The Strings Of Our Hearts /Yoonmin/ /befejezett/

-15. fejezet

-You look perfect tonight – énekeltem az utolsó sort, a többiek pedig eljátszották az utolsó néhány ütemet.
-Ez teljesen tökéletes – bólintott mosolyogva a tanárnő.
-Az a kedvenc részem, mikor Jimin azt énekli, hogy „I found a girl" (Találtam egy lányt – í.m.) – vigyorgott Jungkook, és az utolsó szavakat énekelve ejtette ki.
-Beatiful and sweet – énekelte tovább a szöveget Yoongi. Ezen sokan felnevettünk, de persze csak azok, akik tudtak már a kapcsolatunkról... szóval a zenekar nagy része. A többiek értetlenül néztek ránk.
-Belsős poén – mondtam a tanárnőnek, aki szemöldökét ráncolva nézett. – De amúgy még mindig jobb, mint ha Jisoo énekelné – néztem Jungkookra, aki erre felnevetett.
-Tényleg, ez eszembe sem jutott – nevetett az említett lány is.
-Szerintem amúgy senki sem figyelné a szöveget, bárki is énekelné – szólalt meg egy lány az első szólamból, akinek még közel egy hónap után sem tudtam a nevét.
-Ettől függetlenül nekünk vicces – forgatta meg a szemeit Jungkook. Látszott rajta, hogy nem igazán bírja a lányt.

-Rendben, tudnánk a próbára koncentrálni? – szólt közbe a tanárnő, mire mindenki csendben maradt, és ránézett. – Szuper – bólintott. – Öt perc múlva öt óra, szóval most kaptok egy kis szünetet háromnegyed hatig, akkor pedig elkezdjük beengedni a közönséget. Menjetek az öltözőbe, ott vár rátok pár apróság! – mosolygott, nekünk pedig nem kellett kétszer mondani, azonnal mindenki letette a székére a hangszerét, és siettünk az öltözőbe.

-Azta! – mondtam halkan, miközben körülnéztem. A kisebb termet csupán fényfüzérek világították meg. Az ablak alatt egy kisebb karácsonyfa állt, alatta kicsi dobozok. Volt bent egy hosszú asztal is, azon végig sütemények és üdítők sorakoztak.
Néhányan azonnal az asztalhoz rohantak, néhányan pedig a karácsonyfához, de mindenki boldog volt.

-Uuu, van Sprite! – csillantak fel Hoseok szemei, mire sokan elnevették magukat, köztük én is.
-Szerintem azt csak miattad vették – nevetett fel az egyik lány, akiről csak annyit tudtam, hogy a harmadik szólamban hegedül.
-Eszel valamit? – nézett rám Yoongi, miközben fél karját derekamra csúsztatta. Én csak megráztam a fejem, és szintén felé fordítottam tekintetem.
-Nem ehetek éneklés előtt, mert nem lesz olyan jó a hangom – magyaráztam.
-Ááá – bólintott lassan.

-Jimin, kérsz Sprite-ot? – tartott felém egy poharat Hoseok, de én ismét megráztam a fejem, miközben elmosolyodtam.
-Nem ihatok szénsavasat éneklés előtt – mondtam. A fiú csak szomorúan elhúzta a száját, majd Yoongi kezébe nyomta a poharat, hogy akkor igya meg ő.

-Jimin – rakott a kezembe egy becsomagolt kis dobozt Jisoo. – Yoongi – adta oda a mellettem állónak is a sajátját.
Kibontottam a dobozt, és abban egy csomag hegedűhúrt, és egy violinkulcsos medált találtam. Kedvesnek tartottam a tanárnőt, amiért mindenkire gondolt, és ilyeneket vett nekünk, főleg, hogy ennyi hegedűhúr nem kevés pénzbe kerül.

Visszatettem a dobozra a tetejét, és az asztalhoz léptem, majd öntöttem magamnak egy pohár teát. Visszaálltam Yoongi mellé, és vállára hajtottam a fejem, miközben ő fél karjával ismét átkarolta a derekam, és közelebb húzott magához. Egy pillanatra hátranéztem a vállam felett, és tekintetem találkozott a tanárnőével, aki mosolyogva figyelt minket.
Visszafordultam, és Yoongira néztem, aki szintén engem figyelt. Szeme csillogott a karácsonyi fényben. Közelebb hajoltunk egymáshoz, majd még közelebb. Lehunytam szemeimet, a következő pillanatban pedig ajkaim találkoztak övéivel. Éreztem, hogy figyelnek minket. Tudtam, hogy mindenki minket néz. De nem érdekelt. Karácsonykor el lehet nézni nekünk egy romantikus csókot, nem?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az utolsó mondatot valamiért nagyon imádom, de nem tudom, miért 😂😂

2020.12.01. 22:11