The Strings Of Our Hearts /Yoonmin/ /befejezett/

-9. fejezet

/kedd délután/

-Hahó! – léptem be a házba, mikor hazaértem a suliból, ugyanis nem tudtam, hogy van-e otthon bárki is.
-A konyhában vagyok – kiáltott vissza anyám, szóval a konyhába mentem, és felültem a konyhapultra.
-Mi újság? – pillantott rám, majd újra az edényeknek szentelte a figyelmét, amiket mosogatott.
-Semmi különös, várom a zenekart. Majd fél négy előtt elmegyek, mert megígértem Yoonginak, hogy együtt megyünk – mondtam, és kivettem a mellettem a pulton lévő kosárból egy banánt, azt kezdtem el enni.
-Hm, értem – bólintott anyám.

-Anya – szólítottam néhány másodperc csend után. – Tudsz segíteni valamiben?
-Persze, miben? – zárta el a csapot, és rám nézett, mire én lesütöttem tekintetem, és zavartan néztem a padlót, miközben mégegyet haraptam a kezemben tartott gyümölcsbe.
-Szóóval... talán... tetszik valaki – mondtam ki, és teljesen elvörösödtem.
-Hűha – mosolyodott el anyám. – És miben kell segítenem?
-Hát igazából... nem teljesen értem. Nem vagyok biztos abban, amit érzek. Vagyis... eléggé biztos vagyok benne, de tudom, hogy nem szabadna ezt éreznem – magyaráztam.
-Miről van szó? – ráncolta szemöldökét, ugyanis nem teljesen értette, mire akarok kilyukadni.

Kidobtam a banán héját, és még kicsit elgondolkoztam, hogy biztosan kimondjam-e, hogy mi a bajom.
-Anya, nekem tetszik Yoongi – néztem fel rá ijedt tekintettel, miközben folyni kezdtek a könnyek az arcomon.
Anyám teljesen lefagyott, fogalma sem volt, hogy ezt hogyan kezelhetné.
-Figyelj, Jimin! – lépett oda hozzám, és kissé lehajolva nézett fel arcomra, amit újra lehajtottam, és halkan zokogtam. – Nincs semmi baj. Ezek az érzéseid, nem szabad rosszként felfogni. Ha úgy érzed, hogy neked ő tetszik, és biztos vagy benne, nekem semmi bajom nincs ezzel. Lényeg, hogy te boldog legyél. Nem érdekel, hogy éppenséggel milyen nemű az, akit szeretsz. Nekem ez tényleg nem probléma, és szerintem az apádat és Jihyunt sem zavarja. Szóval ne szomorkodj! És beszéld meg Yoongival a dolgokat, olyan fiúnak látom, aki bármit megért és elfogad – mosolygott rám, én pedig egy erőteljes mozdulattal letöröltem könnyeimet, és a kezemben tartott zsebkendőt kezdtem el tépkedni, amit anyám beszédje közben vettem a kezembe.
-Elmondod kérlek te apának? – néztem rá, mire ő csak továbbra is mosolyogva bólintott. Féltem volna apámnak bevallani, hogy egy fiú jön be. Jó fejnek tartottam apámat, de nem tudtam, hogyan reagálna.

♡♡♡

[...]
-Yoongi meleg – közölte velem Namjoon, mire az én szemeim elkerekedtek.
-Mi? – Csupán ennyit tudtam kinyögni. A szívem hevesen kezdett verni, a torkom teljesen kiszáradt, és hirtelen a sokkos állapot ellenére hihetetlenül boldognak éreztem magam.
-Úgy gondoltam, ezt fontos lenne tudnod – vakarta meg a tarkóját kissé kínosan. – Ugye ettől még nem fogsz tőle eltávolodni? Úgy látom, hogy ő igazán kedvel téged.
-Ne-Nem – dadogtam, és továbbra is sokkoltan néztem a fiúra. – Namjoon, kérlek, semmiképpen ne mondd el Jinnek, de... - kezdtem, mélyen nézve szemeibe – nekem tetszik Yoongi.
Most Namjoonon volt a sor, hogy elkerekedjenek a szemei.
-Te...? – mutatott rám, de megakadt.
-Nem tudom, de tetszik Yoongi, ebben biztos vagyok. Ma végre képes voltam bevallani nem csak magamnak, de anyámnak és neked is, este pedig terveim szerint Yoonginak is elmondom – mondtam a terveimet.
-Sok sikert! – mosolyodott el Namjoon.

-Szerinted van esélyem nála? – kérdeztem félénken néhány másodperc csend után, mire a magasabb csak magabiztosan bólintott.
-Köszönöm, hogy elmondtad ezt nekem, Namjoon – mosolyogtam rá.
-Mostmár, hogy tudom az érzéseidet, nincs bűntudatom, amiért elmondtam – vakargatta a tarkóját zavartan, mire felnevettem, majd intettem neki, és tovább indultam.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

2020.11.26. 9:48