Dallamok fogságában - 1D ff. {+18} (✔️)

❦5❦

♪¸¸.•*¨*•.♪¸¸.•*¨*•.Renesmee.•*¨*•.¸¸♪.•*¨*•.¸¸♪

Renesmee megfeszült testtel figyelte, ahogy Liam immáron elsápadva elveszi a távcsövet a szeme elől, majd megfeszült állkapccsal a hercegnő felé fordul.
-Keltsd fel Hazzát, utána maradj a hajó fenéken és bújj el-felelte a lehető legkimértebben, hogy ne mutassa ki ingerültségét a lánynak.
Azonban a királyi sarjnak eszében sem volt kimaradni semmiből. Nem érdekelte, hogy kik vannak a másik hajón, de segíteni akart a fiúknak, bármilyen áron. A tekintete a tőlük nem messze lévő vízijárműre siklott, s próbálta a sötétség és messzeség ellenére kideríteni, hogy kik uralják azt a hajót. Őszintén nem tudta, hogy vajon a királyi testőrség lenne a veszélyesebb, egy kalózbanda, vagy esetleg egy tucat kiéhezett halász. Abban biztos volt, hogy mind a három esetben, ha hozzájuk érnek, akkor előnnyel indulnak, hacsak a létszámot tekintik. Az első lehetőséggel neki nem esett volna baja, de valamiért a rövid ismerettség ellenére sem tudta volna elviselni, ha a fiúknak valami baja esik. Márpedig, ha az apja küldöttei azok, akkor elfogták volna őket, visszavitték volna a palotához, hogy aztán nyilvános tárgyalás után úgyis halálra ítéljék mind a négyet. Sőt, talán még Niall esélyei is romlottak volna. Vagy az ő életét is elvették volna.
-Nem bújok el sehova-nézett vissza Liam barna szemeibe nem sokkal később, amikor feladta, hogy felismerje a lobogókat.-Segíteni akarok nektek.
Liam izmai megfeszültek, de nem reagált agresszívebben, mint az előbb. Megfogta a hercegnő kezét, majd közelebb lépett hozzá és úgy folytatta.
-Nessi, ezek kalózok, ha idejönnek és elkapnak téged, akkor nem lesznek olyan kegyesek, mint a könyvekben olvasott történetekben, vagy a históriás énekekben. Ezek gonoszak. Ölnek, rabolnak, az asszonyokat megerőszakolják, ha kedvük tartja és utána eladják őket, ha kell, hogy pénzt keressenek rajtuk. Szerinted mi történik veled, ha megtalálnak? Megteszik veled bármelyiket, csak kétszer akkora élvezettel. Talán még kombinálják is ezeket, én pedig nem akarom, hogy ez megtörténjen veled, érted?
Ugyan magabiztosnak tűnt, ahogy beszélt, de a szemeiben Renesmee látta a félelmet és kétségbeesést. Liam megígérte neki, hogy nem fogják bántani és vigyáz majd rá és ők tisztességesek voltak. Ha megszegték volna az ígéretüket, simán beleroppantak volna. Azt pedig Nessi nem bírta volna végignézni.
-Liam-kiáltott Louis idegesen-, kik azok?
-Kalózok-felelte tömören a muzsikus, majd ismét Renesmee-nek szentelte a figyelmét.-Kérlek, Ness, hogy menj le a hajófenékre, keltsd fel az alvó barátunkat, aztán bújj el és ne gyere fel, amíg nem szólok.
-Ha kalózok, akkor úgyis átkutatják a hajót zsákmányért, simán megtalálhatnak-felelte a hercegnő, de a hangja remegett.
Nem akart fejfájást okozni Liamnek, de ebben igaza volt és ezt Liam is tudta. A hercegnőben tomboltak a negatívabbnál negatívabb érzelmek és gondolatok. Szó szerint harcolt önmagával. Segíteni akart, de félt is, mivel tudta, hogy Liamnek is igaza van azzal kapcsolatban, amit a tengeri banditákról mondott.
-De, ha szerencsénk van, akkor nem jutnak el odáig, hogy felforgathassák a holmijainkat és megtaláljanak téged.
-És, ha segíteni tudnék? Kaptam vívó leckéket, tudod jól.
