Dallamok fogságában - 1D ff. {+18} (✔️)

❦6❦

♪¸¸.•*¨*•.♪¸¸.•*¨*•.Renesmee.•*¨*•.¸¸♪.•*¨*•.¸¸♪

A hercegnő elsápadva meredt a fiúkra a vallomásuk után, de valami azt súgta neki, hogy ennyivel nem adják fel a tervük, hamár idáig eljutottak. Így nagyon reménykedett magában, hogy ezt az egészet csak az időhúzás terve mondatta ki velük és hamarosan folytatódik az útjuk a célig. Renesmee ahogy Zaynre nézett, egyre nagyobb aggodalmat érzett magában. Az ing, amit viselt már nagyon véres volt a seb fölött és a fiú arca sápadt volt, miközben izzadtság cseppek gördültek le rajta. Jól látszott, hogy a szemeit is alig tudja nyitva tartani és, hogy mennyire gyenge. A trónörökös segíteni akart rajta, hiába nem indult túl pozitívan a kapcsolatuk. Nem bírta volna elviselni, ha elveszítik valamelyiküket. Így is fájdalmas volt a megkötözött muzsikusokra nézni, s ez a fájdalom minden egyes másodperccel nőtt, amíg őket vizslatta. De talán az volt a legijesztőbb a dologban, hogy még Liam szemében is bizonytalanságot és reménytelenséget látott. Eldöntötte, hogy ha a fiúk már talán fel is adták, ő akkor is kitalál valamit, ha az az életébe kerülhet.
-Igaz ez?-Szólalt meg percekkel később újra a kapitány.-Tényleg te vagy a királylány?
Nessi belenézett azokba a halottkék szemekbe, de mielőtt válaszolhatott volna a kérdésre a negyedik kalóz, aki még életben volt és a láda átkutatásával foglalatoskodott felkapta a fejét, majd leugrott a kormánytól és egyenesen Renesmee szemébe nézett.
-Igaz-felelte helyette, miközben a hercegnő igyekezett nem kimutatni az érzéseit.
Azonnal felismerte a fiút, amint a zöld íriszeibe nézett. Nem olyan régen, alig egy esztendeje ezt a fiút mentette meg a haláltól. Csak pár évvel volt idősebb nála és Renesmee ragaszkodott ahhoz, hogy ott legyen a tárgyalásán. A bíróság és az atyja halálra akarták ítélni a legényt, de a trónörökös megvétte és végül rávette a bírákat-élén az apjával-, hogy enyhítsék a bűntetést, így csak száműzték a fiút. Akkor azt mondta a lánynak, hogy lekötelezte egy életre, így Renesmee azonnal bizakodni kezdett, bár a tudat, hogy a legény kalóznak állt nagyban aggasztotta.
-Te mégis honnan tudod ezt?-Kérdezte a kapitány kissé gúnyosan, de a fiú nem rémült meg.
Helyette ajkai mosolyra görbültek, s kihúzva magát azt felelte:
-Egyszer volt szerencsém látni a hercegnőt, amikor a testőrséggel London utcáira ment. Ritka volt az ilyen alkalom, szóval mindenki látni akarta. A királylány aznap a szemembe nézett és kedvesen rám mosolygott mielőtt tovább sétált volna. Azokat a szemeket nehéz lenne elfelejteni, mégha akarnám is-vette fel a szemkontaktust a király leányával, akinek az álla majdnem leesett.
A fiú hazudott. Ilyen nem történt, s ezzel Nessiben ismét megcsillant a remény.
-Továbbá tele van az arcával az összes újság-folytatta a szónoklatot a legény.-Szépségéről és bájáról pedig minden kocsmában és fogadóban, ahova betérünk dalokat zengnek, nem lehet eltéveszteni.
-Ha ez igaz-fordult Renesmee felé a kapitány.-Akkor ugyan miért tagadtad a rangod és mivoltod?
