Dallamok fogságában - 1D ff. {+18} (✔️)

❦20❦

♪¸¸.•*¨*•.♪¸¸.•*¨*•.Liam.•*¨*•.¸¸♪.•*¨*•.¸¸♪

Ahogy Liam figyelte a szerelme fájdalommal telt arcát, a szíve összefacsarodott, a szavait hallva pedig össze is tört. Nem akarta elfogadni azt, amit a hercegnő mondott. Nem akarta elhagyni őt. Úgy érezte, hogy képtelen rá. Legszívesebben vitatkozott volna a lánnyal, de amikor szóra nyitotta a száját, Drew megelőzte őt:
-Én itt maradok és úgy teszek, mintha a fiúk leütöttek volna-nézett a királylányra.-Hogy ne higgyék azt, hogy valaki megszöktette őket. Majd innen fedezlek titeket. Remélhetőleg félre tudom őket vezetni annyira, hogy mire rájönnek, hogy hazudtam, addigra ti már messze jártok majd-fordult a fiúk felé, akik hálásan bólintottak, de Sisi szemében félelem csillant meg.
-És akkor veled mi lesz?-Kérdezte a szolgálólány az őrhöz lépve.-Ha megtudják, hogy hazudsz, akkor téged is bezáratnak majd és akkor...
-Nem lesz szükség arra, hogy hazudj-szakította félbe a barátnőjét Renesmee.-Csak tégy úgy, mintha leütöttek volna és, ha kérdeznek, akkor mondd azt, hogy nem emlékszel semmire és hirtelen történt az egész, okés? Úgy neked sem esik majd bántódásod és valószínűleg annyira el lesznek foglalva azzal, hogy megtudják, hogy biztosan nem emlékszel-e valamire, hogy épp elég időt nyersz nekünk. Ha kijutunk az udvarból, akkor már mi leszünk előnyben. Liamék jobban ismerik az utcákat, mint a palotában bárki. Az az ő terepük lesz-felelte határozottan, s gyorsan megtörölte a szemeit, majd Elizabeth felé fordult.-Neked sem kell ezt végigcsinálnod. Nem kell eljönnöd a mólóig, csak az udvarig juttass el és...
-Nem hagylak magadra ezzel-szólt közbe határozottan a lány, de Renesmee megrázta a fejét.
-Nem is, de te sem kerülhetsz bajba miattam. Vissza fogok jönni, ha emiatt aggódsz, de nem vihetlek ki magunkkal a városba, mert onnantól kezdve te is bűnrészesnek minősülsz. És erről nem nyitok vitát. Ez parancs. Most pedig induljunk, mielőtt kifutunk az időből-nézett végig mindannyiukon.
Vagyis csak majdnem mindannyiukon.
Liam tekintetét úgy kerülte, mintha a fiú maga lenne a sátán. Ez elsőre zavarta a muzsikust, de aztán rájött, hogy miért is van ez valójában és onnantól már egészen másképp fájt neki. Rájött, hogy Nessi sem áll még készen a búcsúra és szinte biztos volt benne, hogy a hercegnő azért nem nézett rá, mert félt tőle, hogy akkor elsírja magát és teljesen megtörik. Azt pedig Liam sem tudta volna elviselni. Még annyira sem, mint azt a fájdalmat, amit amúgyis érzett, mióta Renesmee közölte vele, hogy elválnak az útjaik.
Ahogy elkapta a tekintetét a hercegnőről és Elizabeth szemébe nézett, látta rajta, hogy vitatkozni szeretne a trónörökössel, de végül inkább csak bizonytalanul bólintott.
-Kövessetek-tette hozzá, s csókot lehelve Drew arcára, elindult az ajtó felé.
Liam előre engedte a barátait, s besorolt Renesmee mögé. Eleinte csak lépdelt mögötte felfelé a lépcsőn, de aztán mellé lépett és megfogta a kezét.
-Azt hittem, hogy már párszor megbeszéltük azt, hogy itt maradok veled-suttogta, miközben ujjait Nessiére fonta.
