Dallamok fogságában - 1D ff. {+18} (✔️)

❦3❦

♪¸¸.•*¨*•.♪¸¸.•*¨*•.Renesmee.•*¨*•.¸¸♪.•*¨*•.¸¸♪

A hercegnő, miután átvette a fiúktól kapott ruhát, még állt a hajófenékben egy darabig. Korábbi viseletét az arcához emelte és beleszippantott abba. Marie néni illata áradt belőle és ettől a könnyek ellepték a szemét. Eszébe jutott, hogy talán sosem jut már haza és ez összefacsarta a szívét. Nem a halál gondolatával volt baja, és nem is Liamben nem bízott. Egyszerűen attól fájt a mellkasa, hogy eszébe jutott, hogy el sem tudott búcsúzni a szeretteitől és ott állva, a dadusa illatát magába szívva belegondolt, hogy lehet, hogy nem látja majd viszont. Nem hallgathatja Elizabeth áradozását a szerelméről; nem ijesztheti meg Marie nénit a szekrényből előbújva, aki aztán jól leszídja, de végül elmondja, hogy csak megijedt, hogy baja esett; nem ölelheti meg az édesapját egy vacsora után, amin az elhunyt családtagjaikat emlegették; nem hozhatja zavarba a testőrséget egy-egy ártatlan flörttel és nem gyújthat gyertyát édesanyja és bátyja szobránál. Az emberek hiányoztak neki, nem a hely.
Renesmee lehunyta a szemeit és egy kicsit elvette korábbi ruháját az arca felől, majd ismét a levegőbe szimatolt. A tenger sós illata ott is érezhető volt és ő együtt ringadozott a hajóval, ami a nagy kékség hullámaival dacolva haladt egy olyan helyre, ahol a lány még nem járt. Ismét elöntötte a szabadság édes érzése, ahogy hallgatta a hullámok finom szimfóniáját, amit egészen addig csak a szobája ablakából próbált lefülelni. Hagyta, hogy az új ingerek elüldözzék a negatív érzeteit, miközben nekiállt kiszedni a hajából az abba belefont ékköveket, aztán visszament a fedélzetre. Liam ott várt rá, ahol megállt, amikor Renesmee lement átöltözni. A fiú szemei elkerekedtek, amikor meglátta a hercegnő kiengedett haját és egyszerű viseletét, amely képtelen volt elnyomni a szépségét.
-Kérlek, hogy vigyázzunk rá, amíg el nem adjuk élelemért-nyújtotta át Renesmee a ruháját Liamnek, de az alsó ajka megremegett, ahogy Marie néni emléke átkerült a fiú kezébe.
-Nagyon fontos neked ez a ruha, igaz?-Húzta el a száját Liam szomorúan, s Renesmee szemébe nézett.
-A dadusom varrta-bólintott a hercegnő, de aztán lenyelte a gombócot a torkából.-De egy ártatlan élete fontosabb, mint egy ruha. Niall barátotok pedig ártatlanul van a fogdában és így fog bíróság elé állni.
-Annyira sajnálom, hogy belekevertünk ebbe-suttogta Liam és megfogta Renesmee kezét, ami villámcsapást váltott ki a lány testében.
-Már benne vagyok-vont vállat Renesmee egy szomorú mosollyal.-Innen nincs visszaút. Csak ez az egyetlen dolog, amit a palotából hoztam és nem az a lényeg, hogy onnan van, vagy, hogy ékkövek vannak rajta. Az eszmei értéke a lényeg-rázta a fejét Renesmee.-Atyám varratta Marie nénivel, a köveket pedig Sisi fonta a hajamba a bál előtt.
-Nagyon szereted őket, igaz?-Kezdte fürkészni a hercegnő arcát Liam.
-Persze, hogy szeretem őket. Elizabeth a legjobb barátnőm. Atyám régen nem örült, amikor kislányokként annyit játszottunk együtt-mosolyodott el Renesmee az emlék hatására.-Sisi édesanyja a várban az egyik szakács és ezért kaptak helyet a palotában. Ő volt az egyetlen lány, aki nem a hercegnőt látta bennem, hanem egy egyszerű lányt. Nagyon sokat játszottunk együtt, amikor kicsik voltunk és atyám megpróbálta ezt szabályozni, de olyankor a bátyám mindig rászólt. Azt mondta neki, hogy hagyjon csak játszani, mert azt a mosolyt, amit Sisi közelében mutatok, azt semmi nem fogja majd visszaadni, ha korona kerül a fejemre. Anya is mindig a bátyám mellé állt és egy idő után apa beletörődött.
