Dallamok fogságában - 1D ff. {+18} (✔️)

❦2❦

♪¸¸.•*¨*•.♪¸¸.•*¨*•.Renesmee.•*¨*•.¸¸♪.•*¨*•.¸¸♪

Amikor ébredezni kezdett, Renesmee eleinte azt hitte, hogy a múlt éjszaka csak az álmai része volt. Nem tudta elképzelni, hogy azok a nyugtató szemek, amiknek annyira könnyen megnyílt és amiknek a tulajdonosával olyan jót beszélgetett, az a rémes bálon volt. Komolyan abban a hitben volt, hogy az ágyában fekszik és csak aznap lesz az a bál, amit az apja azért szervezett, hogy férjet fogjon neki, ám azt észre kellett vennie, hogy amin fekszik, az nem az ő ágya. Nem volt rajta takaró, a feje alatt sem pihent párna és mégcsak puha sem volt az, amin pihent. Nemhogy az ő ágya nem volt, de ágy sem volt. Ez igazán akkor tudatosult benne, amikor eljutott a tudatába, hogy mozog alatt az, amin fekszik, mintha csak a hullámok löködték volna.
A szemei ijedten pattantak ki, hogy aztán megpillanthassa a rácsokat, amik mögé bezárták. Rajta még a ruha volt, amit Marie néni készített neki és a hajában is a kövek voltak, amiket Elizabeth font a tincseibe. Odarohant a ketrecet idéző rácsokhoz, majd rángatva próbált szabadulni, miközben a kezein lévő horzsolásokat vizslatta.
-Hé! Engedjenek ki-kiáltotta el magát kétségbeesetten és a hangja megremegett, ahogy a szemét ellepték a könnyek.
Félt. Sőt, rettegett.
Az egyik énje, amelyik naivan viselkedett előző este, reménykedett, hogy semmi köze nincs ahhoz, hogy onnantól van teljes képszakadása, hogy kiment Liammel beszélgetni a teraszra; azonban a józanabbik, az amelyik nem viselkedett volna olyan gyerekesen, az pontosan tudta, hogy csőbehúzták. És ez az énje volt az, ami a dühöt és haragot táplálta, ami keveredve a haraggal egy nagyon kellemetlen érzést keltett a gyomrában.
-Eresszenek ki-próbálkozott újra a fémet rángatva, de amikor a léptek felharsantak a lépcsőn, riadtan húzódott vissza és kuporodott a cellája sarkába.
A teste remegett, miközben kilesett és próbált minél jobb rálátást kapni a fogvatartójára.
-Jó reggelt Hercegnő-hallotta meg a fiú baritonját, de nem volt ismerős.-Tudjuk, hogy nem ehhez szokott, de parancsoljon-adott be némi élelmet és vízet a kreol bőrű muszikus.
-Tőled nem kell semmi-sziszegte Renesmee a térdeit átölelve, mire a fiú vállat vont.
-Ha neked jobban tetszik az éhhalál-tette hozzá, majd visszahúzta a benyújtott zsákmányukat, de ekkor ismerős hang csendült fel.
-Azonnal add vissza neki Zayn-szólt rá a barátjára Liam, s megvárta, míg Zayn eleget tesz a parancsának.
A sötét hajú, az, aki Renesmee szerint abszolút rossz modorú volt, végignézett a hercegnőn, majd fújtatott egyet és vissza is ment a fedélzetre. Liam azonban ott maradt és leült a rácsok elé.
-Miért raboltatok el? Mit akartok? Kik vagytok egyáltalán? Az apám keresni fog. Engedjetek el, kérlek.
Bár utálta ezt, de a hangja a mondandója végére megremegett és pár csepp sós víz is kibuggyant a szeméből.
-Reggelizz meg kérlek-tolta közelebb a lányhoz a kenyeret és a vízet Liam, már amennyire ez lehetséges volt a köztük lévő akadály ellenére.
-Nem vagyok éhes-szükült össze Renesmee szeme, de a hasának a korgása megcáfolta abban, amit állított.
-Nem akarunk bántani Nessi-rázta meg a fejét Liam, de a becenév hallatán a hercegnő felkapta a fejét.
-Minek szólított?
