Dallamok fogságában - 1D ff. {+18} (✔️)

❦4❦

♪¸¸.•*¨*•.♪¸¸.•*¨*•.Renesmee.•*¨*•.¸¸♪.•*¨*•.¸¸♪

-Nem hiszem el-nevetett fel a hercegnő a saját bénázásán.-Louis, mit rontottam már megint el?-Pillantott fel a fiúra, aki utána ment, miután kiosztotta Zaynt és elkezdte megtanítani a csomókötésre.
Renesmee-nek nagyon jól esett, hogy a kék szemű megjelent, miután ő ott hagyta a fiúkat és megnyugtatta őt, majd elterelte a figyelmét. Louis nem állt hozzá olyan negatívan, mint Zayn, vagy olyan óvatosan, mint Harry. Ugyanakkor nem is törődött azzal, hogy ő hercegnő, nem úgy mint Liam, aki majdnem minden alkalommal, amikor beszélgetésbe elegyedtek, magázni kezdte először a lányt. Persze valamiért a hercegnőnek ez életében először csalt mosolyt az arcára. Aranyosnak találta, ahogy Liam minden ilyen alkalommal bocsánatot kért és zavarba jött. És jól esett neki, hogy a muzsikust komolyan érdekelték Renesmee ötletei és háttértörténetei. Azonban imádta, hogy Louis úgy kezelte őt, mint egy egyszerű lányt és nem a brit trón következő örökösét. Viszont most, ahogy felnézett a kék szemeibe, látta, hogy a fiú teljesen máshol jár fejben, hiába néz rá. Ezt pedig be is bizonyította, amikor megszólalt:
-Tessék?-Rázta meg a fejét nagyokat pislogva Louis.-Ne haragudj, kicsit elkalandoztam. Meg tudnád csinálni még egyszer?
Renesmee bólintott, de, ahogy nézte a muzsikus arcát, látta, hogy, ha ötvenszer csinálná meg, akkor sem figyelne rá. Az ajkai egy szomorú mosolyra görbültek, majd letette a kötelet. Nem azért volt szomorú, mert Louis nem figyelt rá, vagy, mert nem sikerült neki a csomó. Azért volt szomorú, mert Louis szemében is szomorúságot látott.
-Hol jársz fejben?-Ült a fiú mellé az egyik hordóra.
-Ennyire látszik rajtam?-Nézett Renesmee szemeibe Louis, amire a hercegnő egy kis váll vonással válaszolt.
-Az előbb mondtad, hogy elkalandoztál és bár kérted, hogy csináljam meg újra a csomózást, a szemedben látszik, hogy máshol jársz. Felismerem ezt a tekintetet, mert én is hasonlóan szoktam nézni a tengerre, amikor ki akarom zárni a külvilágot, miközben a dadusom leszíd, mert rosszat tettem. Csak beszél arról, hogy nem szabadott volna kiszöknöm a várból, én pedig csak nézem a tengert és fejben már egy hajón vagyok, messze a palotától. Aztán rájön, hogy nem figyelek és abbahagyja, hogy újabb szídásba kezdjen. Elmondja, hogy hogy nézek ki és hogyan szúrta ki, hogy nem figyelek és hát...te most pontosan úgy nézel ki, ahogy engem le szokott írni olyankor. Szóval, hol jársz fejben?
Louis ajkaira is halvány, szomorú mosoly szökött, ahogy lelepleződött a lány előtt és végighallgatta a kis meséjét a dajkájáról, majd lehajtotta a fejét és a kötéltől hólyagos ujjait kezdte dörzsölni. Renesmee pedig nem sürgette, csak a muzsikus arcát vizslatva várta ki türelemmel, hogy Louis elkezdje mondani, ami a lelkében volt.
-Igazából otthon jártam-kezdte Louis pár perc hallgatás után, Renesmee pedig érezte, hogy összeszorul a mellkasa.
-Niallnél?-Kérdezte a hercegnő, s a hangja akarata ellenére is megremegett.
Tudta, hogy ő nem az apja, ahogy azt Liam sokszor kihangsúlyozta már a fiúknak és azzal is tisztában volt, hogy nem felelhet az apja cselekedeteiért. Azonban ahányszor eszébe jutott a srácok fogságban lévő barátja, valamiért magát hibáztatta és mérhetetlenül sajnálta az elfogott fiút. De nem csak rá volt hatással Niall említése. Talán Louis-nak sem tűnt fel, de a teste összerezdült, amikor a hercegnő kimondta Niall nevét.