Aznap nem az volt az első alkalom, amikor Renesmee éles eszére volt szükség és gyors reakciójára. Azonnal kellett reagálnia és kitalálnia egy olyan magyarázatot, ami kielégíti a kapitány kíváncsiságát és nem haragítja fel, hogy aztán végezzen Liamékkel és végezetül vele. Magát tartotta a legkevésbé fontosnak, azonban a négy fiút annál inkább annak tartotta, s nem tudta kiverni a fejéből Niallt sem, aki egy hideg, rideg helyen volt bezárva jogtalanul. Ezt nem hagyhatta. És szerencsére nem hagyta cserben az agya. Amint a tekintetét a tengeri banditák vezérére kapta, azonnal mondani kezdte a saját mondandóját:
-Ezért igazán nem hibáztathat, uram-kulcsolta össze ujjait a teste előtt, a lehető legbájosabban pillantva a férfire.-Még sosem jártam tengeren, mivel jóapám nagyon félt engem és most sem vele, vagy magamtól jöttem. Csakis a könyvekből, mondánkból és dalokból hallottam, hogy mire nem képesek a-itt egy pillanatra elbizonytalanodott, de egy nagy nyelés után folytatta-férfiak a fiatal leányokkal. Feltételezésem pedig, hogy a rangom kiderülése után én még nagyobb célpontnak számítok, joggal volt feltételezendő a fejemben.
-Nagyon okos leány vagy te, igaz-e?-Vigyorodott el a kapitány, amitől Renesmee ereiben megfagyott a vér.
-Merem remélni, hogy édesapám hosszú éveken át tartó tanításai és taníttatásai nem voltak feleslegesek-felelte kimérten a hercegnő egy apró bólintással.
-Akkor, ha annyira okos és jól iskolázott vagy, biztosan meg tudod magyarázni, hogy hogyan is került hozzád a kard és miként kerültél a hordók mögé, ha elvileg fogolyként vagy ezen a hajón-szűkítette össze a szemeit a férfi, Nessi szíve pedig kihagyott egy ütemet.
Remélte, hogy erre nem kell majd kitalálnia valamit, ugyanis pontosan ismerte a mondást, miszerint a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát. Tudta jól, hogy minél több hazugság jön ki a száján a helyzettel és a fiúkkal kapcsolatban, annál könnyebben tudja magát elszólni, vagy belekeveredni a kitalált történetek sokaságába. Kék íriszeit újra az állítólagos fogvatartóira vezette, akik feszülten figyelték őt, s alig láthatóan biccentettek neki; aztán visszanézett az igazi fogvatartójára, s határozottságot színlelve kihúzta magát, majd közelebb lépett hozzá, mintha ezzel bármit is elérhetne.
-Ahogy említette az előbb, igencsak okos vagyok és a furfangosságot és leleményességet is jó tulajdonságaim közt tudhatom, azt hiszem, hogy ezt minden hiúság nélkül mondhatom. Ez a négy fiú igencsak ifjú még, akárcsak jómagam és azt hiszem, hogy mind tudjuk, hogy egy fiatal fiút mivel lehet a legjobban megvezetni. Amikor az egyikük lejött ellenőrizni, hogy ébren vagyok-e, a szabadulás érdekében nem féltem bevetni bájaimat sem. Amint kicsit sikerült másra terelnem a figyelmét, elvettem a nála lévő kulcsokat és kijuttattam magam, amikor magamra hagytak, majd a hordók mögé bújtam. Nem is olyan régen pedig, pont mielőtt maguk ránk törtek, az egyikük lefeküdt aludni, de a fáradtságtól nem vette észre, hogy ketrecem üres. A hordók mögött várakoztam a megfelelő alkalomra. Úgy terveztem, hogy amikor elalszik, ellopom a kardját és végzek vele, de legalább magam javára fordítom, de aztán jött a felfordulás. A legény a nagy ijedtségben felrohant a fedélzetre, lent hagyva a kardot, s fentről szedve magának másikat és én magamhoz vettem, amit lent felejtett, majd visszabújtam a hordók mögé maguk elől.
A levegő megfagyott a hajón, amíg mind a kapitány reakciójára vártak. A hercegnő pulzusa az egekbe szökött a feszültségtől, s talán még sosem reménykedett ennyire, mint akkor, hogy beveszik azt a sok hazugságot, amit annyira jó diplomáciával tálalt. Hosszú percek teltek el némaságba burkolózva, Renesmee pedig alig bírta ki, hogy ne szóljon rá a férfire, hogy mondjon már valamit. Nagyon nehezen bírt csak magával, ugyanis tudta, hogy Zayn belehalhat a sérülésébe, ha túl sokáig húzzák az időt. Végül aztán a kapitány elnevette magát, aminek hatására a legénység is idióta kacagásba kezdett.