-Nessinek. Nem kéne? Ne haragudjon, és még a formalitásokról is megfeledkeztem, én...-kezdett magyarázkodni Liam, de Renesmee megrázta a fejét.
-Nem szeretem azokat a formalitásokat. A bátyám hívott Nessinek mindig-csúszott kicsit közelebb a fiú felé Nessi, de nem volt biztos abban, hogy az étel, vagy Liam vonzotta közelebb magához.
-Ha szeretnéd, akkor nem hívlak így, nem akarlak...
-Jó újra hallani valakitől-szakította ismét félbe Liamet a hercegnő, majd a kenyérből letörve egy darbot, ételt juttatott a szervezetébe.
-Ness, mi nem akarunk bántani. Ne haragudj Zaynre se, ő csak...nem szereti a királyi családot és a nemeseket-nézett mélyen Renesmee szemébe Liam, amitől a lány szíve nagyot dobbant, a gyomrában mégis kellemetlen érzés keletkezett.
-Miért hinnék neked? Legutóbb, amikor megbíztam benned és hagytam, hogy kettesben maradjunk, elraboltatok-feszültek be újra Renesmee izmai, s a szavakra Liam is összerezdült.
-Tudom-nyögte ki a fiú.-De tudnod kell, hogy nem volt hazugság az, amit tegnap volt. Komolyan érdekelt, hogy miért érzed magad olyan pocsékul a bálon és tényleg egy barátom miatt voltam ott. Gyakorlatilag amiatt a barátom miatt hoztunk el téged.
-El akartok adni neki, vagy mi?-Feszült meg Renesmee állkapcsa, s a testét megint elöntötte a félelem.
-Nem, dehogy akarunk-rázta meg a fejét Liam összevont szemöldökkel.
-Akkor mire kellek nektek? Mi a tervetek? Egyáltalán hova visztek? Mit fogtok csinálni velem?
A hercegnő hangja megint megremegett és a könnyek is eleredtek, ahogy nyert a félelem a lelkében. Liam közelebb csúszott és benyúlt a rácsok között, majd Renesmee kezéért nyúlt, de a lány elhúzta azt.
-Renesmee, kérlek...
-Legalább válaszolj a kérdésekre. Hol vagyok? Mit fogtok csinálni velem? Miért hoztatok el? És mi a tervetek?
-A One Direction nevű hajón vagyunk épp és Írország felé tartunk, Niall családjához. Tőlük kaphatunk segítséget és, ha kell, akkor fegyveres támogatást.
-Fegyveres támogatást? Mihez? Egyáltalán ki az a Niall? És hol jövök itt én a képbe? Mondj már valami konkrétat Liam-szakadt ki Renesmee-ből riadtan, miközben a sós cseppek gyorsabban kezdtek folyni az arcán.
-Miénk a hajó, amin vagyunk. A srácokkal vettük magunknak és muszáj Írországba mennünk segítségért. Te pedig kellesz nekünk, ugyanis az apád elfogatta az egyik barátunkat. Niall börtönben van, mert ételt lopott a szegény gyerekeknek. Pedig ő nagyon jó ember, tudod? Egy légynek sem tudna ártani, tényleg a kicsiknek lopott, hogy ne haljanak éhen. Amíg te nálunk vagy, a király nem fogja őt bántani, mert hagytunk neki egy levelet.
-El kell, hogy keserítselek-rázta meg a fejét Renesmee a szemét törölgetve.-Atyám szerint a törvény mindenki felett áll.
-Butaság-ingatta a fejét Liam is, s összevonta a szemöldökét.-Atyád szeret téged, csak nem mondja. Te vagy az egyetlen biztosítékunk, hogy Niallt ne végezzék ki Nessi. És tényleg ígérem, hogy nem fogunk bántani, de akkor neked meg kell ígérned, hogy nem mész el, hogy ki tudjalak engedni.
-Liam, egy hajón vagyunk, mégis hova mehetnék a tenger közepén?
-Nagyon okos lány vagy-mosolyodott el halványan a fiú, amitől Renesmee szíve nagyot dobbant.-Ha kicsit gondolkoznál, akkor simán át tudnád venni az irányítást a hajón és visszaindulhatnál Angliába.
-Ezt most azért mondod el, mert Zayn nem bízik bennem és ő képes lenne bántani, ha nem teszem azt, amit mondotok?
