Dallamok fogságában - 1D ff. {+18} (✔️)

❦9❦

♪¸¸.•*¨*•.♪¸¸.•*¨*•.Renesmee.•*¨*•.¸¸♪.•*¨*•.¸¸♪

Renesmee pórusaiba úgy beitta magát a csók édes érzése, hogy még az álmok birodalmába is elkísérte őt. A hercegnő álmában újra és újra átélhette azt az édes érzést, amit Liam ajkai okoztak a testében.
Sok történetet hallott már arról a bizonyos első csókról az édesanyjától és a dajkájától. Rengetegszer gondolt már rá, hogy milyen lehet át is élni, nem csak olvasni róla, vagy hallani. Mindig is kíváncsi volt, hogy tényleg úgy bizserget-e, ahogy azt az anyukája annyiszor elmondta, egy ábrándos mosollyal az arcán. A szülei azon ritka kivételek közé tartoztak, akik egymásba szerettek már az első pillanatban, hogy találkoztak. Így pedig nem olyan kellemetlen, vagy rossz érzés a házasság, amire szüleik ítélték őket. De Renesmee más volt. Ő pontosan tudta, hogy nem lenne boldog egyetlen kérővel sem a palotában megöregedve. Éppen ezért nem is mert arra gondolni, hogy élete első csókját valaki olyannal teheti meg, akire ő is vágyik. Teljesen abban a hitben volt, hogy atyja választottja lesz az, akivel ezt majd megtapasztalja és így már nem is akarta annyira tudni, hogy pontosan milyen érzés is.
Azonban a mesék és történetek eltörpültek amellett, amit átélt abban a pillanatban, amikor Liam forró, puha párnái az övéihez értek, hogy édes táncba hívja a hercegnő ajkait. Nessi szíve még sosem zakatlolt olyan hevesen, mint akkor, pedig sokszor futott már életében. De ez más volt. Abban a pillanatban valahogy másképp vert ezerrel a szíve. Nem tudta volna megmagyarázni, csak abban volt biztos, hogy teljesen más, mint amikor fut. Meg abban is biztos volt, hogy amikor végre az ajkaik találkoztak az addigi hidegrázás forróságba csapott át. Olyanba, ami jobban perzselte, mint a tűz, amikor mellette állt, csak nem okozott fájdalmat, ellenben a porcikáit megrázta. Bizsergette őket és megremegtette. Renesmee azt kívánta, hogy bár soha ne váltak volna el egymástól. Bár azt sem bánta, ami utána jött.
Miután lefeküdtek, Liam szorosan magához ölelte a lányt, aki a fiú mellkasára hajtotta a fejét, s addig élvezhette Liam finom simogatását a hátán, amíg a kimerültség és álmosság felül nem kerekedtek rajta. Anno a dadusa mesélte neki, hogy Marie néni tudja irányítani az álmát. Mindig azt mondta, hogy esténként ő ugyanolyan aktív és nem hagyja, hogy olykor egy-egy rémálom maga alá gyűrje, mert át tudja változtatni jóva. Ilyenkor azt is hozzátette, hogy ezt ne mondja el senkinek, mert még a végén azt hiszik majd, hogy boszorkány és komoly büntetést kap. A hercegnő sosem árulta el senkinek és nem is hitt annyira ebben a mesében. Nem értette, hogy mégis hogyan tudná irányítani az álmát. Azonban aznap este ugyan nem volt biztos abban, hogy ő csinálja, de a meleg, bizsergető érzés tovább kísérte. Újra és újra érezhette Liam édes csókját és bár valahogy tudta, hogy az nem a valóság, mégis minden pontosan ugyanolyan érzéseket váltott ki belőle és ettől-bár ő nem látta magát kívülről-mosolyogva aludt a muzsikus karjaiban.
Amikor a szemhéja megrebbent és ébredezni kezdett, szembe találta magát a már ébren lévő Liammel. A fiú olyan sugárzó mosollyal figyelte a hercegnőt, hogy Renesmee pontosan tudta, hogy valami hasonló történt Liammel, mint vele.