-Nem-rázta meg a fejét a hercegnő.-Te beszéltél, én pedig hallgattam, de nem támogattam. Ha itt maradnál, akkor halálra ítélnének téged és abba én is belehalnék. Nem hagyhatom, hogy feláldozd magad a semmiért.
-Te nem vagy semmi-kapta rá a tekintetét, de a hercegnő még mindig kerülte a pillantását.
-Akkor de, ha nem lehetek a tiéd. Márpedig hallottam, hogy Joseph mit mesterkedik a hátunk mögött. Már mindent eltervezett. Szerintem konkrétan azt is, hogy hogyan fog kinézni a trónon és miképp fogja uralni az országot helyettem és fog úgy tenni, mintha én irányítanék. Liam, nem akarom, hogy meghalj-nézett a fiú szemébe a leány, s a szemei ismét sós cseppek sokasága mögött rejtőzött el.-Azt egyszerűen nem tudnám elviselni-ingatta a fejét.
Liam szóra nyitotta a száját, de Renesmee megelőzte, ezzel belé fojtva a szót.
-Azt mondtad, hogy nem tudsz olyan világban élni, ahol én nem vagyok. Liam, én sem tudok olyanban élni, ahol te nem vagy. És, ha meghalsz, akkor esély sincs rá, hogy újra láthassam az arcod-suttogta, miközben Lizy megnyitott egy titkos alagutat a falban, s befordultak oda.-Ha most elmész, akkor életben maradsz és, amikor én leszek a királynő, oda mehetek majd, ahova akarok. Csak tudnom kell, hogy épp hol vagy és már megyek is majd. De ez úgy nem fog menni, ha nem élsz és nem mész most a barátaiddal, akiknek szüksége van rád.
-Úgy gondolod, hogy néhány találkozás elég lesz neked, hogy ne szeress bele másba?-Kérdezte Liam összeszorult torokkal.
Tudta, hogy Nessinek igaza van, de nem akarta elfogadni. Legszívesebben mindenféle kifogást mondott volna, hogy miért kell maradnia, de nem tette. Nehezen, de be kellett látnia, hogy a fiúknak tényleg szükségük van rá, hogy Londonban csak a halál várná és, hogy  hercegnő képes lenne végezni magával, ha Liam meghal. Ezutóbbit pedig nem tudta volna elviselni, mégha ő már nem is élt volna akkor. Tudta, hogy az ő lelkén száradna mindez és a világ elveszítene egy olyan angyalt, aki elhozhatta volna a változás szelét.
Nem akart ezen gondolkozni, de a fejébe akaratlanul is bemásztak olyan képek, ahol Renesmee altatót iszik, felakasztja magát, kiugrik az ablakon, vagy tőrt szúr a szívébe. Ezek a jelenetek pedig nem segítettek Liamnek abban, hogy jobban legyen.
-Liam-akasztotta ismét össze a tekintetüket-, soha, senkit nem fogok úgy szeretni, mint téged. Ezen sem az idő, sem pedig a távolság nem változtathat, éppen ezért kérlek, hogy menj el a fiúkkal és írj leveleket, hogy mikor hol vagy. Azt akarom, hogy valóra váljon az álmotok és azt csinálhassátok, amit a legjobban szerettek, az éneklést.
Renesmee hangja jól hallhatóan megremegett, ahogy újabb könnycseppek gördültek le az arcán és ettől Liam összetört szíve, még kisebb darabokra zuhant. Képtelen volt tovább ellentmondani a leánynak, s amikor a karjaiba zárta, hogy megnyugtassa, azt mondta:
-Minden nap írni fogok-ígérte remegő hangon, s egy pillanatra magához szorította a hercegnőt, éppen annyira, hogy még tudjon egy csókot lehelni a feje búbjára, aztán elváltak egymástól, s némán, kéz a kézben követték a szolgálólányt a menekülő útvonalon át.
