Dallamok fogságában - 1D ff. {+18} (✔️)

❦19❦

♪¸¸.•*¨*•.♪¸¸.•*¨*•.Renesmee.•*¨*•.¸¸♪.•*¨*•.¸¸♪

A hercegnő nagyon nehezen hagyta hátra a fiúkat lent a tömlöcben, de pontosan tudta, hogy muszáj volt. Nem maradhatott sokáig lent, mert az őrség váltása bármikor megérkezhetett és fennállt a veszélye annak, hogy az üres szobája is szemet szúr valamelyik szobalánynak, vagy esetleg Mary néninek. Az idősebb hölgy ugyanis egyszerre értette meg a királylányt és nem. Renesmee nem mondta el neki, hogy beleszeretett Liambe, de azt igen, hogy a fiúk miért tették azt, amit és, hogy mennyire vigyáztak rá az utazásuk során. Nem felejtette el kiemelni azt sem, hogy sosem bántották és, hogy mennyire jó volt kiszabadulni a palota kőfalai közül. Ezeket a dadus mind végighallgatta, majd elmondta a magáét. Közölte Nessivel, hogy akár jó szándék vezérelte a muzsikusokat, akár nem, kockára tették a trónörökös életét. Azt hajtogatta, hogy mennyire aggódott, hogy nem láthatja többen a hercegnő gyönyörű arcát és nem ölelheti majd meg soha többet. Egyszerre volt dühös, kétségbeesett és mégis sajnálkozó. Főleg, miután bevallotta, hogy mennyire szomorú mindaz, amin az ifjúk végig kellett, hogy menjenek. De aztán mégis azt mondta, hogy reméli, hogy azt kapják majd, amit megérdemelnek. Renesmee felfogásában ez a szabadság volt és boldog élet, de volt egy olyan érzése, hogy Mary néni nem pontosan erre célzott. Egy darabig igyekezett megfejteni, hogy vajon mi jár a dadusa fejében, de aztán elvetette a gondolatokat, mert tartott tőle, hogy kitalálja és nem azt a választ kapja majd, amit remél.
-Gondolod, hogy számítani fog a vallomásod?-Kérdezte aggodalmas hangon Elizabeth, miközben felfelé lépdeltek a fogdaként szolgáló pincéből.
Az igazság az, hogy Renesmee egyáltalán nem volt biztoa benne, de nem akarta átadni magát a félelemnek és a rengeteg negatív érzésnek. Nem volt más lehetőség. Kénytelen volt hinni abban, hogy a terve nem fog kudarcba fulladni, mert képtelen lett volna végignézni, ahogy kivégzik a barátait és a fiút, akibe beleszeretett.
Nessi összepréselte az ajkait, s nyelt egy nagyot, majd hatalmasat sóhajtott.
-Muszáj neki-felelte végül egy újabbat nyelve, hogy eltűntesse a trokában lévő gombócot, de nem érezte úgy, hogy ez segített rajta.
A gombóc nem tűnt el, sőt, nagyobbnak érződött és a mellkasában lévő fájdalom sem enyhült. Fájt neki ott hagyni Liamet. A szíve táján érezte és azóta hasogatott, mióta elfogták őket. És akkor, amikor lent kellett hagynia, annyira rossz körülmények között a fiút, akit szeretett, ez a hasogató fájdalom csak még rosszabb volt. Azt érezte, hogy a szíve ketté repedt és azokban a pillanatokban nem tudta volna megmondani, hogy mi segíthet ezen a fájdalmon és a repedésen, ami minden távolodó lépéssel már töréssé alakult.
-Láttad őket-pillantott a barátnőjére a hercegnő, s megállt egy kicsit a lépcső tetején.-Láttad, hogy milyenek. Sisi, ők nem rossz emberek-rázta meg a fejét, s a hangja akarata ellenére is megremegett.-Sosem ártottak nekem és láthattad, hogy mennyire szeretik egymást. Nem érdemlik azt, amit rájuk akarnak szabni.
Megint könnyek szöktek a királylány szemébe, de ezúttal nem hagyta, hogy a sós cseppek ki is follyanak a medrükből. Nagyokat pislogott és vett pár mély levegőt.
