The Strings Of Our Hearts /Yoonmin/ /befejezett/

-16. fejezet

-Eljössz meginni velem egy forrócsokit, vagy inkább mennél már haza? – karolta át a derekamat Yoongi. Addigra már vége lett a koncertnek, és szinte mindenki elment, aki pedig nem, az a teremben pakolt, így ketten voltunk az öltözőben.

A fiú nyaka köré fontam karjaimat, úgy néztem szemeibe.
-Hülye lennék kihagyni – mosolyodtam el. – De előbb én is eszek valamennyit a megmaradt sütikből, ha már egyszer a koncert előtt én kimaradtam belőle – pillantottam az asztalra, ahol még mindig volt néhány féle sütemény.
-Rendben, csak előbb csókolj meg! – nyomta homlokát enyémnek, én pedig automatikusan hunytam le szemeimet.
-Mostmár így működik ez? Követeled a csókot? – kérdeztem tőle halkan, miközben folyamatosan mosolyogtam.
-Miért? Nem tehetem meg? – kérdezte, és hallottam hangján, hogy ő is mosolyog.
-De – leheltem ajkaira, majd megcsókoltam.
Nyelvét végigvezette alsó ajkamon, ezzel jelezve, hogy bejutást szeretne kapni a számba, így megadtam neki azt. Szétnyitottam ajkaimat, ő pedig nyelvével átjutott szájüregembe. Nyelveink (nem túl sok itt a „nyelv" szó? 😂😂 – í.m) táncba kezdtek egymással. Egyik kezem lassan lefelé kezdtem húzni mellkasán, ő pedig egyik kezét levezette fenekemre, és ott tartotta.

Jungkook szakította meg a pillanatot azzal, hogy belépett az öltözőbe.
-Elnézést, hogy megzavarom a pillanatotokat, de vagy segítsetek pakolni, vagy menjetek szobára – mondta, miközben letett egy széket, és bekapott egy süteményt.
-Zavar, hogy mi egymásra találtunk, te meg még egyedül vagy? – nézett rá Yoongi vigyorogva.
-Őszintén? Igen – mosolyodott el keserűen Jungkook. – Plusz az is zavar, hogy csak én és a Napsugár maradtunk pakolni – forgatta meg a szemeit.
-Maradjunk? – kérdeztem a fiútól, miközben szomorúan pillantottam rá. Kissé sajnáltam őt, ugyanis igaza volt, tényleg nem sokan maradtak segíteni.
-Nem kell, menjetek, faljátok fel egymást valamelyikőtök szobájában vagy tudom is én – vonta meg a vállát, és kifelé indult a teremből. – Ja, és egyetek még sütit, mert így nem fog elfogyni – pillantott vissza a válla felett, majd becsukta maga mögött az ajtót.

-Jungkook csak szerintem változott meg az elmúlt hetek során? – szólaltam meg, még mindig az ajtó felé nézve.
-Nem, nekem is feltűnt – értett egyet Yoongi.
-Fura – vontam meg a vállam, és odaléptem az asztalhoz, hogy egyek néhány süteményt.

♡♡♡

*Yoongi szemszöge*

Jimint elhívtam a koncert után egy kávézóba, ahol megittunk egy-egy forrócsokit, majd elindultunk a tér felé. Igaz, ekkor már este kilenc óra körül járt az idő, de mindenképpen szerettük volna látni a karácsonyi fényeket, illetve a felállított városi karácsonyfát.

Kézen fogva sétáltunk a sok ember között, miközben elértünk a karácsonyi vásárhoz.
-Veszel nekem sushit~? – nézett rám Jimin csillogó szemekkel. Istenem, olyan édes!
-Persze, amit csak szeretnél – mosolyogtam rá.
-Én csak sushit szeretnék – mondta aranyos tekintettel.
-Rendben, veszek sushit – bólintottam, majd körülnéztem, és ahogy megláttam a sushis standot, abba az irányba kezdtem el őt húzni.

Sorba álltunk, majd kikértük az ételt, és ahogy megkaptuk, megálltunk a stand mellett. A fiú kibontotta a sushis dobozt, és beleharapott az egyik sushiba, én pedig átkaroltam hátulról a derekánál, és egy puszit adtam arcára.
-Kérsz? – nyújtotta hátra a pálcikákkal az egyik sushit, mire mosolyogva megráztam a fejem.
-Edd meg nyugodtan az összeset – mondtam.

A végén egy sushit mégis rám sózott, majd tovább indultunk a vásárban.
-Várj itt egy kicsit, láttam valamit, amit meg szeretnék venni! – néztem a fiúra, aki csak bólintott, én pedig visszamentem azért, amit megláttam. Szerettem volna adni valamit Jiminnek karácsonyra.