-Jó reggelt-suttogta a muzsikus halkan, bár Nessi észrevette, hogy már csak ők ketten vannak a hajófenéken.
Fogalma sem volt, hogy mennyit aludtak, de arra tisztán emlékezett, hogy Zayn lent feküdt velük még az este és, hogy Louis azt mondta, hogy majd akkor fekszik le, ha valamelyikük felmegy. Nem tudta, hogy ennyire sok mindent aludt át, vagy Harry végül meg tudta győzni a kék szeműt, hogy feküdjön le és Louis is lent aludt-e velük, de Liam karjaiban pihenve nem is igazán érdekelte. Sem az, hogy mennyit volt az álmok birodalmában, sem az, hogy ki mikor feküdt le aludni, csakis a fiú számított neki. Minden rá fókuszálódott Renesmee számára.
-Jó reggelt-suttogta az alsó ajkába harapva, s a szája sarka felfelé görbült.-A többiek?-Kérdezett rá mégis, mert azért a kíváncsisága fúrta az oldalát.
-Már a fedélzeten-biccentett afelé Liam, de ennél többet nem mozdult.
-Rég óta fent vagy?-Simított a fiú arcára Nessi óvatosan.
-Egy ideje, de nem akartam elmenni mellőled-simított ki egy kósza tincset a hercegnő arcából Liam.-Jó volt nézni, ahogy alszol.
-Felkelthettél volna.
-Túl sok mindenen mentél keresztül-rázta meg a fejét Liam összevont szemöldökkel.-Kijárt már egy kiadós alvás neked.
Renesmee belefúrta a fejét Liam mellkasába és pár percig csak némaságba burkolózva feküdtek ott. Átgondolta az elmúlt időszak eseményeit, s ettől megint eszébe jutott a kalózhajón történt kisebb csata. Bár nem akarta elrontani a hangulatot, de mégis elhajolt kicsit Liamtől, majd mélyen azokba a megnyugtató, csokibarna szemekbe nézett.
-Szerinted mennyi előnyünk van?-Tette fel a kérdést, ami már a szökésük óta ott lebegett a levegőben.
-Az attól függ, hogy az a három kalóz mennyi ideig küzdött. Ha szerencsénk van, akkor talán fél napnyi lemaradásuk van. Hacsak nem viszik haza a sérülteket előbb, mert akkor több.
A hercegnő erre a gondolatra egy kicsit megnyugodott, de aztán eszébe jutott, hogy Drew is ott volt a hajón. Akaratlanul is belegondolt, hogy a bátyjaként szeretett fiú talán nem élte túl. Ettől pedig olyan rémképek kúsztak be a fejébe, mint a legjobb barátnője, ahogy meghallja a hírt. Látta maga előtt, ahogy Sisi megtörten, kis darabokra tört szívvel zokog a kedvenc fájuk alatt, teljesen egyedül, mert ő sincs ott neki. Nessi úgy érezte, hogy megszakad a szíve, ha csak Elizabeth-re gondolt, de mielőtt a sírás megint rátört volna, Liam folytatta.
-Ha pedig nincsenek sérültek, mert hát...három kalóz ellen volt vagy egy tucat katona, akkor nincs túl sok. Ha sikerült őket gyorsan elintézni, akkor lehet, hogy közelebb vannak hozzánk, mint gondolnánk-meredt a fiú a plafonra, de a hercegnőt még szorosabban ölelte.
Valahogy Nessit ez az eshetőség sem nyugtatta meg. Maga sem hitte el, de nem tudta volna eldönteni, hogy melyik lehetőség a jobb. Vagyis abban az esetben, a kevésbé rossz. A hercegnő megköszörülte a torkát, majd felnézett a muzsikusra, aki minden pillantásával megdobbantotta a szívét.
-Akkor, mi a terv?-Kérdezte halkan, s ahogy ott feküdtek, azt kívánta, hogy bár tudna olvasni a fiú gondolataiban.
Liam egy kis ideig hallgatott, aztán egy hatalmas sóhaj kíséretében csak annyit mondott:
-Elmegyünk Írországba Niall szüleihez.
