Dallamok fogságában - 1D ff. {+18} (✔️)

❦8❦

♪¸¸.•*¨*•.♪¸¸.•*¨*•.Renesmee.•*¨*•.¸¸♪.•*¨*•.¸¸♪

Renesmee az egyre távolodó hajóra meredve állt a csónakban, miközben az egész teste vacogott. Tudta, hogy nem lesz forró az a bizonyos tengerbe ugrás, de arra nem számított, hogy ennyire hideg lesz majd a víz. Bár nem volt biztos abban, hogy tényleg a nagy kékség olyan hideg, vagy csak az átéltek miatt reagált így a teste. Megfordult az is a fejében, hogy a levegő hűlt le ennyire, s igyekezett is erre fogni. Inkább, minthogy beismerje hangosan, hogy mennyire elfáradt lelkileg, mentálisan és testileg is. Az, ami a hajón történt a hercegnő egyetlen olyan férfi ismerősével, aki nem kérőként közeledett irányába-Liaméket leszámítva-, annyi sebet okozott a szívén, amennyit régen akkor érzett, amikor elveszítette a bátyját és édesanyját. Tudta, hogy Drew nem akarta bántani azokkal, amiket mondott neki, de a szavai így is pengeként sebezték meg a lelkét. Drew olyan volt számára, mint a bátyja és az, hogy egy számára ilyen fontos személy megkérdőjelezte az érzéseit, hihetetlen fájdalmat okozott neki, mégha ez a megkérdőjelezés nem is volt gonosz szándékú. A hercegnőnek csak akkor tűnt fel, hogy sír, amikor Liam óvatosan az arcára simított és letörölt egy azon legördülő sós cseppet. Ugyanekkor jött rá Renesmee, hogy még mindig a fiú kezét szorongatja, ami a hideg ellenére meglepően meleg volt és ezzel kicsit a királylányt is melegítette.
-Mázli, hogy ezek annyira idióták, hogy még a létrát sem jutott eszükbe felhúzni-motyogta William, amikor a már jól ismert hajóhoz ért a csónakjuk.
A fiú felmászott a létrán, majd a kezét nyújtotta a hercegnőnek, aki teljesen magán kívül, fel sem fogva, hogy mit tesz, fogadta el a segítséget. Amikor már mind a hajón voltak, Renesmee igyekezett elterelni a figyelmét és a gondolatait. Megtörölte könnyes szemeit, majd Zaynhez lépett.
-Ki kell cserélnem a kötésed-nézett a fiú szemébe ellenkezést nem tűrően.
-Jól vagyok-rázta meg a fejét Zayn, de a sápadt bőrén nagyon jól látszott, hogy egyáltalán nem volt igaz, amit mondott.
Renesmee tudta, hogy friss kötésre és egy kiadós alvásra volt szüksége Zaynnek. Utóbbiról tudta, hogy mind a hatukra ráfér, de saját magát tartotta a lehető legkevésbé fontosnak abban a helyzetben.
-Nem vagy-rázta meg a fejét Nessi, majd leültette Zaynt és elment a megmaradt, kevéske ködszerért.
-Hercegnő, nem kell ezt tenned értem-rázta meg a fejét a fiú, amint visszatért a lány, de Renesmee úgy tett, mintha nem is hallaná őt.
Zayn hangja nem volt fenyegető, vagy elutasító, de valamiért Renesmee érezte, hogy újra égni kezdenek a szemei.
-Renesmee-suttogta Zayn, de a lány megingatva a fejét belé fojtotta a szót.
-Kérlek, csak hagyd, hogy kicseréljem a kötést és segítsek lemenni a hajófenékre, hogy aludni tudj-fakadt ki, s a sós cseppek, amiket megpróbált visszanyelni, utat törtek magunknak.-Kérlek-csuklott el a hangja, mire Zayn elkapta a lány remegő kezeit és mélyen a szemébe nézett.
-Héé-szólt gyöngéden a hercegnőhöz, talán olyan gyöngéden, mint még soha azelőtt-, nem baj, ha megijedtél, vagy csak kiborultál. Nem fojtsd el az érzelmeid, sírj nyugodtan.