-Az udvaron lévő kerten keresztül eljuthatunk a falig, ott viszont másznunk kell-suttogta a királylány, amikor a titkos kijárathoz értek.-Ott csak én szoktam ülni, különösen ilyen időben. A testőrség sem szokott őrt állni, mert annyira kihalt és békés, hogy senki nem zavarhat, atyám pedig már hosszú évek óta nem járt erre. Mióta az édesanyám és a bátyám eltávoztak, nem igazán szenteli az idejét a kinti sétáknak és kikapcsolásnak-magyarázta, majd kihajolt, hogy lássa az udvart.-Itt el kell mennünk balra, aztán megint balra és már ott is vagyunk. A kertben azért jobb, ha meghúzzuk magunkat, de a növények adnak annyi takarást, hogy ne legyünk észrevehetők-mondta a tervet, majd a legjobb barátnője felé fordult.-Neked most ért véget ez a kaland.
-Dehát...
-Sisi, nem jöhetsz tovább velünk-szakította félbe a leányt határozottan.-Menj vissza és nézd meg, hogy Drew-nál minden rendben van-e. Nem kockáztathatunk, ha most elfognak minket, akkor gyorsabban lesz vége, mint az eredetileg lett volna.
Elizabeth pár percig habozott, de aztán egy szájhúzás kíséretében bólintott, s magához ölelte a trónörököst.
-Nagyon vigyázzatok-morogta, s végignézett a fiúkon.
Liam gondolkozás nélkül bólintott.
-A szobádban találkozunk-nézett vissza Nessire, miután elváltak.
Ezek után Renesmee volt, aki bólintott, majd meg sem várva egy újabb beszélgetés megkezdését, intett a barátainak, hogy kövessék és kilépett a holdfényes éjszakába.
A muzsikusok a falhoz lapulva követték. A bennük lévő feszültség szinte tapintható volt, de senki nem habozott, vagy szólalt meg. Mindenki csendben követte a leányt, aki lassan ugyan, de biztosan, eljuttatta őket az udvar faláig.
-Ideje mászni-suttogta Renesmee reszketeg hangon, de amikor Harry tartotta volna a kezét, hogy felnyomja a barátait a falra, éles hang hasított a levegőbe:
-Azonnal megállni!
Liam szíve az ijedtségtől akkorát dobbant, hogy azt érezte, hogy kiszakad a mellkasából, miközben érezte, hogy leveri a víz és kifut belőle a vér.
-Papa, mit keresel itt?-Lépett a fiúk elé Renesmee, de Liamnek feltűnt, hogy mennyire elsápadt.
És nem azért, mert a Hold sugarai ezüstre festették. Még azon kívül is fehérebb volt a kelleténél.
-A valódi kérdés, hogy te mit keresel itt, ifjú hölgy-nézett rá a király, majd a tekintete a muzsikusokra siklott.-Ezek a rabjaink. Őrs....
Renesmee azelőtt fogta be az uralkodó száját, mielőtt az kiabálhatott volna.
-Papa, nem hagytatok más lehetőséget-rázta meg a fejét Renesmee.-Ezek a fiúk ártatlanok. Niall a szegények gyerekeknek lopott ételt, amikor rajtakapták. Én is megtettem volna. Sőt, egyszer meg is tettem. Amikor kiszöktem innen, láttam, hogy egy kislány éhezik az utcán, de nem volt nálam semmi, amivel fizethettem volna, így csak elvettem egy almát és a kicsinek adtam. Ha Niallt és a fiúkat azért, amit tettek, kivégzitek, akkor engem is meg kell ölnötök-húzta ki magát, de Liam azonnal vitatkozni akart.
Szerencsére a király megtette helyette:
-Miket beszélsz, lányom? Hisz a tárgyalás még meg sem történt.
-Azt csak hiszed, papa. Hallottam, ahogy Joseph a hátunk mögött beszélt a főbíróval. Engem megtörtnek nyilvánítottak és lerendezte az úrral, hogy a barátaim és a szerelmem büntetése halál legyen, bármit is mondok.
-A szerelmed?
-Igen, apa-lépett Liam mellé Nessi.-Szeretem őt és, ha meghal, akkor inkább vele halok, minthogy így éljek.
A király percekig csendben állt. A szemében rengeteg érzelem futott át, s Liam azt hitte, hogy ott nyomban véget vet az életüknek, de helyette így szólt:
-Búcsúzz el tőlük, én itt sem voltam.