-Zayn nem bízik benned, de nem tudna bántani. Ő sem rossz ember, csak nehezen viseli azt, ami Niallel történt. Nem fog bántani. Azért mondom el, hogy biztosan ne legyen baj és kiengedhesselek.
-Ki akarsz engedni?-Szaladtak fel Renesmee szemei a homlokán és elkezdte elönteni őt a megnyugvás, ahogy a sírása is csillapodni kezdett.
-Igen. Harry és Louis nem ellenkeztek. Zayn nem örült neki, de sikerült meggyőznöm, szóval most kinyitom a rácsokat. Megígéred, hogy nem csinálsz butaságot?
Renesmee egy kicsit elgondolkozott. Nem hitte, hogy valaha hiányozni fog neki a palota, de ezúttal hihetetlenül egyedül érezte magát. Hiányzott neki Marie néni és Elizabeth. Sőt, még azok az őröket is hiányolta, akiket előszeretettel hozott zavarba egy kis ártatlan flörttel. Azonban aztán elöntötte a felismerés. Pontosan azt csinálta, amire vágyott. Utazott és messze volt a palotától. Hiszen mindig erre vágyott. Kalandra.
-Igen, megígérem-bólintott Renesmee, s kortyolt egyet a vízből, amit kapott.
Liam azonnal felpattant és elővette a kulcsokat, majd kinyitotta a ketrec ajtaját és belépett, hogy felsegítse Nessit.
-Ez fáj?-Simította meg a csuklóján lévő horzsolásokat.
-Csak egy kicsit. Megkötöztetek?
-Zayn ragaszkodott hozzá-sütötte le a szemét Liam zavarában.
-Ki a másik két fiú, akit mondtál?-Terelte inkább el a témát Renesmee, s képtelen volt nem észrevenni, hogy kirázza a hideg Liam érintésétől.
-Harry és Louis? Ők is a barátaink. Niallel együtt öten vagyunk. Fent vannak a fedélzeten.
-Ők is olyanok, mint Zayn? Félnem kéne tőlük?
-Nem, egyáltalán nem. Őket másképp viseli meg a dolog-rázta meg a fejét ismét a muzsikus, amivel kicsit enyhített Nessi gyomorgörcsén.
-És téged hogy visel meg?-Nézett a fiú szemébe a hercegnő, mire Liam halványan elmosolyodott.
-Elraboltam a király leányát, annak ellenére, hogy tegnap mennyire élvezetes volt vele beszélgetni és táncolni. Sosem tettem olyat, amivel árthatok másoknak. Szerinted hogy visel meg?
Renesmee mellkasába valamiért fájdalom nyilalt. Talán az ért el oda, amit Liam szemében látott. Nem tudta biztosan, de az addigi félelme tovaszállt, ahogy megsimította a fiú arcát.
-Nagyon fontosak neked a fiúk, igaz?
-Szinte a családom-bólintott Liam, ahogy elveszett Renesmee kék szemeiben.-Rettegek, hogy Niallnek valami baja esik, amiért jót tett pár kisgyereknek.
-Talán, ha beszélhettem volna atyámmal, akkor le tudtam volna beszélni erről, de...-Renesmee száját hatalmas sóhaj hagyta el.-De, ha a törvényekről van szó, akkor még mindig úgy kezel, mint egy kislányt, miközben a kezemet már eladná másnak.
-Atyád csak téged véd ezzel. Ne ostorozd magad emiatt.
-Niall tárgyalása jövőhéten lesz. Talán nem lesz elég időtök erre az egész akcióra.
-Nincs más választásunk-rázta ismét a fejét a fiú, s Renesmee nem vitatkozott.
Tudta jól, hogy ez a helyzet.
Nem tudta, hogy miért bízott ennyire Liamben és abban, hogy nem fogják őt bántani, de hagyta, hogy ez az érzés reményt adjon neki és a fiúknak is. A barna szempárban elveszve nehéz lett volna ellenkezni. Volt benne valami, ami biztonságot sugallt és abban a helyzetben Nessinek nem is kellett több. Hagyta, hogy a muzsikus megfogja a kezét, majd felvezesse a fedélzetre, ahol a tengert látva a testét nem csak megnyugvás, de végre a szabadság is átjárta. Az a szabadság, amire annyira vágyott már hosszú évek óta.