Renesmee nem szakította meg a szemkontaktust, s maga sem tudta, hogy ez hogyan lehetséges a Zaynnel közös konfliktusaik ellenére, de a szavak ömleni kezdtek belőle:
-Amikor magamhoz tértem ezen a hajón és megtudtam, hogy mi ez az egész, gondoltam, hogy nem lesz olyan egyszerű a dolog. Tudtam, hogy lesznek akadályok és biztos voltam benne, hogy nem lesz sima út, de amikor megláttam, hogy te megsérültél és a fiúkkal a hajóhoz kötöttek titeket, én azt hittem, hogy itt a vége a mesének. Komolyan megfordult a fejemben, hogy meg fogunk halni, pláne, amikor az a temgeripatkány megütött és...-megint elcsuklott a hangja, de igyekezett gyorsan összeszedni magát.-Akkor tért vissza belém a remény, amikor felismertem Williamet. Reméltem, hogy számíthatok majd rá, de féltem. Nem is magam miatt, hanem miattatok. Annyira...annyira rossz volt hallgatni, ahogy sérteget titeket, aztán meg megjelentek azok az emberek, akik gyakorlatilag láttak felnőni és...ott volt az a fiú, akivel együtt nőttem fel. A legjobb barátnőm szerelme...teljesen elbizonytalanodtam. Tudtam, hogy engem nem fog bántani, de abban nem voltam biztos, hogy titeket nem. Sőt, szinte biztos voltam abban, hogy amint meglát titeket, nektek fog esni. Aztán mondott...dolgokat, amik igazán az elevenembe találtak és...-ekkor a hercegnő, mintha csak most jött volna rá arra, hogy mit tett, lehajtotta a fejét és megrázta azt.-Ne haragudj, bizonyára nem neked kellett volna kiakadnom. Bekötözöm a sebed és tényleg segítek utána lemenni, hogy aludhass egyet.
Az arca elpirult és az alsó ajkát kezdte harapdálni zavarában, mintha ezzel leplezhette volna azt. Pedig nem volt titok egyikük számára sem, hogy mi is zajlódott le valójában a király lányának fejében.
-Megmentettél-hajolt lejebb Zayn, hogy újra fel tudja venni a szemkontaktust.-Visszavonom azt, amit mondtam. Bízom benned és annyira borulsz ki nekem, amennyire csak akarsz. Viszont elnézést kérek az esetleges modorbéli hibáimért.
-Azt hiszem, hogy ezt már megszokhattam volna-törölgette a szemeit Renesmee egy halovány mosoly kíséretében, amivel Zayn ajkait is felfelé görbítette.
-Igaz, sajnálom-túrt a vízes hajába Zayn, s ezúttal, mintha ő lett volna kicsit zavarban.-Miért segítettél?
-Nem hagyhattalak meghalni-rázta meg a fejét Nessi, miközben elkezdte kicserélni a fiú kötését.-Niallért sem és azért sem, hogy újra láthasd a családodat. És egyszerűen nem tudtam nézni azt a fájdalmat, ami az arcodon volt.
A hercegnő igyekezett minél gyorsabban dolgozni, hogy egy kicsit a vérkeringését is felébressze, ami megfagyott a hidegben, s ennek köszönhetően még mindig vacogott mindene.
-Köszönöm-suttogta Zayn, de a szavai elhaltak a végére, ugyanis a kimerültség kezdett győzedelmeskedni felette.
-Nem kell-simította meg finoman Zayn arcát, majd felsegítette és, ahogy ígérte, lekísérte a hajófenékre.
Ott segített neki kényelmesen elhelyezkedni-már amennyire ez lehetséges volt-, majd egy finom csókot lehelt a fiú homlokára és visszament a fedélzetre, ahol Harry és Louis a kötelekkel babráltak.
-Liam-szólította meg a muzsikust William-, leellenőriznéd, hogy az a két majom ellopott-e bármit is? Bár őszintén, amilyen fajankók, szerintem miután magukra maradtak, eszükbe se jutott ilyesmi, de menjünk biztosra. Ha szerencsénk van és a szél a javunkat szolgálja, akkor néhány napon belül Írországban lehetünk, de lehet, hogy meg kell állnunk tiszta és meleg ruháért, mielőtt odaérünk.