-Hé, Renesmee-lépett közvetlenül elé Sisi, s megfogta a vállait a lánynak-, nyugalom, igazad van. Haragudtam rájuk, amiért elvittek, de be kellett látnom, hogy igazad van. Nem rossz emberek és mégcsak nem is akartak ártani neked. Hiszen látszik, hogy mennyire ragaszkodnak hozzád, komolyan szeretnek. Igazad van, nem érdemlik ezt, csak...-elharapta a mondatot a szolgálólány és beharapta az alsó ajkát, aztán még halkabbra véve a hangját, folytatta-csak ez mégis hazaárulásnak számít, mindaz, amiket ők tettek és tudjuk, hogy az mivel jár. Nem akartalak kiborítani, csak megkérdeztem, hogy te ezt hogyan látod. Tudod, hogy mindenben segítek neked-ölelte magához a hercegnőt a barátnője, s finoman megszorította.
Ettől a trón örököse egy picit megnyugodott. Tudta, hogy Elizabeth nem akarta őt megijeszteni, de jó volt ezt a lánytól is hallani.
-Nagyon félek, hogy elveszítem őket-csúszott ki a száján Nessinek a vallomás, amitől megint bekönnyezett, de ezúttal sem hagyta, hogy a démonjai megtörjék.-Komolyan a szívemhez nőttek. Tudom, hogy elraboltak és talán egy olyan ember, aki nincs a helyemben, az nem értheti, de megszerettem őket. Mindegyiküket, egytől, egyig. Nem bírnám ki, ha bajuk esne és tisztában vagyok azzal, hogy amit tettek, az rengeteg törvénnyel szembe megy, de akkor sem hagyhatom őket meghalni. Hinnem kell, hogy számít majd a vallomásom és a döntésem a tanácsban. Muszáj, mert ez tart elszántan. Számítania kell a véleményemnek, elvégre én leszek a királynő, nem?-Hajolt el Renesmee, hogy a barátnője szemébe tudjon nézni.
Ezúttal Sisi szorította össze az ajkait és nyelt nagyot.
-Mi a baj?-Kérdezte a hercegnő aggodalmasan.
-Valóban te leszel a királynő-értett egyet a leány-, de csak leszel, Renesmee és amit ők tettek...nem akarlak megijeszteni, de nem tudom, hogy a tanácsot mennyire hatja majd meg, amit mondasz. Hivatalosan még az atyád ül a trónon és ne feledd, hogy a jövendőbelid is a döntéshozók között van.
-Hogy tessék?
Ez az információ új volt a királylány számára és ahogy meghallotta, az egész palota forogni kezdett vele, oly' annyira, hogy még a térdei is megrogytak. Szerencsére a legjobb és egyetlen barátnője elkapta a karját és megtartotta.
-Te ezt nem tudtad? Joseph is helyet kapott a tanácsban, amiért annyira a fejébe vette, hogy hazahoz téged. Megígérték neki, hogy segíthet a döntéshozásban, mint aggódó férj.
-Erről eddig nem hallottam-suttogta Renesmee erőtlenül, s a hátát a falnak támasztotta.-Dehát Joseph nem is a férjem. Nem mondtuk még ki a boldogtalan igent és...gyakorlatilag kétszer beszéltünk összesen. Hogy kaphatott helyet a döntéshozók között?
-Úgy, hogy nagyon érti a dolgát azzal kapcsolatban, hogy mit kell mondani és kinek-húzta el a száját Elizabeth keserűen.-És így gyakorlatilag az ő szava a tiéd ellen. Plusz a többi döntéshozó szava és atyádé. Tudom, hogy a királyra te nagyon jól tudsz hatni, de a többi urat nehezebb lesz meggyőznöd. Márpedig muszáj leszel, ha meg akarod menteni őket a halálbüntetéstől.
Nessi torka megint összeszorult és a gyomrában is görcs keletkezett. Így sokkal nehezebbnek tűnt mindaz, amit ő eltervezett magában, de tudta, hogy nem adhatja fel és nem törhet össze. Muszáj volt véghez vinni a fiúk szabadon engedését. Éppen ezért vett egy mély levegőt, majd lémyegesen elszántabban felnézett és azt mondta:
-Megoldom.