-Nem nagyon beszélek róla úgy, mint a többiek, de eszméletlenül aggódom érte. Tudom, hogy azt hiszed, hogy bolondok és gonoszak vagyunk, amiért ezt tettük veled, de egymásért bármit feláldoznánk. Még azt is, hogy esetleg minket is vele együtt ítélnek halálra, ha elkapnak ezért.
-Nem gondolom, hogy gonoszak, vagy bolondok vagytok-rázta meg a fejét a lány Louis szemeibe nézve.-Sokkal inkább bátrak és szeretetteljesek.
-Hogy mondhatod ezt? Hiszen kihoztunk téged a nyílt tengerre. Oda, ahol halálos viharok tombolhatnak, kalózok ólálkodhatnak, vagy erőszak fordulhat elő egy egyszerű halászhajó legénységével is. Nem is beszélve a komoly ételbeosztásról, a gyenge fegyverkezésről és a siralmasan kevés ködszerről és gyógynövényről, amiket orvosság néven hoztunk magunkkal. Ki kéne akadnod. Kiabálnod kellene velünk, vagy sírnod kéne. Esetleg megpróbálni megölni minket, átvenni a hajó felett az irányítást és visszafordulni.
-Kihoztatok a palotából, ahonnan mindig is ki akartam jönni. Nem úgy sült el a dolog, ahogy azt terveztem, de kint vagyok. A tengeren, ahova mindig is vágytam. Veletek, akik nem bántanak. Amikor felébredtem a hajó fogdájában, kiakadtam. Sírtam és nem akartam hinni Liam szavainak, de aztán elmondta, hogy mi van Niallel és én láttam, ahogy beviszik a várba. Nem ezt érdemli.
-És, ha hazudunk neked? Arra nem is gondoltál?-Szegezte neki a fiú a kérdést, amire Renesmee elöször megszeppent.
Dehogynem gondolt rá. Főleg, miután lehorzsolt kezekkel, egy idegen hajón, fogdában ébredt. De a Louis szemeiben csillogó fájdalom elkergette a félelmet a hercegnőből, amit az táplált, hogy azt hitte, hogy naiv és felelőtlen volt.
-Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordult meg a fejemben-kezdte keserű mosollyal az arcán.-De ha valaki annyi időt tölt hazug nemesekkel, füllentő kérőkkel, lódító udvarhölgyekkel és számító szolgákkal, mint én, az tudja, ha hazudnak neki és, ha rosszat akarnak. A szem a lélek tükre, szokták mondani és a ti szemetekben fájdalmat, félelmet, szeretetet és haragot látok. Nem erőszakot, gonoszságot, hazugságot, vagy bolondságot-rázta meg újra a fejét.-Jó emberek vagytok, akik szeretik egymást. És az olyan emberek, akik ennyit kockáztatnak egy szerettükért, majd bocsánatot kérnek a foglyuktól, amiért belekeverték ebbe, azok nem rosszak és segítséget érdemelnek. Én pedig nem fogom hagyni, hogy Niall barátotoknak baja essen. Jót cselekedett, amikor lopott a szegény gyerekeknek, nem bűntetést érdemel.
Louis pár percig emésztette a királyi sarj szavait, majd Renesmee legnagyobb meglepetésére, magához ölelte és a fejét a mellkasára hajtotta. Nessi nem tolta el magától a kétségbeesett fiút, hanem magához szorította és egy darabig simogatta a haját. Pontosabban addig, amíg Louis el nem vált tőle, majd mosolyra nem görbültek az ajkai.
-Na hadd nézzem, hogy mit rontottál el-biccentett a kötelek felé, amitől Renesmee is kicsit megkönnyebbült.
Sokkal jobban szerette mosolyogni látni a fiúkat, mintsem szomorúnak. Persze a szemükben szinte mindig ott volt az a fájdalom Niall miatt, de néha lényegesen jobb kedvük volt, mint amikor csak azon gondolkoztak, hogy mi lesz a továbbiakban, vagy, hogy vajon mi van a Londonban maradt barátjukkal.
-Komolyan nem tudom-kezdte újra Renesmee a csomózást, lényegesen jobb kedvvel, miközben Louis ezúttal tényleg figyelte minden mozdulatát.