-Renesmee, kérlek-biccentette oldalra a fejét Liam és finoman megsimította a lány arcát.-Bújj el és csak akkor gyere elő, ha szólok. Van pár kard a ládánkban, vegyél el egyet, hogyha szükséged lenne rá, mert lejutnának, de maradj ott, amíg nem tiszta a terep. Ha szerencsénk van, nem is jönnek ide és akkor folytathatjuk az utunkat. Ilyen széllel és tempóval még három nap és odaérünk. Niall családjánál biztonságban leszünk, mielőtt újabb veszélynek tennénk ki, de addig a biztonságod érdekében hagyd, hogy én mondjam meg, hogy mikor bújj el és mikor vívj mellettünk.
Renesmee szóra akarta nyitni a száját, de tudta, hogy Liamnek igaza van. Nem szívesen akarta beismerni, de az időt sem akarta vesztegetni, úgyhogy végül az ajkait összeszorítva bólintott.
-De ne várd, hogy tétlenül nézzem, hogy bajotok esik, ha esetleg nem ti nyernétek-tette hozzá, majd elindul a ládához a kardért, de félúton megtorpant és visszafordult.
Mélyen Liam szemébe nézett, aki lassan már megszokásból is őt nézte, majd visszafutott hozzá és a nyakába ugorva, szorosan magához ölelte. Az ifjú muzsikus először teljesen ledöbbent, de nem tétovázott sokáig, Renesmee derekát átölelve szorította magához, s a hercegnő hallotta, ahogy magába szippantja az illatát.
-Vigyázz magadra-suttogta a lány, majd egy finom csókot lehelt Liam arcára, s csak azután ment a kardért.
Miután megszerezte a vívó eszközt magának, lement a hajó aljába, ahogy azt Liam kérte és a békésen szuszogó Harry mellé térdelt, miközben fent a három fiú folyamatos beszélgetését és kapkodását hallgatta. Tudta, hogy nem lesz zökkenőmentes az út Niall szüleihez, de azt nem gondolta volna, hogy már ilyen korán valamilyen problémába ütköznek. Az pedig, hogy kalózokba, a legvadabb álmaiban sem gondolta volna. Vagyis inkább rémálmaiban.
-Hazza-suttogta halkan, a fiú arcát simogatva, hogy ne legyen borzalmas az ébresztője.
Szegény nem régen feküdt csak le aludni, egy elég hosszadalmas ébren lét után és épp elég nagy zűrzavar várta az ébren lévők világában. A hercegnőnek alig volt szíve felkelteni, mivel Harry arcán még egy kis mosoly is pihent, miközben az igazak álmát aludta, de kénytelen volt megtenni. A fiúknak szükségük volt Harry segítségére. Ráadásul talán rosszabbul járt volna, ha a kalózok ott lent alva találják meg.
-Harry-próbálkozott újra a lány-, kelj fel kérlek, baj van-simogatta tovább az arcát, mire a fiú mozgolódni kezdett.-Hazza, a fiúknak szüksége van rád.
Harry hírtelen vett nagy levegőt, amitől a hercegnő először megijedt, miközben az ifjú muzsikus lassan nyitogatni kezdte a szemét.
-Mi történt?-Vonta össze a szemöldökét és megdörzsölte a kissé elaludt arcát.
A hangja még mélyebb és rekedtes volt a pár óra alvástól és a szemei is még bágyadtak voltak, így a hercegnőt egy kicsit egy kisfiúra emlékeztette.
-Van egy kalóz hajó a közelben-kezdte magyarázni Renesmee komolyan.-Nem tudom, hogy kiszúrtak-e minket, vagy ki fognak-e szúrni, de Liam kérte, hogy keltselek fel, ha baj lenne. Ne har...
-Kalózok?-Ült fel Harry azonnal és a tekintete egy pillanat alatt kitisztult.-Akkor te mit csinálsz itt? El kell bújnod Renesmee, mert, ha megtalálnak, akkor...
-Tudom-szakította félbe a szinte már az ijedtségtől hadaró fiút.-Elbújok, de előbb fel kellett keltenem téged.
-Hova bújsz majd?-Kezdett keresni valami jó helyet Harry, folyamatosan forgolódva.