-Pontosan ki nevezett ki téged főnöknek?-Csendült fel Liam hangja, de Renesmee alig tudott figyelni a beszélgetésükre.
A hercegnő lábai maguktól mozdultak, miközben a hajó hátsó részére sétált és figyelte, ahogy az, amelyikről elmenekültek, még mindig a csata hadszíntere. Kiáltások és fájdalmas üvöltések harsantak fel a vízen, amitől a kisálylány amúgyis reszkető teste újra és újra összerezdült, miközben nagyon reménykedett, hogy Drew-nak nem esik semmi baja. Érezte, hogy a teljes teste befeszül és a pulzusa is egyre magasabbra szökött, ám az arca ezzel teljesen ellentétesen elsápadt.
-Tekintve, hogy megmentettem az életeteket, elég egyértelmű, hogy én leszek az. Több tapasztalatom van, mint nektek négyőtöknek együtt véve. Jobban értek a hajókhoz, a kormányzáshoz, jobban tudok olvasni a csillagokból és az áramlatokat is jobban ismerem. Szerintem ezen nincs mit gondolkozni, szóval tedd, am...
-És, ha mi nem akarunk téged?-Szakította félbe Liam a kalózt.-Mi barátok vagyunk, szinte egy család. Te...te csak egy kalóz, aki azért segített, mert a hercegnő azt mondta és...
Éles füttyentés hasított a levegőbe, ami Harry felől érkezett. Erre a hangra még Renesmee is felkapta a fejét, s hátat fordított az ellenséges hajónak.
-Elég legyen-szólalt meg Harry határozottan.-Élünk és ez a lényeg. William segített. Renesmee miatt, de segített. Tény, hogy jobb nálunk a hajózásban és jobban ismeri ezt az életet, de itt együtt döntünk a dolgokról.
-Jelenleg hallgatnunk kell Williamre-lépett előrébb Louis is Liam szemébe nézve.-Nekünk pedig kell egy kiadós alvás, mielőtt újabb bajba kerülünk és a kimerültségtől elesünk majd a saját lábunkban, ahelyett, hogy hasznunk lenne. Nem számít most a ti párbajotok a hercegnő miatt, vagy amiért ez az egész folyik, de Niallért félre kell tennünk ezeket és igenis össze kell dolgoznunk.
-Igaza van-csúszott ki Renesmee száján, mielőtt gondolkozhatott volna, hogy mit tesz, mire az összes tekintet rásiklott.-Zayn lent fekszik, remélhetőleg már alszik is és nektek sem ártana. Tudom, hogy nem bíztok egymásban-kapkodta a tekintetét Liam és William között-, de tényleg össze kell fognunk. Bíznunk nem kell a másikban, az nekem sem az erősségem-vonta meg a vállát a hercegnő-, de legalább viseljük el egymást.
-Ti menjetek lefeküdni-szólalt meg ismét Harry végignézve Louis-on, Liamen és a leányon.-Én aludtam, mielőtt ránk támadtak. Én sem bízom Williamben, de jobban, mint Liam. Ha az kell ahhoz, hogy ti lefeküdjetek aludni és Liam is nyugodtan aludjon, akkor én fent maradok, hogy figyeljek rá. De menjetek.
-Én ne...
-Liam, nézz rá-szakította félbe Harry ismét a barátját.-A hercegnő fázik, kimerült és fáradt. Csak veled lesz hajlandó nyugovóra térni, szóval menj. Miatta menj-enyhült el a hangja, mire Renesmee és Liam egyszerre pillantottak a másikra.
A hercegnő nem tudta, hogy ennyire látszott-e rajta, hogy mi van benne, vagy csak Harry látta, ahogy kiborult Zaynnek, de abban biztos volt, hogy a muzsikusnak igaza volt. Nem csak azzal kapcsolatban, amit Williamről mondott, vagy amit Renesmee állapotáról, hanem azzal kapcsolatban is, amit az alvásról mondott. Szükségük volt rá. Mindannyiuknak és Nessi-ahogy azt már korábban mondta-, Liammel akart aludni. Akkor jobban, mint eddig.