Csak Álmomban Láttalak {Taekook/Vkook}

8.

Taehyung szemszöge:
Reggel mikor felkeltem mindenem fájt, de a kicsik miatt tartottam magam. Anya szokás szerint későn ért haza, így nem védett meg, bár alapból se tette volna.

- Tae én se szeretnék menni iskolába. - nyafog öcsém.

- Tudom, de muszáj. Légyszíves. - A fejem majd szét hasad de nem szeretnék bunkó lenni vele.

- Figyelj Gyu ha most elmész az iskolába akkor veszek neked egy csokit. - Eon oda lép öccse táskájához és elkezd neki bepakolni. Még fiatalok ők ehhez és EonJin is azt a kevés pénzét amit még a nagyitól kapott Gyura költi. Próbálja elhitetni vele, hogy minden rendben, holott ez nem így van.

- Megyek meg csinálom a tízóraikat - megyek ki a konyhába, ahová húgom követ.

- Hagyjad majd meg csinálom én - áll a konyhapult elé és elkezdi csinálni a szendvicseket.

- Eon ne aggódj miattam jól vagyok - ülök le az asztalhoz.

- Hát megbocsájts de nem úgy nézel ki - fordul meg, és oda jön hozzám. - Tegnap nagyot koppant a fejed a falba, és - teszi kezét homlokomra - szerintem lázad is van - fejezi be.

- Jól vagyok, a te kezd hideg - kezdek el vele veszekedni.

- Nem érdekes, nem örülök neki, hogy ma mész iskolába, és tudom, hogy fáj - megy vissza a szendvicsekhez.

- Tudod, hogy nem tehetek mást. És igen fájt de most jól vagyok. - Tudom, hogy nem hiszi el de nem veszekszik tovább. Meg csinálja a szendvicseket majd elindulunk a suli felé.

- Légy ügyes és írj ha be értél. És a telefonom végig be lesz kapcsolva bármikor írhatsz - puszil Gyu arcára Eon. Olyan felelősségteljes. Én is meg ölelem öcsémet majd mi bemegyünk az iskolába míg ő tovább megy a sajátjához. Bemegyünk a terembe ahol padomhoz mentünk és én egyből ledőltem. Jeong Gyu előtt tartottam magam de már nem bírtam. Iszonyatosan szédülök és fáj a fejem.

- Sziasztok - hallom meg Hoseok hangját de fejem nem emelem fel. - Hogy érzed magad EonJin? - kérdezi tőle.

- Én jól vagyok - hangsúlyoza ki az "én" szót, és gondolom mosolyog. Tegnap eléggé össze barátkoztak.

- Haver jól vagy? - guggol le mellém.

- Persze - emelem meg a fejem és rá mosolygok amit megint nem lát a kapucnitól és a maszktól.

- Nem kérdezek semmi de ha van seb az arcom szólj had kezeljem le - mosolyodik el ő is.

- Köszi haver most meg vagyok. - Bólint egyet és feláll, mire én vissza fekszel az asztalra. Megint leguggol mellém valaki. - Mondtam már, hogy.... - emelem fel a fejem, de mikor megláttom Jint inkább be fogom.

- Valami baj van? - kérdezi és mikor nem válaszolok tovább kérdez. - Fáj valamid? - fejemet vissza hajtóm a padra, mire Jin tanár úr megy tovább. - Szia én Seokjin vagyok, téged hogy hívnak? - kérdezi húgomtól.

- Eonjin - válaszól félénken.

- És hanyadikos vagy? - kérdezgeti tovább.

- 7.-es vagyok itt a szöuli általános iskolában. - feleli már egy kicsivel bátrabban. Jin még kérdezett tőle pár dolgot aztán elkezdődött az óra. Az első óra gyorsan lement nem is kellett sokat jegyzetelni. Most szünet van.

- Figyelj Eon úgy döntöttem, hogy addig míg így nézel ki a nagyihoz mész. - Jobb lesz ez így apa nem tudja őt addig se bántani.

- NEM - Mindenki kiment csak egy páran vannak még az osztályba de kishúgom visítására mindenki felfigyelt. - Nem foglak itt hagyni, hogy aztán apa azért verjen minden nap, hogy az engedélye nélkül küldtél el a mamához - mondja felháborodottan.