-Majd megoldom, ne aggódj, csak menj fel a többiekhez.
-Előbb segítek-állt fel, majd a kezét nyújtva felsegítette a hercegnőt a földről.-A hordók mögött van hely, oda rakok még pár kaját, hogy biztosan takarjon-mondta határozottan a zöld szemű, majd segített Nessinek átmászni az említett hordókon, s beadta neki a kardot.-Maradj csendben majd-suttogta, miközben a lyukas részekre odapakolta a maradék ételüket, hogy Renesmee biztosan biztonságban legyen.-Nem kényelmetlen?-Kérdezte, mielőtt elindult volna felfelé.
-Nem, de ebben a helyzetben azt hiszem, hogy a kényelem a legkevésbé lényeges-mosolyodott el halványan a fiú aggodalmán.
-Bármit is hallasz fent, ne gyere ki innen és maradj csendben.
Harry hangja lényegesen határozottabb volt, mint Liamé fent. Nem mintha a zöld szemű ne aggódott volna a hercegnőért, vagy ne tudta volna, hogy mi várhat rájuk, de valamiért mégis higgadtabb tudott maradni, pedig csak akkor kelt. Bár lehet, hogy pont ezért volt annyira nyugodt a helyzethez képest.
-Nem fogok-felelte Nessi bólintva, bár tudta, hogy Harry nem látja.
-Ígérd meg-kérte Hazza ellenkezést nem tűrően, mire a trónörökös hatalmasat sóhajtott.
-Megígérem, hogy itt maradok, amíg nincs vége a fent történő dolgoknak-tette a kezét a szívére Renesmee, s igyekezett nem azzal törődni, hogy az mennyire remeg ismét.
-Helyes-hallotta még Harry hangját, majd a futólépéseit felfelé.
A hercegnő lehunyta a szemeit és nagy levegőket véve igyekezett nem pánikba esni. Még életében nem félt annyira, mint akkor. Először értette meg, hogy az apja miért féltette ennyire az évek során. De abban nem volt biztos, hogy pontosan miért félt annyira. Abban biztos volt, hogy rettegett, hogy esetleg rátalálnak és megteszik vele azokat a szörnyűségeket, amiket Liam említett. De volt ott még valami, ami miatt jobban aggódott és félt, mint a saját életéért. Valami, ami irónikusnak tűnt.
Ha Liamék em hozták volna el a kastélyból, akkor simán aludt volna az ágyában, miután valószínűleg összeveszett volna az apjával a kérőkről. Azonban mivel elhozták, ott kuporgott egy csomó hordó és étel mögött, egy kardot szorongatva, s reszketve. Mégis az volt benne, hogyha a fiúknak baja esik, akkor abba biztosan beleroppan. Még úgyis, hogy csak igen csekély ideje ismerte őket.
-Mi a helyzet?-Hallotta meg fentről Harry hangját és innentől igyekezett a fentiek beszélgetésére koncentrálni, s elvonatkoztatni a tenger hangjától.
Egy kis hang a fejében azt kiabálta, hogy hallania kell Liam hangját, hogy kicsit lenyugodjon. Valamiért szüksége volt arra a baritonra, hogy az ezerrel verő szíve kicsit lassítson és ne az végezzen vele.
-Kiszúrtak minket-csendült fel az annyira vágyott hang.-Felénk tartanak.
-Hányan vannak?
-Öten-érkezett Zayn válasza.-Talán hatan, nem sokkal idősebbek nálunk, ezek nem rég álhattak kalóznak.
-Attólmég többen vannak-hallotta meg Louis hangját is.-És kalózok. Fiatalok, mégis szereztek hajót és van kapitányuk, szóval fel kell készülnünk bármilyen meglepetésre.
-A királylány?-Csendült fel ismét Liam kétségbeesett hangja.
-Ne aggódj, segítettem neki elbújni. Ha nem jön elő és nem jutnak el a hajófenékre, hogy azt felforgasság, akkor biztonságban van.
-Köszönöm-hallotta tompán a barna szemű hangját, ugyanis a torkából feltört egy ijedt nyüszítés és az alsó ajkába kellett harapnia, hogy ne törjön teljesen össze.