Amikor megint nem úgy sikerült az a kötés, ahogy kellett volna, Louis ellökte magát az addig támaszként szolgáló hordótól, s épp odalépett volna a lányhoz, amikor egy újabb hang csapta meg a fülüket.
-Az egyik hurkot kihagyod.
Renesmee felkapta a fejét és a tekintetét az egyik tartólécről leugró Zaynre szegezte, miközben a gyomra görcsbe ugrott. Kiosztotta a fiút vacsora közben, mert nagyon elege lett a szurkálódásaiból, de belül rettegett, hogy ezt a muzsikus majd megbosszulja.
-Zayn, ezt intézem én, ne...
-Majd én intézem, Louis, menj csak kormányozni, most te vagy a soros-intette csendre a kék szeműt Zayn, majd Renesmee elé lépett.
Louis nem akarta ott hagyni a hercegnőt, de amikor az biccentett, jelezve, hogy nincs gond, tétován arrébb állt. Renesmee csak azért mert kettesben maradni Zaynnel, mert tudta, hogy ő az egyetlen biztosíték Niall szabadságáért cserébe és így nem végezhetett vele. Abban pedig reménykedett, hogy Zaynben van annyi becsület, hogy nem üt meg egy hölgyet.
-A második hurkolást kifelejted-lépett közelebb a fiú Nessihez, s kivételesen a hangjában nem volt semmi rosszindulat.-Megmutatom, hogy hogyan kéne-kezdte csinálni, Renesmee pedig nagyon koncentráltan figyelte, azonban amint a fiú végzett vele, nem bírta tartani a száját és kicsúszott rajta a kérdés:
-Mi ez a hírtelen jött kedvesség?
Zayn először lemerevedett, s a kötelekre meredt, de aztán elengedett egy fáradt, elkeseredett sóhajt és lehajtotta a fejét.
-Tudom, hogy tuskó voltam-kezdte egy szomorú mosollyal, s felnézett a hercegnőre.-Azt is tudom, hogy nem foghatom a történtekre és nem hibáztathatlak téged, vagy vetíthetem rád a problémáim, csakmert te vagy itt velünk. És azzal is tisztában vagyok, hogy igazad volt azzal kapcsolatban, amit mondtál. Te nem ártottál nekem és neked kéne gonosznak lenned, mert mi hoztunk el onnan, ahol biztonságban voltál, csak nem nagyon tudok uralkodni a negatív érzéseimen és rajtad csattan az ostor. Sajnálom, nem lenne szabad, ígérem, hogy dolgozom rajtad, csak ez nem az erősségem.
-Az feltűnt-jegyezte meg Nessi, de Zayn őszinte tekintetét látva, megesett rajta a szíve.-Tudom, hogy nem könnyű nektek ez a helyzet, de nem volt fair, hogy engem bántasz. A többieknek is nehéz, mégsem viselkedtek úgy velem, mint egy kutyával.
-Tudom, tényleg sajnálom. De nekem több kell a két szép szemednél és mosolyodnál annál, hogy megbízzak benned és ezt nem bántásból mondom-tette hozzá, amikor Ness megint szóra nyitotta a száját.-Engem a te réteged kicsi korom óta bánt, mert más a bőrszínem. Másik rasszba tartozom és más tájakról jöttem. Nem csak szavakkal bántanak, mint lelkiterror, hanem testileg is. A piacon köpködtek rám, az utcán fellökdöstek, néha meg is vertek. Persze ezt ki hinné el a nemesekről? A fiúk voltak az elsők, akik befogadtak. Niallel találkoztam legelőször és ő nem akart bántani. Nem törődött azzal, hogy a nevem nem úgy cseng, mint az övék és, hogy a bőröm is sötétebb valamennyivel. Az, hogy most elfogták, engem nagyon megvisel. Nem ígérem, hogy bízni fogok benned már most, de igyekszem normálisabb lenni. Persze, csak ha kezdhetünk tiszta lappal-nézett farkasszemet Nessivel Zayn.
Renesmee egy darabig habozott, de aztán mosolyt erőltetett magára és kezetrázott a fiúval.
-Kezdhetünk-tette hozzá egy biccentéssel, amitől Zayn szeme megcsillant és őszinte mosoly szökött az ajkaira.
-Na nézzük azt a hurkot.