- Eon te és az öcséd fontosabbak vagytok, ő is majd menni akar, mindketten elmentek - jelentem ki.

- Nem Taehyung, te is fontos vagy. Nekem az vagy. Nem foglak itt hagyni egyedül, néz már magadra most még csak megvédeni se tudnád magad. Én szeretlek de néha olyan önfejű tudsz lenni. - Fel áll és mielőtt elmenne még vissza néz rám. - Nem fogok veled vitatkozni, most piheny én megkeresem a mosdót.

- Eon nézd találtam ilyen ragtapaszt leragasztjuk azt a csúnya sebet a szemed felet? - jön oda Hoseok. Én el alszom és mikor legközelebb kinyitom a szeme a hátsó kanapén fekszem. Körbenézek és húgom is pont most néz hátra. Mikor meg látja, hogy ébren vagyok oda jön hozzám.

- Elaludtál szóval hátra hoztak. De ne aggódj jegyzeteltem neked. Nem tudom mit kellet leírni, szóval mindent leírtam. - neveti el magát kínosan.- Most filmet nézünk - néz előre a kivetítő vászonra. - Pihenj még egy kicsit mert mindjárt megyünk Gyuért és gondolom előtte tartani fogod magad - ad a homlokomra egy puszit - ja és Gyu nem haragszik annyira mert a lány akit megkért, hogy ebédeljen vele igent mondott. - mosolyodik el  majd vissza megy az asztalhoz és le ül. Ez a harmadik óra, ha jól számoltam, következő tesi.

Sikerült vissza aludnom és egyszer csak azt veszem észre, hogy valaki lefeküdt mellém. Mikor elhelyezkedett kinyitom a szeme meg nézni ki az. Eonjin feküdt rá a karomra és onnan figyel engem.

- A többiek tesin vannak, és Jin azt mondta szól a tesi tanárnak, hogy foglaljon le engem is - mondja már lehunyt szemekkel. - Hogy érzed magad? - nyitja ki szemeit újra és engem fürkész vele.

- Jól vagyok! - emelem meg a fejemet egy kicsit, hogy rendesen rá tudjak nézni de megszédülök, mire megkapaszkodok a kanapé szélében, ezzel nyomatékosítva előző mondatom.

- Nem vagy jól - emeli fel a fejét ő is. - Szédülsz? - enyhül meg mire bólintok egyet. - Szerintem agyrázkódásod van. 

- Kérlek ne csináld ezt jól vagyok nincs agyrázkódásom.

- Hát tegnap az a koppanás mást mondott. - nevet fel kínosan. - Nagyon megijesztettél minket.

- Tudom, sajnálom - szabadkozok.

- Nem ez nem a te hibád, de kérlek. Ha már a kórházba nem is, legalább menny el orvoshoz - kérlel mind hiába nem fogok elmenni az orvoshoz nem engedem őket egyedül haza magammal vinni meg nem fogom őket mert nem szeretném, ha Gyunak így kelljen látnia.

- Nem, nem foglak titeket egyedül haza engednek, velem meg nem jöhettek. Apa már így is tikkel ránk nem akarom még jobban elrontani a helyzetet - érvelek, de a húgom olyan makacs mint én nem fog engedni.

- Nem védhetsz meg örökké. Ha beteg vagy főleg nem - kezd el sírni. - Szeretlek de néha annyira nem tudod meg könnyíteni nekem.

- És mit érünk el azzal? - kiáltok fel. - Ha elmegyek és tényleg agyrázkódásom van bent tartanak és apa rajtatok fogja behajtani a sziesztámat. Nem megyek kórházba nem hagylak titeket egyedül azzal az elmebeteggel.... - nagy magyarázzák közben meg látom Jint. Mióta lehet itt? Ő is csak ránk hívja a gyámügyet, és el van intézve, megyünk valami otthonba.

- Szóljunk anyának!

- Mintha ő bármikor is meghallgatott volna - háborodok fel. 

Itt is lenne a 8. rész. Eredetileg sokkal hosszabb lett volna, de így is hosszú lett ezért ketté  szedtem. Ma még várható egy rész.  Most ilyen szomorúbb részek vannak és ez a kövi részekben se fog egyelőre változni, remélem azért tetszik.🧡💜