Ígéretek tengere (KuroKen)

-1-

Kozume Kenma nem szeretett felkelni. Lefeküdni se szeretett, pedig mind a kettő életfeltétel. Az alvás fontos, de hát ki is akarna aludni amikor még belefér egy-két szint? - Gondolta Kenma miközben tankönyveit félrehajítva megnyomta a küldetés elfogadásához szükséges gombot.

Bárcsak ne tette volna- gondolta reggel amikor az ébresztője megkeresésére indult. Kuroo ajánlotta neki, hogy a telefonját ne az ágya melletti, hanem egy távolabbi konnektornál töltse fel, így ha megszólal az ébresztő, fel kell kelnie. De hát kinek is lenne motivációja kikelni egy pihe-puha, frissen mosott ágyneművel, és egy Kuroo-tól kapott exkluzív Nekoma macskakabala-plüssel rendelkező ágyból? Hogyan is kelhetne ki bárki ebből a pihe-puha ágyból? Kenma félte volna bevallani, sőt még gondolni se mert rá, de a szíve mélyén sejtette, hogy a tegnapi Kurooval megnézett film során is az ágyon ültek (inkább fekvés volt de na), és ez is megnehezíti a távozáshoz szükséges motiváció szerzését.

Csak még 5 percet- vagy tízet. Vagy többet... -ásított Kenma, majd átfordult a másik oldalára. Ding-dong, szólt a csengő. Ding-dong, szólt mégegyszer. Di-Di-Di-Di-Di-Ding-dong - nyomta meg valami buzgómócsing a csengőt egymás után sokszor.

Bassza meg, ez Kuroo!

-Mindjárt felkelek..-ásította Kenma.

-JÓREGGELT ELVTÁRSAK- ó szia Kenma még mindig alszol?

-...mmmmhhfffff...-érkezett a napfényt blokkoló párna alól.

-...-

-...-

-...Kozume Kenma. Kenma Kozume. Kenmaaa. Kenma-kun. Kenken. ...Kenma~.

Az utolsó név hallatán mintha a szíve kihagyott volna egy ütemet, de igyekezett nem rá gondolni. Ahelyett hogy ilyen nyálas dolgokon gondolkozott volna, mint az hogy Kuroo igazán befeküdhetne mellé és átölelhetné, inkább a fejéhez vágott egy párnát.

Igaz, hogy váratlanul érte a támadás, de Kuroo profi játékoshoz illően elkapta a párnát.

-Ejnye Kozume, sötét van, ez felér egy orvtámadással!

-Hmmmfmfmh.

-Hát legyen.

-...Hmf? HMMMMffff Várj Kuro {1} - Kurohah....Ahhahah..

Kuroo egy szimpla John Cena ugrással odatermett Kenma mellé az ágyba és elkezdte csikizni, mire Kenma azonnal felébredt.

-..Kuro...ne...elég- próbálta kinyögni a hisztérikus nevetés között. Míg Kuroo próbálta túltenni magát a sokkon, hogy Kenma teljes szívből hangosan (!!!) nevet, addig Kenma pánikolva próbálta lecsillapítani azt a kis hangot a szívében, mely a Kurooval egy ágyban fekvős, össze vissza forgós birkózó-ölelkező szituáció hatására ugyanúgy pánikolt...

-Nem elég? Még?- idézett a tegnapi filmből.

Kenma egy határozott mozdulattal megragadta Kuroo vállait és lerántotta az ágyról, de arra nem számított, hogy kuroo a derekánál fogva magával rántja. A következő pillanatban mindketten egymás szemébe bámultak, Kenma Kuroo melkasán feküdt, és Kuroo éppen Kenma derekát fogja. Kínos pillanat, mégis egyikőjük sem tudott, vagy akart volna felkelni.

Ding-dong.

Mind a ketten felkapták a fejüket a csengő hangjára. Kenma a helyzetet analizálva felült, de abban a pillanatban fel is ugrott miután valami keményre ült.

-Á, Bocsi véletlen ráültem a medencecsontodra- kért azonnal bocsánatot. Kuroo szemei kikerekedtek, majd gyorsan felpattant, és az ajtóhoz rohant.