Elizabeth nem mondott semmit, csak bólintott, majd belekapaszkodott Renesmee karjába.
-Menjünk, mielőtt valaki meglát itt és kérdezősködni kezd.
A hercegnő nem vitatkozott, csak összeszedve magát hagyta, hogy Elizabeth felfelé húzza a lépcsőn. Már majdnem a szobájánál jártak, amikor az egyik szobából kilépett Joseph és a főbíró. Azonnal megtorpantak és visszabújtak a fal mögé, hogy ne bukjanak le a két férfi előtt.
-Akkor ebben egyetérthetünk?-Hallották meg Joseph hangját.
-Természetesen, nagyuram-érkezett a főbíró rekedtes hangja a mögötte lévő kortól.-Azok a fiúk átléptek egy határt, amikor elrabolták a leendő királynőt, nem is kérdés, hogy támogatlak a büntetés tervének véghezvitelében, ezt nem úszhatják meg olyan könnyen. Baja is eshetett volna a hercegnőnek, egy ilyen bűncselekményt nem engedhetünk csakúgy el.
-Én is így látom-érkezett Joseph válasza.-A hitvesem nagyon sok mindenen ment át és a fejébe vette, hogy azok a senkik nem tettek semmi rosszat, mert nemes célt szolgáltak. A nemes cél mellékesen az volt számukra, hogy megmentsék azt a fiút, aki a múltkor lopott a piacon. Biztos vagyok benne, hogy a hercegnő is egyetértene velem más esetben, hogy ezt nem lehet következmények nélkül megúszni, de most nagyon kimerült és összezavarodott.
Renesmee kezei ökölbe szorultak, ahogy hallgatta a párbeszédet. Egész életében azon volt, hogy a férfiak elismerjék őt a neme ellenére is és ez a felsőbb körökben sikerült is. Feldühítette a tény, hogy egy senki, aki mégcsak nem olyan rég érkezett a palotába, máris alá tudja ásni a tekintélyét, csakmert más szervet hord a lába között.
-Ezért igazán nem hibáztathatjuk-érkezett az öreg válasza.-A kisasszony még sosem hagyta el a palota falait és most ez egy hatalmas utazás volt, tele veszéllyel, dehát a korából adódó kalandvágya miatt ezt bizonyára nem látja. Örülök, hogy egy olyan erős és elővigyázatos ember kerül mellé a trónra, mint Ön.
-Az első dolgom lesz eltűntetni a tanácsból ezt az urat-morogta a hercegnő az orra alatt, s érezte, ahogy az arca vörös lesz a méregtől.
Ráadásul el sem tudta képzelni, hogy mégis mit képzel magáról, hogy máris átrendezi a vár életét és beleszól a fontos döntésekbe is.
-Köszönöm a bókot-felelte Joseph, aztán visszatért az eredeti tárgyhoz.-Szóval a hercegnő a foglyokat fogja védeni a pillanatnyi zavara miatt, de egyetértünk abban, hogy ez mit sem számít, jól mondom?
-Tökéletesen, uram-hallatszott megint az öreg hangja.-A hercegnő vallomása ellenére is a büntetésük halál lesz. Már csak azt kell eldöntenünk, hogy fejezzék le őket, vagy köttessék fel az első fára.
-Véleményem szerint az előbbi jobb lenne, csakhogy ne okozzon akkora fájdalmat a hercegnő így is megtört lelkének.
-Ahogy Ön óhajtja-felelte a főbíró, mire Renesmee szíve összeszorult.
-Sisi-fordult a lány felé.
-Igen?-Kezdte a hercegnő arcát fürkészni a leány.
-Változott a terv-felelte Renesmee-, vissza kell mennünk Liamékhez, most azonnal. Mostantól a B terv az érvényes. Még ma este megszöktetjük őket és eljuttatjuk mindannyiukat a hajóhoz. William kint vár rájuk, minél előbb el kell hagyniuk Londont és az országot.
-És mi lesz Liam elhatározásával?
-Azt csak bízd rám. Nem hagyom meghalni.