-Ezt eddig is tudtam-jegyezte meg Nessi.-De aztán? Hogyan tovább? Egyáltalán milyenek Niall szülei, hogy tőlük kérünk segítséget?
-Niall apjának hercegi rangja van. Tudnak adni meleg ruhákat, friss élelmet és segítséget. Vannak emberei és hajói.
A hercegnő nem volt buta lány, de úgy érezte, hogy ez mind nem vezet sehová. Az, hogy voltak a családnak emberei és hajói, meg, hogy tudtak adni egy kis pihenőt nekik, nem tűnt tervnek. Ettőlmég Niall ugyanúgy egy sötét helyen szenvedett rácsok között. A pumpa egy pillanat alatt ment fel a leányban, miközben kiszakítva magát Liam karjaiból felült.
-És aztán? Liam, mi a tervetek? Honnan tudjátok, hogy segíteni fognak egyáltalán? Mit érünk azzal, ha odamegyünk? Hm? Mi lesz, ha csak elhajtanak? Vagy be sem engednek az otthonukba? Szerinted mit fognak reagálni, ha közlitek velük, hogy a fiuk egy tömlöcbe zárva sínylődik Londban és gyakorlatilag a halálos ítéletére vár?
Renesmee hangja kicsit hangosabb volt a kelleténél és énjének egy része utálta, amiért így elrontotta azokat a csodás perceket, amik még nem is olyan rég megvoltak, de a józanabbik fele tudta, hogy muszáj volt. Túlélték az atyja embereinek a támadását és a kalózokat, innentől nem volt más lehetőség, csak véghez vinni a tervüket. De, ha az nem volt, akkor ez mind felesleges volt.
Liam lassan felült, majd a hajába túrva, mélyen Renesmee szemébe nézett.
-Nem fognak elhajtani-felelte határozottan.-A Horan szülők nagyon szeretik Niallt, akárcsak a bátyját. Ha megtudják, hogy mi történt, akkor segíteni fognak. Amúgyis joguk van így megtudni, nem pedig egy galamb küldte levélből.
-Nem válaszoltál minden kérdésemre-rázta meg a fejét a hercegnő.-Szerinted mi lesz, ha megtudják, hogy én annak a lánya vagyok, aki fogva tartja a gyermeküket?
-Nem fognak bántani-rázta meg újra a fejét Liam.
-Nem tudhatod-fakadt ki a leány.-Nem tudhatod, hiszen jogos lenne. Szemet szemért, Liam.
-De tudhatom-vitatkozott hevesen a fiú, s az izami megfeszültek.
-Honnan? Mégis honnan tudod? Egy összetört szívű anya, aki a fiáért kiált bosszút és a mérges apa, ak...
-Onnan, hogy nem hagyom nekik-szakította félbe Liam megemelve a hangját, de amint látta, hogy Renesmee összerezdült, visszavett.-Ne haragudj-fogta meg a kezét a lánynak.-De nem hagyom, hogy bántsanak, érted? Ráadásul ismerem őket, nem olyanok. Niall édesanyja a világ egyik legédesebb teremtése, úgy fog kezelni, mintha a saját lánya lennél. Ráadásul, Nessi-simította meg az arcát finoman-, téged nem lehet bántani. Egy ilyen jó lelket nem.
-De titeket igen-nyelt hatalmasat Renesmee.-Elraboltatok. Ha szerzünk is támogatást és segítséget, atyám nem biztos, hogy megenyhül. Időt nyertünk, de aztán? Visszatérünk Londonba és talán minden csak rosszabb lesz. Csak én maradtam neki és ti elvettetek tőle.
-Az-kezdte Liam gyöngéden és ismét a karjaiba zárta a lányt-, hogy mi lesz Londonban a jövő gondja. Egyelőre jussunk el a mostani célunkhoz és foglalkozzunk az első nehézséggel. Csak utána lesz lényeges, hogy hogyan győzzük meg atyádat-simogatta Nessi hátát nyugtatólag.
-Nem hagyom, hogy bántson-suttogta Renesmee határozottan.-Én hathatok rá és meg is próbálom majd.