, hogy korán ébredtem.

Tekintetemet a mellettem pihenő fiú felé fordítottam, aki még mélyen aludt. A látványon kénytelen voltam elmosolyodni. Még mindig hihetetlen, hogy együtt vagyok vele.
Teljes testemmel felé fordultam, és óvatosan végigsimítottam arcán egyik ujjammal, majd közelebb hajoltam hozzá, és homlokára egy puszit adtam, mielőtt felkeltem volna az ágyból.

Felöltözni nem tudtam, illetve a fogkefét sem tudtam, hol találom, szóval lementem a konyhába, reménykedve, hogy valaki már ébren van. Szerencsémre Mrs. Parkot ott találtam, de igazából ezen már meg sem lepődtem. Komolyan megfordult a fejemben, hogy az asszony talán a konyhában alszik.
-Jó reggelt, Mrs. Park! – köszöntem neki, ő pedig csodálkozva pillantott rám.
-Milyen korán ébren vagy, Yoongi – jegyezte meg, mire elmosolyodtam.
-Általában későn alszok el, és későn kelek, de most nagyon korán aludtam el, szóval... - magyaráztam, és leültem a konyhaasztalhoz. – Nem tudok magammal mit kezdeni, mert Jimin még alszik, és így eléggé unatkozok – tettem hozzá.
-Hm... értem – bólintott Mrs. Park. – Szoktál kávézni? – pillantott rám, én pedig bólintottam. A nő azonnal öntött nekem egy csésze kávét, és elém tette az asztalra, egy tál kockacukorral együtt, hogy úgy ízesítsem, ahogy szeretném.

Éppen csak egy kortyot ittam a kávémból, amikor Jimin lépett be álmosan, szemeit törölgetve a helyiségbe. Mosolyogva néztem rá. Hogy lehet ennyire aranyos?
-Jó reggelt! – mondtam, teljesen egyszerre Mrs. Parkkal.

A fiú hozzám lépett, majd velem szemben beleült az ölembe, és arcát nyakhajlatomba fúrta, én pedig egyik kezemmel derekánál karoltam át.
Mrs. Park mosolyogva figyelt minket, majd inkább kiment a konyhából.

-Fáradt vagy még? – kérdeztem halkan Jimintől.
-Mhm – morogta.
-Akkor miért keltél fel? – nevettem fel.
-Mmm... - Csupán ennyit "mondott".
-Aludj még! – mondtam neki, miközben oldalra fésültem egy tincsét azzal a kezemmel, amivel épp nem a derekát fogtam. Hallgatott a tanácsomra, hamarosan elnyomta őt az álom.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mikor írok, egész jónak tűnnek a fejezetek, de így visszaolvasva annyira unalmasak 😂

2020.11.28. 12:19