Dallamok fogságában - 1D ff. {+18} (✔️)

❦16❦

♪¸¸.•*¨*•.♪¸¸.•*¨*•.Renesmee.•*¨*•.¸¸♪.•*¨*•.¸¸♪

Amikor reggel a hercegnő felébredt, a Liam karjaiban átélt nyugalom és béke egy pillanat alatt illant el, ahogy rájött, hogy milyen nap is van. Tudta jól, hogy hamarosan bekövetkezik a hazaérés, amit messze nem várt annyira, mint amennyire talán kellett volna. Csak az járt a fejében, hogy Liam mindenképp az életét akarja veszteni, ha nem élhet Nessivel. Márpedig mind a két fiatal tudatában volt annak, hogy ennek az esélye szinte annyi, minthogy a tenger kiszárad.
Renesmee még egyszer felnézett a még alvó, de minimum csukott szemmel fekvő fiúra és ezúttal tényleg úgy véste az agyába Liam minden kis részletét, mintha utoljára látta volna. Nem úgy tervezte a királylány, hogy könnyen feladja majd, ha a dolgok esetleg rossz irányt vennének, de ettőlmég szerette volna, ha Liam minden kis ráncára és hibájára emlékszik majd, amikor este lemegy a nap. Megfigyelte, hogy milyen hosszúak a szempillái, hogy hol vannak anyajegyei, hogy az ajkai mennyire vastagok és milyen ívet járnak be, mielőtt találkoznának, szemügyre vette, hogy a szemöldöke mennyire borzas és, hogy az orrcimpája hogyan mozog, ahogy lélegzik. Gyakorlatilag minden kis millimétert bevésett a tudatába, hogy akkor is emlékezzen majd rá, ha az élet valahogy elsodorja őket egymástól. Márpedig aznap reggel a hercegnő még annak is jobban örült volna, ha Liam rájött volna, hogy mégsem szereti őt és simán összetöri a lány szívét. Jobban örült volna neki, hiszen ebben az esetben a fiúnak legalább lett volna esélye a túlélésre. De minimum az benne volt a pakliban, hogy így nem akarta volna feláldozni magát, csakhogy a király kivégezze ahelyett, hogy Renesmee nélkül kelljen élnie. Ezt a gondolatot képtelen volt elengedni. Folyamatosan azon agyalt, hogy mit találhatna ki azért, hogy megváltozzon Liam véleménye, vagy, hogy az atyja szabadon elengedje a fiúkat, de bárhogy igyekezett, valahogy csak oda jutott vissza, hogy ebben az esetben nem lesz könnyű dolga. Legalábbis annyira nem, mint az Williamnél volt. És akkor is csak annyit tudott elérni, hogy száműzzék a fiút.
De legalább életben volt.
A kis hang valahol a pozitív gondolkozású kisangyal volt a vállán, ami megpróbálta benne tartani a lelket, hogy ne törjön teljesen össze. De minimum ne boruljon ki annyira, mint amennyire kiakadt Louisnak és Harrynek. Nem akart megint abba a sötétségbe zuhanni. Sem pedig elrontani a reggelt, ami már így is fekete köntöst viselt. Márpedig fennállt a veszélye annak, hogyha nem kapaszkodik a kis reménysugárba, amit a kisangyal nyújtott neki, akkor teljesen összetörik és tudta, hogy ezzel csak rontott volna a barátai esélyein.
Liam szempillája megrezzent a szemhéjával egyszerre, majd a fiú hatalmas levegőt vett, miközben Renesmee felé fordult. A karjait jobban a hercegnő köré fonta, s kicsit közelebb húzta magához, majd csókot lehelt a leány homlokára.
-Jó reggelt-suttogta még az alvástól rekedtes hangon.
Nessi szíve ettől a hangtól hevesebben kezdett verni, de igyekezett tartani magát és nem kimutatni mindezt. Ahogy arra is figyelt, hogy ne azt vágja rá, ami azonnal eszébe jutott: márha lehet annak nevezni egy ilyen napot.
Helyette inkább egy halvány mosolyt erőltetett magára és elkezdte Liam arcát finoman simogatni.
-Jó reggelt-felelte halkan.
A hangja még neki sem volt az igazi, de ezzel sem igazán foglalkozott. Csakis Liam számított és, hogy ki tudja használni azt az időt, amit még vele tölthet. Viszont, ahogy egy léc megnyikordult a fejük fölött, eszébe jutottak a fiúk és rájött, hogy velük is ki akarja élvezni ezt az utolsó napot, mégha ez nehéz is volt a számára. Egy kicsit elkezdett vívni magában. Az egyik fele legszívesebben örökre ott maradt volna Liammel a hajó aljában és soha el nem engedte volna, de a másik fel akart menni a többiekhez, hogy egy utolsó közös reggelit átélhessen velük. Percekig harcolt magával némaságba burkolózva, végül mégis valami csoda folytán a második vágya győzedelmeskedett.
-Felmegyünk reggelizni?-Pillantott fel kissé félve Liamre, aki erre a kérdésre azonnal rákapta a tekintetét.
Nem válaszolt. Eleinte csak fürkészte az arcát, mintha azon gondolkozna, hogy ezt komolyan kérdezte-e a királylány, de végül halványan elmosolyodott, majd bólintott.
-Menjünk-tette hozzá, aztán lehelt még egy csókot a hercegnő ajkaira, majd felült.
Ahogy a karjai eltűntek Renesmee körülrő, a leány fázni kezdett, de nem gondolta meg magát. Nem is ment volna neki, hiszen képtelen volt elengedni azt, hogy ne hallhassa még egyszer a fiúkat együtt énekelni.
Liam felállt, majd nyújtotta a kezét a hercegnőnek, aki úgy helyezte a sajátját a fiúéba, mintha az élete függne tőle. Egy része valahogy így is érezte. Amint felértek a fiúk rájuk kapták a tekintetüket. Louis, Harry és Zayn már rágcsáltak valamit reggeli gyanánt a kormánynál, amit ismét William tartott az uralma alatt.
-Gyertek, tettünk félre nektek gyümölcsöt-hívta magukhoz Louis a szerelmespárt, akik azonnal feléjük vették az irányt.
-Mennyi időnk van még?-Pillantott Williamre Renesmee, görccsel a gyomrában.
-Fél nap-felelte a környezetet kémlelve a fiú, s a szavaival akaratlanul is elérte, hogy a király leányának minden porcikája megremegjen.
-Nektek is feltűnt, hogy ahogy haladunk London felé, úgy egyre ködösebb lesz az idő?-Nézett fel az égre Zayn, amire a hercegnő azonnal, akarata ellenére reagált:
-Pont, mint a hangulatom-csúszott ki a száján, mire Liam közelebb lépett hozzá és magához ölelte.-Nem akarom, hogy arra figyeljünk, ami a nap végén vár ránk, de megkérhetlek titeket, hogy még egyszer énekeljetek együtt?
A négy fiú összenézett és a komor, félelemmel teli tekintetük ellenére mindannyian elmosolyodtak.
-Persze-bólintott Harry, majd a többiekre nézett.-Mit énekeljünk?
-A. M.?-Vonta fel az egyik szemöldökét Zayn, amire Louis egy azonnali bólintással válaszolt:
-Benne vagyok-bólintott még egyet, s amint a másik két fiú is beleegyezett, elkezdtek dúdolni.
Egy darabig csak dúdoltak, vagy értelmetlen szövegeket énekeltek, hogy a hangjuk bemelegedjen, de aztán csak rákezdtek:
-Won’t you stay till the AM?
All my favourite conversations,
Always made in the AM, yeah