Miután megvettem a kinézett apróságot, visszamentem az előző pontra, ahol voltunk.
-Itt vagyok – léptem oda hozzá mosolyogva. – Elmegyünk a karácsonyfához? – kérdeztem, ő pedig bólintott, szóval megfogtam a kezét és úgy indultunk el a nagy karácsonyfa felé.

A feldíszített fa előtt megálltunk.
-Gyere, csináljunk egy képet! – tartottam ki magunk elé a telefonom, majd készítettem egy szelfit, és már el is tettem a telefonom, hogy egymásra tudjunk koncentrálni.

-Kicsim – néztem rá, mire ő azonnal teljesen zavarba jött. Ezen elmosolyodtam, majd elővettem zsebemből a kis barna tasakot, és felé nyújtottam. – Boldog karácsonyt! – mosolyogtam rá, ő pedig csillogó szemekkel vette el kezemből a tasakot, és vette ki annak tartalmát, ami egy karkötő volt. Egy egyszerű szivárványszínű karkötő, rajta egy szív medállal, ő mégis szörnyen boldog volt. Olyan volt, akár egy kisgyerek.
-Köszönöm! – mondta halkan, majd ő is odaadta nekem az ajándékát. Ez egy apró ajándéktasakban volt, így tudtam, ő nem akkor szerezte be azt. Közelebb hajolt, és egy apró puszit adott szám sarkába. – Boldog karácsonyt! – mondta mosolyogva, én pedig elvettem kezéből a kis tasakot, és belenéztem. Két gyűrűt találtam benne, mindkettőbe egy-egy szívecske volt gravírozva. Azonnal értettem, hogy ezek páros gyűrűk.
-Add a kezed! – emeltem fel az egyik gyűrűt, ő pedig pironkodva odanyújtotta a kezét nekem. Óvatosan megfogtam apró kezét, és ujjára húztam a gyűrűt. – Szeretném, ha ezt néhány év múlva ismét megtehetném, csak akkor már azzal a céllal, hogy megkérjem a kezed – mosolyogtam rá, ő pedig annyira zavarban volt, hogy a világ legaranyosabb zavara címet is elnyerhette volna.

Cseréltünk, és én tartottam felé a kezem, miután átadtam neki a másik gyűrűt. Ő felhúzta azt az ujjamra, majd kipirult arccal nézett rám. Részben a hideg, de leginkább a zavara miatt olyan volt, akár egy paradicsom.

Kissé közelebb lépett hozzám, és megfogta kezeimet.
-Nem zavar, ha most itt ezelőtt a rengeteg ember előtt megcsókollak, ugye? – kérdeztem tőle, miközben egyre közelebb hajoltam hozzá.
-Egyáltalán – suttogta, és ő is kissé közelebb hajolt, miközben lehunyta szemeit.

Az a csók a rengeteg ember előtt már úgy éreztem, tényleg a lehető legtöbbet jelenteti. Azt jelentette, hogy Park Jimin, aki néhány héttel azelőtt még nem mert kézen fogva sétálni velem az utcán, mostmár felvállalja az érzéseit mindenki előtt. Felvállalja, hogy szeret engem. És ez nekem rengeteget jelentett. Hiszen annyira szeretem őt. Nem lettem volna képes ezt eltitkolni a világ elől.
Abban a decemberben életemben először éreztem azt, hogy igazán szerelmes vagyok.

Ahogy pedig a karácsonyfa mellett álltunk a rohanó tömegben, és minket a szerelmes csókunk melegített, szakadni kezdett a gyönyörű, fehér hó.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hululuuuu! Ez az egyik kedvenc részem eddig, hehe UwU
Mondjuk megszenvedtem érte 😂 Először is még csütörtökön elkezdtem írni, de valamiért félbe kellett hagynom (már nem emlékszem, miért). Tegnap egész nap nem voltam itthon, de este nekiálltam
írni, mikor hazaértem, viszont persze, hogy öcsém akkor akart éppen velem lenni 😂 Elkezdte olvasni a sztorit (gyorsan az első fejezethez tekertem, mert ott még nincs semmi gay 😂), meg elpoénkodtunk, ez tartott vagy egy óra hosszáig. Utána eltört a szemüvegem, ami nélkül nagyon nehezen látom a laptop kijelzőjét, mert pont olyan távolságban van, DE! mindezek ellenére sikerült befejeznem a részt 😂😂😂😂 Szóval ezt most nagyon becsüljétek meg! 😂

2020.12.05. 11:06