-Atyád ennyire szigorú? Mármint, mint egy apa, nem pedig, mint egy király.
-Nos, Marie néni azt mondta, hogy a nagyszüleim miatt lett ennyire szigorú. Tudod, a dajkám már hosszú évek óta a vár érdekeit szolgálja. Apát is ő nevelte fel és értem is ő felelt. Nagyon édes asszony. A haja már őszül, de a tekintete legalább olyan csibészes, mint egy fiatal leánynak-szökött mosoly a hercegnő ajkaira ismét és a ruhára szegezte a tekintetét.-Atyám szigorú, de nem rossz ember. Sok a pletyka, hogy mióta anyám meghalt, azóta szajhákra szórja el a pénzt, de ez nem igaz. Komolyan a szívén viseli az ország sorsát, de tudod, nem olyan egyszerű elvinni egy egész országot a válladon. Édesanyám halála után pedig még nehezebb lett neki. Anya volt a legfőbb bizalmasa, őszintén szerette őt és, amikor elhunyt, soha többet nem tudott úgy szeretni egy nőt, mint anyát. A lelke megtört, a szíve meghasadt és egyedül maradt az ország irányításának súlyával. Látja, hogy mennyi rossz van és próbál is ellene tenni, de ahhoz tőke kell és idő. Szigorúak a szabályok, de nem azért, mert kegyetlen. Tudja, hogy vannak árvák, akikről lemondanak, vagy esetleg eltávoznak a szülei, de próbál ellene tenni. Persze nem tökéletes, de senki sem az-rázta meg a fejét a szemöldökét összehúzva.-Nagyon szeretem őt és ő is szeret engem. Azért kötelezett órákra és azért vigyáztat a testőrökkel. Nem szeretem, ha korlátoznak, de tény, hogy csak engem akar védeni.
-Hány órára kötelezett?
-Sokra-nevetett fel keservesen Renesmee és az ujjain elkezdte számolni.-Voltak az alap oktatáshoz szükségesek, meg, amiket pluszban kért tőlem. Matematika, irodalom, embertan, idegen nyelvek, térképészet-számolta az ajkát harapdálva.-Aztán a tánc, balett, torna, íjászat, zene, festészet, varrás, hímzés és vívás. Bár az utóbbit én könyörögtem ki.
-Ez rengeteg időt vesz igénybe-vonta össze a szemöldökét Liam.
-Valóban-húzta féloldalas, halvány mosolyra telt ajkait a hercegnő, s hevesen bólogatott.-Atyám úgy véli, hogy a tudást senki nem veheti el tőlem. Szerinte egy művelt, erős nőnél nincs is jobb vezető. Hisz abban, hogy a férfiakból katonák lesznek és az igazi irányítók azok a nők. Ráadásul nem szokatlan a királyi család bármely tagja elleni merénylet. Szerinte egy okos ember kiszúrja az ilyesmit, de vagy nem vagyok elég okos, vagy nagyot tévedett, mert látszólag én is át lettem verve.
-Vagy csak egy gyenge pillanatodban kaptalak el-mosolyodott el halványan Liam, ami Renesmee mellkasában bizsergést keltett és nyugtatta az aggodalmát, amely a tudásának hiányosságai miatt jelent meg.
-Remélem, hogy igazad van, máskülönben igen kellemetlen lenne az a sok óra, amit tanulással és atyám kihallgatásával töltöttem.
-Kihallgattad atyádat?-Húzta fel a fiú a szemöldökét és arcára hatalmas mosoly ült ki.
-Muszáj voltam, hiszen nem hagyta, hogy meghallgassam a hadistatisztikás megbeszéléseit, vagy a kincstár tartalmáról való beszámolót-vont vállat szerényen a lány, de az arca pirosra váltva kezdett égni Liam elismerő tekintetétől.
-És hogy hallgattad ki?