-Hát persze-ingatta a fejét, majd arra a férfire és a társára nézett, akit a hercegnő megvágott a hajófenéken.-Ti maradjatok ezen a hajón és kövessetek minket. William-pillantott a fiúra, aki elmondta, hogy tényleg Renesmee a hercegnő-, te velem és őfelségével átjössz a mi hajónkra. Hozd a négy fiút is. Üsd le őket, úgy nincs annyi baj velük és legalább csendben maradnak.
-Hadd mentsem meg-szakadt ki Nessiből, mielőtt gondolkozhatott volna.
Az összes szempár rászegeződött és a lány csak akkor jött rá, hogy talán végzetes hibát követett el.
-Ne haljon meg, engedd, hogy megmentsem-folytatta mégis elgyengülve, mire a kék szemű szemöldöke összeszaladt.
-Mért akarnád megmenteni azt, aki elragadott téged atyádtól és fogva tartott és ilyen veszélynek tett ki?
-Jóanyám mindig azt tanította, hogy a jó tett helyében jót várjak-vont vállat Renesmee és talán most hazudott az egyik legkisebbet a nap folyamán.-Hogy ott segítsek, ahol csak tudok, mégha az butaságnak is tűnik olykor. Mindig azt mondta, hogy előbb ismerjem meg az érme másik oldalát, mielőtt ítélkezem mások felett. Ez a négy fiú elrabolt otthonról, de nem kínoztak meg, vagy bántottak engem-rázta meg a fejét hevesen.-Nem ismerem még az érme másik oldalát és, ha meghal, talán sosem ismerem meg. Ön most haza akar vinni engem, vagyis ezzel ön segít nekem, én pedig önnek. Hiszen, ha mind a négyük visszaér velem, akkor négy főre kap plusz jutalmat. Ha azonban csak hármat, az egy főnyivel kevesebb arany magának.
Renesmee igyekezett úgy kanyarítani a szálakat, hogy azok ne csak édesanyja tanításairól és kedvességéről szóljanak, hanem a kalózoknak is tetszen a zsákmány tekintetében, mivel valahogy tudta, hogy az az egyetlen aduász a kezében, amivel igazán sakkban tarthatja őket.
-Igaza van-segített be William a leánynak határozottan.-Négy fiúért négyszer annyi aranyat kapunk, mintha csak a hercegnőt vinnénk haza. És már az egy főre jutó jutalom is biztosan kedves lenne nekünk, nemhogy még több.
-Kérem, hagyja, hogy meggyógyítsam, aztán átvihetjük őket a másik hajóra.
-Legyen-legyintett a kapitány, s láthatóan kezdte unni a helyzetet.-Te segítesz neki, aztán leütjük őket és visszük.
-És, ha szórakoztatnánk önt?-Próbálkozott tovább a hercegnő, bár tudta, hogy kezdi a határokat feszegetni.
Szüksége volt arra, hogy a négy társa maguknál legyenek, ha esetleg esély nyílik a menekülésre.
-Te szeretnél szórakoztatni engem?-Lépett közelebb a férfi, s kisimította a lány haját az arcából, majd alaposan végigmérte.-Csakmert azt megteheted a kabinomban, amint a hajómra értünk.
-Mi szórakoztatunk-szólalt meg Liam és a hangjából egyértelműen kihallatszott a feszültség.-Arról volt szó, hogy a hercegnő érintetlenül kerül vissza Londonba, ami már veszett fejsze nyele, hiszen egyikőtök megütötte. Ha ez kiderül, akkor az egy kézbe is kerülhet. Persze csak, ha a király jó kedvében van. Ha nem, akkor velünk fog lógni az, aki megütötte.
-Te most fenyegetsz?-Szólalt meg a kalóz, aki megütötte Nessit.
-Csak a tényeket vázoltam fel-vont vállat Liam, majd ismét a kapitány szemébe nézett.-Énekelünk, ha nem bántasz minket.
-Ha végre ezzel abbahagyjátok a papolást, akkor legyen, de, ha szökni próbáltok, megetetlek titeket a cápákkal-egyezett bele végül a férfi, majd intett Williamnek, hogy tegye, amit mondott.