Az én nevem Nóra Salvatore. Egy átok miatt születésemkor kiderült hogy boszorkány vagyok. Evvel nem nagyon foglalkoztam egészen 17 éves koromig amikor vámpírá változtam és az erőm megmaradt. Hosszú életem alatt sok minden történt velem. Olvass bel...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
NORA SALVATORE
-Na hol is kezdjem? Apám mániákusan üldözött minden természetfeletti lényt. Egyszer belekötött, egy Bennett banyába aki elátkozta, ha lánya születik az boszorkány lesz. Nem is lett volna baj, de anyám teherbe esett. 9 kín keserves hónap után megszülettet a bátyám Damon. Atyánk azt hitte túl van a nehezén, pedig nem. Pár év múlva kiderült hogy anyánk megint szíve alatt hord egy gyermeket. 1847 ősszén meg is történt a baj. Édesanyám megszülte a tervezett egy gyermeket az ikertesómnat Stefan-t, de anyám fájdalmai nem enyhültek, ekkor állapította meg a szülésznő. -Ketten vannak!
Itt jöttem én. Szüleim tudták, hogy boszorkány vagyok, de nem mondták el senkinek, mert ha valaki megtudta volna máglyán végzem. Gyermekkorom nem volt a legjobb apám verte anyám. Néha még Stefan-t és Damon-t is. Engem nem, mert félt, hogy önvédelemből varázsolnék. Nem mutattam ki erőm 10 éves koromig akkor, sem akartam csak édesanyám meghalt. A veszteségtől tudaton kívül varázsoltam. Itt jött rá édesapám, hogy segítség kell szólt valami mágia szakértőnek aki ellátogatot hozzánk. A szakértőnek mogyoró barna haja és szeme volt. Az akkori 10 éves énem bele is szeretett. Hallottam amikor beszélgettek apámmal: -Kol Mikaelson vagyok mágia szakkértő-mondta -Magga is?-kérdezte apám -Nem csak boszorkánysággal foglalkozom -Megtudja mondani mi baja a lányomnak? Kol megvizsgált. -Semmi baja nincs csak a fájdalomtól varázsolt de nem volt szándékos-kijelentette
~1864~
A báttyáim megismertek valami lányt. Mindketten bele szerettek azt hiszem Katherine volt a neve.
~Pár nappal később~ Egyre furcsább ez a lány megkérdezem Damon-t: -Damon! -Mi a történt húgom?- kérdezte -Valami nem stimmel Katherine-el! -Csak képzelődsz- nyugtatott meg
Este kimentem sétálni a kertbe és öszefutottam vele. -Szia- köszönt -Szia- köszöntem visza -Szerinted furcsa vagyok? -Elnézésedet kérem! Nem úgy értettem -Igazad van tényleg furcsa vagyok- egyszer csak a lány szemme vérvörrösé változott, az erei alatta megjelentek, a szemfogai megnőttek -Hívják orvost rosszul vagy?- kérdeztem félve -Vámpír vagyok!- ettől a mondatáttol lefehéredtem, alig kaptam levegőt -Erre holnap nem fogsz emlékezni
Másnap felelkeltem és nem is emlékeztem a vámpíros dologra. Arra keltem, hogy apa Mr.Gilbertel beszél. -Édesapám mi történt?- kérdeztem aggódva -Találtunk egy vámpírt elkapjuk ma- mondta lelkesen -Lilien büszke lenne, ha látna!- mondta Mr.Gilbert -Köszönöm- mondtam kedvesen
Elfogták a szörnyet, aki a testvéreim szerelme volt. Damon és Stefan megakarták óvni Katherine-t, de apám lellötte őket. Én, ahogy oda futottam engem is megölt. Kisidő múlva felébredtünk egy békés helyen. -Mi történ? -rémült voltam -Téged is megittatott vérrel? -kérdezte ikertestvérem -Igen tegnap este a kertbe utánna azt mondta felejtsem el és elfelejtettem -Igen, mert megigézet!- szólt közbe Damon
Pár órával később Stefan ránk kényszerítette, hogy igyunk emberi vért. A két testvérem összevesztek és külön utakra váltunk. Itt kezdődött az életem! Nem volt elég megbirkóznom azzal, hogy ne öljem meg az összes embert. Rákellet jönnöm boszorkány vagyok akinek megmaradt az ereje átváltozása után ami normális esetben lehetetlen, de erre nem csak én jöttem rá! Mások is, sokan elakartak kapni. Voltak jók, akik segítettek uralni és voltak gonoszak, akik felakarták használni, de mindig megtudtam szökni. Az utolsó csapat gonosz volt a legroszabb úgy hivatták magukat Eretnekek. Szipolyozó geminik voltak. Azt hitték, ha a véremből alakulnak át akkor misztikus lényé válnak, de akár hányszor a véremet akarták inni tintává változtattam. Elegük lett ezért azt a bűntetést adták, hogy Damon-nak meg Stefan-nak, olyan levelet küldtek, hogy halott vagyok. Azt hitték így már be adom a derekam és hagyom őket, de nem.