Renesmee, ha akarta volna, sem tudta volna nem észrevenni a muzsikus csillogó szemeit, ahogy azokkal őt vizslatta. Még egy fiú sem nézett rá úgy, mint Liam. A többiek, akik kérőkként érkeztek, szinte úgy tekintettek rá, mint egy tárgyra, vagy valamilyen nyereményre. Sosem érdekelték igazán őket a hercegnő gondolatai és történetei. Nem voltak kíváncsiak arra, hogy mi rejtőzik a felszín alatt és így meg sem tapasztalhatták. Azonban Liam más volt. Liam az első pillanattól kezdve arra volt kíváncsi, hogy mi van Renesmee szívében. És ezzel nyugtatta magát Nessi azzal kapcsolatban, amit az intelligenciájáról mondott. Hogy Liam azért tudta így átverni, mert volt benne valami, ami más volt. Olyan nyugalom járta át, amikor közelében volt, aminek nem kellett volna a helyzetét tekintve, de ezt már a bálon is érezte, amikor álarc takarta a fiú arcát. Volt valami azokban a barna szemekben, amiknek képtelen lett volna ellenállni, hiába ismerte még újonnan a zenészt.
-Tudod, egy nagy palotában rengeteg búvóhely van, ahol remekül lehet hallgatózni, ha arra lenne szükség. Túl jó az akusztika ahhoz, hogy ne lehessen hallani a bent zajló párbeszédet.
-Akkor ezekszerint még kíváncsibb vagy, mint amilyennek gondoltalak-biccentette oldalra a fejét Liam és mosolyogva kezdte fürkészni a hercegnő arcát.
-Csak szeretem tudni, hogy mi zajlik körülöttem-vont vállat Renesmee és nagyon reménykedett, hogy nem látszik, hogy mennyire zavarban van.-Amikor lemegy a Hold és mindenki elalszik a palotában abból, akik rám figyelnek, mindig kiülök az ablakba és figyelem a tengeren elhajózó legényeket; a városban zajló eseményeket; vagy, hogy kiket hoznak be a várba. A barátotokat is láttam, amikor hozták. Vagyis őt nem, de figyeltem az eseményt. Tegnap a bál előtt tudtam meg, hogy Niallről van szó, amikor Sisi mesélte, bár a nevét nem mondta, gondolom, hogy ő az. De mindig csak én fecsegek-hajtotta le a fejét Renesmee kétszeresére nőtt zavarában.-Te sosem mesélsz semmit magadról.
-Azért, mert szeretem hallgatni azt, ahogy mesélsz. Gyanítom, hogy, ha ennyire szemfüles vagy, akkor sok újító ötleted is van, arra az időre, amikor majd a korona a fejedre kerül.
-Nos, akadnak-vezette át a tekintetét a tengerre Renesmee.-Például az oktatásban. Iskolákat kéne építettni és nem csak a nemeseknek megengedni azt, hogy a gyermekeik részt vehessenek az önművelésben. Az adókon is változtatnék néhány finomságot és az árváknak nyittatnék egy nagyobb épületet a vár közelében. Talán még több rendezvényt is csináltatnék, amin a rétegek jobban keveredhetnének. Tudom, hogy a felsőbb körökben lévő emberek mennyire negatívan tudnak állni a szegényebb réteghez, de szerintem pont, hogy fel kéne karolni őket. Adományokat is gyűjtenék és mondjuk az olyan bálokra, mint a tegnapi, meghívnám őket is. De az első és lehfontosabb dolog, amit eltörölnék az az, hogy a nemes leányok eladósorába kerülőit kényszerítsék a házasságra-fintorodott el Renesmee és a hideg is kirázta, ahogy belegondolt abba, hogy egy idegenhez menjen hozzá, mert ezt várják el tőle.-Gyűlölöm ezt a törvényt. A házasság a szerelemért szól, akkor azt mi is kaphassuk meg.
-Túlzás nélkül, mint az alsóbb réteg egyik tagja mondom, hogy igazán jó uralkodó lenne belőled-mosolyodott el Liam, de mielőtt Nessi bármit is reagálhatott volna, Zayn rájuk szólt, így Liamnek vissza kellett térnie a hajókormányhoz.