Mindenkiben keresve

Pɾσʅóɠυʂ

Sarah Evans

Enyhén remegő kézzel fogtam meg a szinte már jéghideg kilincset. Végig futott képek foszlánya gondolataimban, hogy nem megyek el nem megyek megint végig mindenen. Fáj felkelni levegőt venni úgy nézni a napra, hogy tudom ő nem látja. Nem érzi azt amit én többé már nem látom a mosolyát a hiánya pedig belülről emészt fel. Viszont szinte csengőhang ként hallom újra és újra, ahogy azt mondja el minden nap "az élet minden napja ajándék ezt pedig élvezd ki teremtsd meg és éld át mert más helyetted nem fogja" egy kusza könnycsepp folyt végig arcomon.

Félénk mozdulattal töröltem le, mély levegőt szívtam be majd lassan fújtam ki. Közben bátorítóan mondtam magamnak menni fog Sarah csak higgy benne. Gyenge végtagjaimat szinte mázsás súlyokkal erőltettem meg a konyhai út felé. Előttem állt és egy kávét csinált szinte már alig ha de hallottam, hallottam ahogy sír belülről. Fájt neki fájt mindennél jobban úgy ahogy nekem is pedig már öt éve történt és mintha minden nap csak elölről kezdődne ugyan úgy élnénk át. Fejét oldalra billentette haját lesöpörte válláról majd rám néz. Arca fáradságot sugalt lelki sebeket, amelyek szinte soha nem fognak begyógyulni.

-Jó reggelt kincsem, kérsz esetleg bármit? - fonta keresztbe maga előtt karjait.
-Nem köszönöm sietnem kell, hogy elérjem a buszt. - én is fáradt voltam mindenhez pont ezért vált nehézzé minden mozdulatom. De érte bármit meg tettem volna mert ő az aki nekem maradt és nem hagyhatom azt, hogy előttem vesszen csak tettek homályába. Apró puszit leheltem arcára és így hagytam otthon édesanyámat.

William Miller

Apró kezek rajzoltak köröket a jól kidolgozott hasizmomon. Szememet még nem akartam kinyitni mivel újabb lány akit el kell küldenem közben a lehető legmegbánóbb arcot vágni.

Idegesítettek mert túl sokat akartak azt hitték mert könnyen táncolnak ujjaim körül majd én is többet akarok. Könyörgőm miért ilyen naívak az emberek. Mintha egy ködben járkálnának amiből kiakarnak jutni de a testük nem engedi az eszüket pedig behálózta.

Viszont nem várhatok tovább essünk túl rajta. Elsőként a fehér színű mennyezetet pillantottam meg majd csak ezek után vettem erőt ránézni a már szinte elfeledett lányra. Hatalmas pilláit a kelleténél többet rebegtette meg, miközben telt ajkait idegességébe kezdte harapdálni, zavarában a padlót pásztázza. Mindenkinek csak alkohollal nagy a szája tegnap úgy nyomult rám, hogy ha akartam se tudtam volna lerázni viszont ha teljesen őszinte akarok lenne kapóra jött.

-Figyelj-köhögtem egyet mivel reggeli mély hangom nem akart túl sok beszédet megengedni magának. Reményben úszó bambi szemeit rám emelte és mintha áldást mondanék úgy nézett engem. Igaz is a haza küldési áldását mondom mi képpen remélem nem kapja el valami eget rengő hiszti roham.

Király hétfő reggel üdv újra gimi akkor vágjunk bele mert érzem ide most több fog kelleni!