~1919~
New Orleans csodás hely tele van természetfeletti lényekkel. Betévedtem egy bárba. -Kérsz valamit? -kérdezte a csapos -Igen egy Borboun lesz! Észre vettem, hogy három férfi néz. Az egyik mogyoró barna hajú a másik fekete a harmadik szőkés-barna. Nem nagyon szenteltem rájuk nagy figyelmet. -Szia! Látom új vagy én Rebekah Mikealson vagyok-mondta egy hang oldalra néztem. -Igen ma érkeztem. Nora Salvatore! -Örvendek! Ők ott a testvéreim- rámutat a három furcsa alakra - Ne foglalkoz velük!- az egyik ide jön - Kol Mikaelson és, hogy hívják ezt a gyönyörű lányt? - Nora Salvatore- mondtam kicsit félénken. -Gyönyörű név egy gyönyörű hölgynek- megcsókolta kezem. -Én Klaus Mikealson vagyok!-mondta a szőkés-barna. -Elijah - mondta a fekete - Este rendezzünk egy bált nem szeretne eljönni?- invitált meg Kol -Szívesen elmegyek!
Este
-Tessék hoztam mézes Borboun-t -mondta Kol -Köszönöm!- már bele akartam inni, de megcsapot egy fura szag. Verbéna van benne. Felálltam menni akartam, de Kol elkapta a karom. -Mi a baj nem szereted?- kérdezte gyanakvóan -Szeretem, csak verbéna mentesen- oda súgtam neki -Mi történt illedelmetlen a kisöcsém?- elém lépett Klaus -Nem - füllentetem -Tudom hogy verbénát tett az italba - mondta -Mik vagytok?- kérdeztem -Én hybrid, a testvéreim vámpírok mi vagyunk az ősi család. Gyere velem megmutatom a házat. -Rendben -Ez az én szobám-mutatott egy poros festményekkel teli helyiségre -Festesz? - kérdeztem -Igen. És neked van hobbid? -Régen anyám halála előtt festettem. -Részvétem - mondta Klaus - Te mi vagy? - Boszorkány voltam, de vámpír lettem és megmaradt az erőm - magyaráztam neki Még beszélgetünk egyszer csak Klaus megcsókol -Elnézést kérek - mondta, de én viszonoztam.
Reggel kisurantam volna, de valaki elkapott és a falhoz nyomott. -Honnan tudtad hogy tegnap verbénát tettem az italodba? - kérdezte Kol -Ha így akarsz bókolni legyen. Szerinted? Éreztem, hogy van benne - mondtam -Akkor te vámpír vagy? - kérdezte -Motus- Kol erre a falnak csapódott -Nem egy sima vámpír
2 hónapja vagyok itt. Azóta minden percet Kol-lal töltöm aki kiakarja találni mi vagyok. Klaus azt mondta, hogy nem ő az igazi nem őt kell szeretnem azóta nem is láttam. Kol-lal milyen a kapcsolatom? Nem tudom, eddig bunkó voltam vele és távolság tartó voltam, de már nem tudom mit érzek iránta.
1 hónap múlva
Kol-al együtt vagyunk elhagytuk New Orleanst és boldogok vagyunk.
Na igen ezek az 1919-es naplóm részletei mi is történt az igaz szerelmemel 1930-ig csodás életünk volt, csak hát megcsalt, széttmentünk. Klaus újra koporsóba zárta. Én meg megint menekülhettem. Kiszögtem pár évtized után és megkerestem testvéreim, akik jobba lettek Mytic Falls-ba élnek. Jó volt velük. Kiderült anyánk él lett új családja szipolyozó vámpír boszikból. Ők is Eretnekek. Pont velük csatáztunk, amikor az egyik vérfarkas mérget szúrt belém. Stefan elküldött New Orleans-ba és maradjak ott.
